Rendiesült adóarisztokrácia

BUJÁK ATTILA interjúja

– Újra viták kereszttüzébe került a megtépázott tekintélyű NAV. Vida Ildikó távozása óta nincs béke az olajfák alatt, az idő pedig szalad.
– A szervezet fontosságát magam sem vitatom. Jól működő, közbizalomra épülő adóhatóság nélkül nincs se modern állam, se versenyképes gazdaság. Ha Magyarország modern állam akar lenni, ezt sosem szabad elfeledni. Ahol a félelem vagy a kényszer igazgatja az állampolgárt, a szolidaritás elve dől meg. Hiszem, hogy nem félelemből adózunk. Az adózás a társadalmi szolidaritás intelligens megnyilvánulása.
– Eddig rendben is volnánk. De ha a tanulmány címét nézzük – Korrupciós kockázatok az adóhatóság szervezetében és működésében –, komoly baj van. Valaki úgy hivatkozott önre: olyan borzongva olvasta a szöveget, mint valami vámpírregényt.
– Pedig nem rémmesének szántam. Nem is a korábban adócsalás nevű (ma költségvetési csalásnak mondott) bűncselekménnyel foglalkoztam. Az értekezés tárgya a hatóságon belüli, a szervezetet belülről pusztító korrupció.
– Pontosabban a „korrupciós kockázat”, ahogy írja. Hogy legalább a címet finomítsa.
– Amit erről az emberek hisznek, naiv és leegyszerűsítő. Van néhány pitiáner csaló, aki számlagyárat működtet, aláírásokkal bűvészkedhet. A fekete (be nem jelentett) bérkifizetést a teljes magyar társadalom ismeri, sőt sokaknak eleve csak ez jut bér helyett. A tanulmányban mégis azt állítom: léteznek rafináltabb módszerek, nagyobb pénzügyi tételek.
– Egyik fő állítása, hogy az állami szervezet, amelynek közmegegyezés alapján az egész közösség javára kellene működnie, maga is sáros. Figyelmen kívül hagyja az egyenlőség és méltányosság elvét, befolyásos embereknek, egy jól körülhatárolható körnek kedvez. Valóban létezik a „rendiesült adóarisztokrácia”?
– A tanulmányban „deviáns elitről” írok (létezik hasznos, építő elit is), amelyet nem zavar, hogy vagyonát a közösség rovására gyarapítja, miközben persze tengernyi pénze van. Ez az elit kormányról kormányra folyamatosan reprodukálja magát. Bármikor rá tudja venni a hivatalt a kívánatos együttműködésre. A legbizarrabbak azok az esetek, amikor nem is az a cél, hogy maguknak kedvezzenek, hanem hogy a riválisnak keresztbe tegyenek.
– Miért beszél folyamatosan többes számban?
– Mert embereink nem magányos utazók. Csoportosan működnek. Az adóhatóság van abban a helyzetben, hogy észlelje ezeket a trükköket, ezért lenne fontos szereplő. De hadd tegyek egy kitérőt. Nem lepte meg, hogy a legnívósabb jogtudományi folyóirat közlésre érdemesnek ítélte munkámat?
– De. Furcsállottam és szokatlannak tartottam.
– Mire következtet ebből?
– Mit vár tőlem? Mondjam azt, hogy a jogászszakma egyetért?
– Bizony, az meglehet. És azt is alá kell húznom, hogy az esetleírásokban nincs érdek vagy támadó él. Nem akartam senkit sem „bebuktatni”. Célom az volt, hogy felismerjünk bizonyos technikákat, eltussolási módozatokat. Ez lenne ugyanis a kriminológiai kutatás tárgya.
– Bírálói szemére vetik, hogy olyan akcióban vett részt, amely politikai érintettségre vall. A Medgyessy-kormány idején Keller László szakértőjeként ügyködött. Ez lett volna a „levadászási akció”, ami elég kínosan sült el. Ez a szakmai függetlenséggel összeegyeztethető?
– Akkor szakmai megbízást láttam el. „Keller szakértője” pedig sosem voltam. Azt vizsgáltam, ki mikor, miben csalhatott. De nagyon hamar kiderült, hogy ez a projekt megbukott. A magándetektív – mert az voltam – eszközrendszere szegényes egy jól szervezett bűnözőközösséggel szemben. A megbízás később izzó parázs volt. Nagyon tudatosan gondolkodtak, akik kitalálták. Nekik jó volt, leginkább rejtőzködésre.
