Rendbe kellett hozni a költségvetést...

A személyi jövedelemadónál a sáveltolás első látásra sok embert kedvezően érint. A Portfolio.hu azt mutatta ki, hogy az évi bruttó kétmillió forint fölött keresők számára ez havi 4500 forintot hoz, s a 142 ezer és 167 ezer közötti tartományban is kisebb-nagyobb összeget. Bizonyos esetekben pedig, ha – mondjuk – tízezerrel felemelik valakinek a járandóságát, alig érzékeli a különbséget.

Mindenkinél marad egy kis pénz, és ez az összeg három év alatt megháromszorozódhat.

Ez több tekintetben is töretlen optimizmusra vall. Érdemes talán hangsúlyozottan tervezetről beszélni, hiszen még a funkcióban levő kormány sem határozott felőle. Leginkább mégiscsak a vállalkozók, köztük is a leggazdagabbak terheit csökkentik. Azzal, hogy száznegyvenezer forint alatti bérek esetében a munkáltató járulékkötelezettsége öt százalékkal csökken, a nem túl szegény „nagyfoglalkoztatóknak” kedveznek főként, amelyek eddig is sok munkavállalót alkalmaztak. Két-három emberes vállalkozásnál ez a könnyítés nemigen érződik meg. Aki pedig eddig sem tette, nem rohan hirtelen átminősíteni a számlás dolgozóját munkavállalóvá.

Ebben akkor lesz érdekelt a munkáltató, ha jól megy az üzlet.

Egy kalap alá vesz minden céget: mintha minden kisvállalkozó jókedvében vagy fékezhetetlen kreativitása, önállósodási vágya okán vált volna azzá, és nem kényszerből, hogy „számlaképes” legyen, mert adott esetben így sokkal nagyobb eséllyel juthat munkához. Eközben abba a vállalkozói csoportba kerül, amely arányaiban a legnagyobb terhet viseli az utóbbi esztendőkben. Az előző évihez képest az adóterhei összességében csökkennek, de hosszú távon eleve két százalékkal növekszenek.

A négyszázalékos különadó eltörlése őket is érinti.

És az eddigi tizenhat százalékos adómértékből tizennyolc lesz. Az eva esete a legjellemzőbbek közé tartozik: meghagyják, de változatlan formában. Azt az adózási formát nagyrészt azok az emberek választották – nekik találták ki –, akik nem akartak számlákkal bűvészkedni. Az állam a kvázi szerződést rövid időn belül felrúgta, és az eva addigi tizenöt százalékos társasági adójára rátett még tízet. Tehát a nem evások összterhe 20 százalékra emelkedett a szolidaritási adóval, az evásoké viszont ezt a mértéket is túllépte. Pedig közülük sokan kis- és középkeresetűek.

Tudja-e, hogy a vállalkozások mintegy 40 százaléka fizet csak adót, merthogy a többi folyamatos veszteséget mutat ki?

Ezért az egészségügyi járulék minimális mértékét alapból duplájára emelték, abból kiindulva, hogy mindenki legalább a minimálbér dupláját keresi. Mostanában adó kérdésében egyre inkább vélelmekre építenek. Például: állítólag el kell tennem ezentúl a számlát magánemberként is, s ha nem lesz meg, úgy tekintenek rám, mintha áfacsaló lennék. Miért nem a becsületesen működőkhöz igazítják a szabályokat?

Mert meg kell akadályozni a visszaéléseket. És ha például – maradjunk az előbbieknél – valakinek két cége van, és az egyik evásan adózik, a másik pedig áfát igényel viszsza, könnyen előfordulhat, hogy...

Akkor miért nem e tekintetben módosítottak? Mondjuk, hogy csak az választhatja az evát, akinek vagy családtagjának nincs másik vállalkozása?

Az ön által sorolt szabályok olyan időben születtek, amikor az államháztartásnak égető szüksége volt bevételekre. Rendbe kellett hozni a költségvetést.

Ezzel párhuzamosan a szociális csomag megbonthatatlanságára hivatkoznak. Biztos?

