Prőhle Gergely szerint húsz éve jelentősebb figurák feszültek egymásnak, mint most, például Csurka István és Eörsi István
Októberben kellett távoznia Prőhle Gergelynek a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről, miután a kormánypropaganda nehezményezte a PIM egyik, a Tanácsköztársaság időszakával foglalkozó kiállítását. Ezután a volt főigazgatót újraválasztották a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelőjévé. Prőhle abszurdnak nevezte, hogy egy történelmi egyház világi vezetőjét olyan vádak érik, miszerint a Tanácsköztársaságot támogatná – nyilatkozta az ATV Egyenes beszéd című műsorában.
– Mondjuk lehet, hogy ez csak az én evangélikus testvéreim bölcsessége, hogy ezt a hülyeséget nem hitték el
– fogalmazott. Arra a kérdésre, hogy Kásler Miklós elhitte-e ezt a „hülyeséget”, úgy válaszolt:
– Tekintettel arra, hogy a felmentésemnek hivatalos indoklása nem volt, sőt, a hivatalos nyilatkozat az én érdemeimet a kultúra ügyében igazából elismerte, Kásler Miklóssal egyszer találkoztam minisztersége idején. Akkor ő ezt a Tanácsköztársaság-problémát emlegette, ezért feltételezem, hogy ennek nyilván ebben volt valami szerepe
– állapította meg.
Ez akkor volt, amikor a kormányzati szócsőként működő Demokrata és a Magyar Idők cikkei már megírták. Prőhle Gergely úgy véli, utólag nehéz eldönteni, hogy ezek a cikkek győzték-e meg a minisztert, vagy önmaga győződött meg arról, hogy a volt főigazgató támogatná a Tanácsköztársaságot.
Prőhle GergelyNem gondolja, hogy ez volt a casus belli eltávolításához, mert már sokkal korábban érték támadások azt állítva, hogy túl sok liberális írónak hagy helyet a múzeumban, és még Konrád György születésnapját is megünnepelték.
Nem hiszi, hogy ma másképp kéne csinálnia valamit.
– Sokkal nem lettem volna óvatosabb, mert mindig a legjobb meggyőződésem és a józan, otthonról hozott ízlésvilágom szerint csináltam mindent az életben. Itt is azt gondoltam, hogy egy közintézménynek úgy kell működnie, ahogy én azt működtettem
– mondta a volt főigazgató.
Szerinte az is világos volt, hogy a PIM nem a politizálás helye, és hozzátette, hogy Konrád György megünnepelt születésnapján sem esett szó politikáról.
Arra a kérdésre, hogy kik győzték őt le, kik tudták megfúrni, nem tudja a pontos választ.
– A jó ég tudja. Azt hiszem, ebben a kultúrharcos világban nekem azért vannak tapasztalataim, még az 1999-es frankfurti könyvvásár időszakából. Mondjuk akkor jelentősebb figurák feszültek egymásnak, mert akkor még mondjuk Csurka István és Eörsi István voltak ilyen ügyekben a beszélgetőpartnereim. Tehát az még önmagában egy emelkedettebb dolog volt
– idézte fel. Azt gondolja, hogy polgári vagy jobboldali táboron belül is különböző gondolkodások vannak ebben az ügyben. Bátran vállalja a véleményét, mert nem gondolja, hogy az ő álláspontja ne lenne polgári, vagy keresztény.
– Azt látom, hogy vannak olyanok, akik adott esetben még egy-két éve inkább a Jobbikban működtek, ők most megpróbálják nagyon bebizonyítani, hogy ők nagyon is a Fideszhez tartoznak – jegyezte meg.
Véleménye szerint ahhoz nem kell különösebb filológiai érdeklődés, hogy az ember lássa, hogy milyen politikai környezetből jöttek azok, akik a politikai vádakat megfogalmazták.