– Ez a „szervezett közösség” jobboldali közösség volt?
– Ki kell ábrándítanom. Az adóügyi korrupcióban érintett csoportok politikailag tagolatlanok. A pénz ideológiamentes. Ezt a korrupciós rítust a szociális térben játsszák, pártérdekek nem motiválják.
– Jó ideje társadalomkutató, doktorandusz. Politikai kalandját nem róják föl?
– Dehogynem. Azóta is ezt mantrázzák.
– Önt annak idején kirúgták az APEH-től. Nem lehet, hogy maradt önben keserűség vagy bosszúvágy?
– Az, hogy kirúgtak, így pontatlan. Amikor az erre utaló jeleket láttam, magamtól odébbálltam. Volt olyan ügy, amit el akartak dugni előlem, mégis az asztalomon landolt. El kellett jönnöm, nem vitás. Ha nem teszem, mondták egyesek, megnézhetem magam. Eljöttem. De megnézhettem magam így is.
– Miért került morális válságba a NAV? Kizárt, hogy csak André Goodfriend (és az elmaradt angolórák) miatt.
– Ha egy szervezet olyan durván sérül, mint az utóbbi két évben a NAV, a vezetésnek elemeire kell szednie. Az átszervezésnek akkor lenne értelme, ha a szervezet új életre kelne. Ez a vírus nem csak a szervezetet pusztítja, a normális állami működést is felborítja. A tanulmányban említett adóarisztokrácia az adózás morális tartalékait éli fel.
– Miért? Eddig pompásan működött minden?
– Én nem csak a rosszat látom. Hagyjuk a közhelyeket arról, hogy „Magyarországon mindenki csal”. Kövezzenek meg, de szerintem az ellenkezője igaz. A magyarok döntő többsége igazságszerető és jogkövető. Már ha teheti. Az adóigazgatás szabályai működőképesek. Azokkal van baj, akik bomlasztják azokat.
– A deviáns rendszer is rendszer. Sajátos belső törvényei vannak. Én például beférnék a csapatba? Bevennének?
– Soha. Szóba sem állnának önnel. Üzleti múltja, pénze sincs. Itt nagyon kiforrott, az idő mélyén átnyúló kölcsönösségi viszonyok működnek.
– A kormányok (és az érdekeltek) bevált módszere, hogy a nagy leleplezőket, a rendszerből kilépőket futóbolonddá nyilvánítják. A módszerrel azonnal éltek is Horváth András esetében. Önt nem tartják bolondnak?
– Őszintén: ön megszállottnak gondol engem?
– Mielőtt találkoztunk, voltak fenntartásaim. De tanulmányát alapos munkának tartom.
– És ez a dolog lényege. A NAV, mint kiderül, elemezhető és belülről is megismerhető. De az átláthatóság minimuma is hiányzik. Amit megírtam, ezért írtam.
– Tanulmányából a szereplő személyek nem ismernek magukra?
– Dehogynem. Olyan ez, mint egy kulcsregény.
– És mit gondolhatnak?
– Semmit. Az igazi nagy játékosok tudják: megússzák. Ahogy eddig is megúsztak mindent.
– Mitől félnének? Egy jogi tanulmányba mégsem lehet belebukni.
– Nem kétséges. Tudom, hogy naiv vagyok, pláne hozzájuk képest. Mellesleg ön is.
– Akkor jól elbeszélgettünk mi, született naivak.
– Hagyjuk meg nekik azt az örömet, hogy „más értékeket” képviselnek. Olyanokat, amelyek a folyószámlájukon megjelennek. Csakhogy az adóhatóság bonyolult rendszer, érzékeny szereplőkkel. Sokkal közelebb férkőzhet hozzánk, mint a rendőr vagy akár az orvosunk. Tudják, mit veszek, hova megyek, hol dolgozom és mennyit keresek. Ezzel az elképesztő hatalommal vissza is lehet élni. Az általam bemutatott játszma szereplőinek az a hasznos, ha a politikára hivatkoznak, abba kapaszkodnak. De ne dőljön be nekik. Valójában nincsenek elveik.