Rabszolgasors itt és most?

– Legelőször szálazzuk – immár sokadszor – szét: menekült, bevándorló, gazdasági bevándorló, terrorista.

– A fejekben sajnos nagy a káosz, keverik az emberek a kifejezések értelmét. Óriási tömeg mozog, nagy részük menekültként kér helyet, életteret Európában. A menekült attól menekült, hogy menekültkérelmet ad be a magyar, illetve az európai uniós hatóságok felé, amit a megfelelő procedúra mentén elbírálnak. Itt van a hatalmas keveredés, hiszen minden bevándorló tulajdonképpen menekült is, gazdasági migráns is egyben. A keveredés oka a nagyon tudatos, pontos, a káoszt fokozó kommunikáció, miközben – ha csak az elmúlt pár évet nézzük – nagyon sokan érkeztek hozzánk Kínából a letelepedési kötvények segítségével, ezt az Orbán-kormány nem tartotta aggályosnak, pedig ez is bevándorlási tevékenységet takar. Magyarország jelenlegi legnagyobb problémája e témában a menekültekkel van, hiszen fogalma sincs az ország vezetésének arról, hogy hogyan lehet a menekültügyi rendszert feléleszteni, hogyan lehet kezelni ezt az embertömeget. Törökországban például az elmúlt másfél-két évben közel kétmillió szíriai, iraki menekült kért bebocsátást, és ez a szám nemhogy csökkenne, csak nőni fog. Magyarország és a balkáni térség olyan geopolitikai jellemzőkkel bír, hogy az embertömeg az elmúlt kétszáz év során – vagyis ha bármilyen probléma adódott az említett térségben – csak erre juthatott szárazföldi úton Európa szívébe.

A török példa

– A törökök technikai értelemben jól kezelik ezt a rájuk zúdult migránsmennyiséget?

– Eleinte átengedték őket a határon, néhány hónappal ezelőtt ők is kerítést építettek, amit a menekültek rövid úton letaroltak. Az odaérkezők egy része nem kívánt Törökország területén maradni, visszatértek a kiinduló országukba, majd újra útra keltek, keresik a helyüket a világban, vándorolnak.

– A falak és a kerítések sehol a világon nem váltják be az építtetők hozzá fűzött reményét. A menekültnek olyan egy fal, egy kerítés, mint az alpinistának a hegy, ha ott van, meg kell másznia. Mostanában egyre többször halljuk, hogy miért nem a közel eső szomszédos országokban – amelyekkel azonos a nyelvük, vallásuk, kultúrájuk – keresnek menedéket az útra kelők.

– Én az észak-afrikai országokat ismerem: Algériát, Egyiptomot, saját élményeim vannak Líbia kapcsán, ahol 2013-ban dolgoztam, és ott láttam, hogy szíriai menekültek érkeztek, akiket semmilyen szinten nem fogadtak be. Méghozzá azért, mert nem találták meg a hangot, teljes egészében más közeget képviseltek. Egy szír nem egyenlő egy líbiaival, mint ahogy egy algériaival sem, teljesen más. A környező országok nagyon tudatosan lezárják a határaikat, nem akarják ezeket az embereket beengedni. Az érződik, hogy ezekben az országokban nem létezik a nemzeti, nyelvi vagy bármiféle szolidaritás, kőkemények a menekültekkel, míg mi, európaiak a vívmányaink: a szabadság, a keresztényi hozzáállás kapcsán olyan teret képezünk, ahol lehetőséget próbálunk adni – legalábbis eddig így volt, és remélem, ez ezután sem változik jelentősen – a rászorulóknak. Egyébként én mélyen hiszem, hogy ettől lett Európa élhető hely, ez fontos vívmányunk. A világ többi részén ezt a kérdést nem így látják, sőt agresszívan közelítenek hozzá. Az arab országok részéről ez struccpolitika, hiszen az embertömegnek valahol ki kell kötnie, és idővel vagy így, vagy úgy, ki is köt. Másrészt azt is látni kell – itt újra a török példára hivatkozom –, hogy attól, hogy egy-egy régióba nem engedik be ezt az embertömeget, attól ez a vándorlás, helykeresés folyamatos. Ahogy a török kerítést leszaggatták és átgázoltak rajta, úgy a hasonló megoldások máshol sem fogják megállítani a tendenciát; ezt bizonyítja többek között a bolgár kerítés példája is.

Gyerekek és terroristák

– Ha tömegről beszélünk, megjelenik a biztonságpolitikai kockázat is. A mostani magasabb, mint átlagos?

