Rá is csavarodik a szocialisták nyakára rendesen

Szürke öltöny babrál a szemüvegével. Meggörnyed. Nem állhat fel, csapda a parlamenti patkó. Rárontanának az újságírók. Zavartan telefonál, köhint egyet, aztán jöhet megint az okuláré-mustra.

- Lógni fogsz - dörmögte néhány perce.

Aztán felállt, és elnézést kért. Biztos, ami biztos. Most mégis elszabadult a pokol, mindenki vele foglalkozik. Üveges szemekkel néz maga elé. Látszik, nem érti,
mi ez a cirkusz. Hiszen mondott ő már ilyet:
-- Nálunk Püspökladányban azt mondják, hogy régi bűnnek hosszú az árnyéka. Olyan hosszú, hogy egészen idáig ér, sőt az a dolog, amiről szó van, rá is csavarodik a szocialisták nyakára rendesen".

Sőt, neki is beszóltak a legszentebb napon. Júniusban tett képviselői esküt, az akadémiára távozó Pálinkás helyét kapta.- Csókot - kiáltott egy szocialista, amikor Navracsics gratulált neki.

Most alig várja, hogy vége legyen a locsogásnak. Felpattan, Orbánhoz siet. Kicsit előrehajol. Fel, majd leveszi a szemüvegét. Tisztelettudó. Akár egy diák, aki érzi, tudja, hogy intőt kaphat. Talán mentegetőzik, talán megadja magát a sorsnak. Most halkabb. Vagy a padok zajosabbak. Hümmögve hallgatja az osztályfőnök.Együtt indulnak az iroda felé: a pedagógus zsebre tett kézzel, mellette görnyedten a bukott diák.

- Az első szobában Kövérrel beszél valaki. Eggyel beljebb pedig az ominózus... - harapja el a szót a tanári előtt ácsorgó ellenzéki diák. Társa bólogat.

Javítgatnák a javíthatatlant:
- Ha azt mondja, ,,ülni fogsz", még vállalható lett volna.

Bent csak néhány perc a dorgálás.
- Rossz mondat volt, lemondok - lép ki a szobából Arnóth Sándor.

Megfelelni akart, mégis kicsapták.
- Nem szólok - néz maga elé meredten. Hiába faggatom.

Nem érzi még: már most hosszú az az árnyék.