A szociális rendszerekhez ezermilliárdos nagyságrendben nem tudunk hozzányúlni. Az infláció és a költségvetés hiányának mértékét csökkenteni kell. Ezek figyelembevételével nagyjából 300 milliárd forint marad első lépésben adócsökkentésre.

A legszegényebbeket akkor is minden politikai erőnek kötelessége lenne megvédeni. A kormányon levőnek még inkább. A segélyezési polémiában miért nem lehet például bátran kimondani: a létfenntartáshoz egy minimális összeg mindenkinek kell, függetlenül attól,
mennyi a minimálbér?

Ha a segély összege alig tér el a minimálbérétől, nem éri meg elmenni dolgozni. Azzal messzemenőkig egyetértek, hogy legalább a létfenntartását tudja valaki fedezni, ha nem képes dolgozni. Van egy másik nézet is: akik dolgoznak, joggal várhatják el, hogy az általuk befizetett adóból segélyezettek – ha képesek munkát végezni – dolgozzanak.

Amennyiben van mit. A minimálbéren levők egyébként nem fizetnek munkavégzéshez fűződő adót... Pedig erről aztán sokan tudnának mesélni. Mégsem mertek ehhez a kérdéshez hozzányúlni.

Vita volt erről is a frakcióban, de a többség nem akart ezen változtatni.

A segélyezésen annál inkább. Nincs ebben demagógia?

Amikor erről tárgyaltunk a nyáron, azon a vonalon indultunk el, hogy segély helyett munkát... A hatvanmilliárd forintos keretet nem csökkentjük, de átalakítjuk a jogosultságot.

Nem az-e a szociális érzékenység egyik megnyilvánulása, hogy aki tud boldogulni, azt hagyom boldogulni, aki nem képes erre, azt nem hagyom „megfulladni”?

Nem ilyen egyszerű a dolog. A segélyezettség gyakran együtt jár más típusú szociális ellátásokkal, így családi pótlékkal, közgyógyellátással, eközben sok érintett valamilyen módon a feketegazdaságban dolgozik.

Tegyük föl, hogy ön szakmunkás valahol.

Dolgoztam esztergafelújító műhelyben.

Na ugye. Megszűnik a munkahelye, nem talál a környéken álláslehetőséget. Otthon ül, nem egészen hatvanezerért, de kevésnek tartja a megélhetéshez. Elmenne, ha valaki hívná, hogy dolgozzon neki egy kis pluszpénzért?

Persze. Egyébként általában nem szereti a dolgozó a feketemunkát. Legális munkahelyet akar. Benne van a Megegyezésben, hogy a munkanélküliségtől nagymértékben sújtott, hátrányos, valamint leghátrányosabb minősítésű kistérségekben ne fizessen három évig járulékokat a munkáltató. Azt gondolom, ez jó arra, hogy megpróbálja a vállalkozókat kimozdítani a feketegazdaságból. Reményeim szerint tömegével települnek majd oda vállalkozások a járulékkedvezmény miatt. Azoknak a cégeknek a vezetői pedig, amelyek ott vannak már, nyugalmuk érdekében csábítást érezhetnek, hogy ha feketén dolgoztatnak, rendezzék az ügyet, és a foglalkoztatás ez esetben a fehér szférába csúszik át.

De miért megint a kivételek? Miért nem általánosságban könnyítenének a helyzeten?

Én is szívesen vennék egy drasztikus járulékcsökkentést. De honnan? A frakcióban nagy vita volt erről is, csak senki nem tudta megmondani.

Nem gondolhatja komolyan, hogy öt százalékkal kifehérítik a gazdaságot. Miért nem úgy kezdenek hozzá, hogy elképzelnek egy adóreformot, egy szociális reformot, egy nyugdíjreformot – az egészségügyiről most nem beszélek –, s azt mondják, ez három év múlva lesz meg, de akkor biztosan, addig meg ezt kell tenni vagy tűrni?

A reálpolitika nem ezt diktálja. 2006-tól volt egy költségvetés-stabilizáló intézkedéssorozat. Abba torkollott, hogy a szavazók elsöprő többsége nem akart fizetni 300 forintot a saját háziorvosának. Ekkor széttárom a karom, és megkérdezem magamtól: most, szeptember elején kérhetünk-e bárkitől ilyesmit?