– Amennyiben a terror kérdéskörét feszegetjük, tudnunk kell, hogy a Balkán térsége az elmúlt években sem számított biztonságos helynek. Már három-négy évvel ezelőtt is ismert volt – léteztek ilyen titkosszolgálati információk –, hogy Boszniában vannak terrorista-előkészítők, illetve terroristakiképző táborok. Ezek egy részét az ISIS, másik részét a szélsőséges, a Szaúd-Arábiához köthető Vahabita szervezet működteti; tény tehát, hogy ezek a táborok Magyarország határától 250-300 kilométerre találhatók. Az ISIS felkészítő tábora azoknak a fiataloknak a képzésével foglalkozik Boszniában, akik Franciaországban, Németországban úgy döntöttek, harcolni fognak. Törökországba légi útvonalon már nem utazhatnak, nagyon komolyan szűrik az utasforgalmat, így marad számukra a szárazföldi út, ami például Magyarországon is átvezet. Jó részük az M1-es és az M5-ös autópályán keresztül érkezik Szerbiába és az említett táborokba. Ott szortírozzák őket, felmérik, hogy ki a ténylegesen elkötelezett, és őket speciális felkészítést követően – nem harci felkészítésre gondolok – elküldik a Balkánon keresztül Törökországba, Észak-Irakba és Szíriába. Aki nem felel meg az elvárásoknak, azt egyszerűen visszaküldik. Mindez azt jelenti, hogy az elmúlt években is volt bizonyos fajta terroristaképző aktivitás a Balkánon, és hogy erről tudott és tud a magyar terrorelhárítás. Ezt ráhúzni a mostani migránshullámra álságos dolog, az pedig, hogy egyenlőségjelet tesz a kormány, és azt sugallja, hogy szinte minden menekült potenciális terrorista, durva csúsztatás. Egy ekkora tömegbe belekeveredhetnek bűnözők, lehetnek közöttük deviáns magatartású emberek, ne adj isten terrorszervezetekhez köthető személyek. Az elmúlt három-négy évben – ahogy az előző példámban említettem – Európa terrorszintű megközelítése folyamatos volt. Ha sarkosan akarok fogalmazni, azt mondom, hogy azok a terroristasejtek, akik rosszat akarnak Európának, már itt voltak és vannak. Azt sem szabad elfelejteni, ha visszagondolunk a januári franciaországi terrorcselekményekre, hogy az elkövetők harmadgenerációs francia állampolgárok voltak, akik Jemenben kaptak harci kiképzést, és ezért tudták a merényletsorozatot végrehajtani. Azt a megközelítést tehát, hogy a menekültáradatot kihasználva terroristák céltáblájává válik Magyarország és Európa, azzal cáfolom, hogy eddig is volt terroristabeáramlás. Nyilván kis mértékben elősegítheti a fenyegetettséget, de ennek veszélye meg sem közelíti a kommunikációs beállítását. Nagyon lényegesnek gondolom, hogy amikor egyenlőségjelet tesz valaki a menekültek és terroristák közé, az azért is a legdurvább csúsztatások egyike, mert a menekültek 30-40 százaléka gyerek; nem 17-18 éves fiatalember, hanem csecsemő és 3-4 éves kisgyerek. Ha csak a hétvégi adatot vesszük alapul, a kb. négyezer beérkező között ezer kisgyermek volt. A kormánykommunikáció csúsztatása ideget felőrlő, gyűlöletkeltő és álságos.

Modern rabszolga-kereskedelem

– Nem beszéltünk még az embercsempészekről.

– A leggonoszabb szervezett bűnözői ágazat az embercsempész-ágazat. Egyszerűen azért, mert ők hozzák az emberanyagot a szervkereskedelemtől kezdve a prostitúción keresztül a vagyon elleni bűncselekményekig, a rabszolgatartásig. Az egész menekültkérdésben a legfontosabb problémának látom az ő szerepüket, és szerintem nem a fajsúlyához méltóan foglalkozunk a problémával. Erre kellene nagy hangsúlyt fektetni, erőt összpontosítani.

– Szintén kommunikációs csúsztatás, hogy a menekültek gazdagok, ilyen cipő, olyan telefon stb., és nem kell nekik a segítség?

– Ahhoz, hogy az embercsempészt ki tudja fizetni egy-egy család, felszámol mindent a hazájában, összeszedi a vagyonkáját, és odaadja a csempésznek. A vájtabb megközelítés az, amikor az embercsempész nem tartja elegendőnek a fizetséget, és eladja egyik-másik menekültet; lányokat masszázsszalonba, a fiúgyereket textilüzembe munkásnak. Nem véletlen, hogy a családok zöme pontos úti céllal szökik, mert tudják, hogy hol kell ledolgoznia a hozzátartozónak az útiköltség fennmaradó részét. Az embercsempészek fogva tartják és végigterelik a menekültcsaládok egy részét egészen addig, amíg azt a fajta pénzügyi profitjukat nem tudják realizálni, ami megéri nekik a vállalt rizikót. A rabszolgatartástól a prostitúcióig, a szervkereskedelemig tulajdonképpen a bűnözés ezen ágazata rátapad a menekültügyre. Az embercsempészet Európa felé az elmúlt tíz évben folyamatosan nőtt, mára megközelíti a 16-17 milliárd dolláros bevételt. Ezért is állítom, hogy ezt a nagyságrendű üzletet egy pengés drótkerítés nem állítja meg.