Profilozók

„Az orgyilkosok hírnévre, de legalábbis hírverésre vágynak, ám valójában gyáva emberek, ezért lesből, a romatelepek szélső házaiban élő legvédtelenebb emberekre mernek támadni.” „Az elkövető négy-öt, a negyvenes éveiben járó, a fegyverkezelésben nagy gyakorlatot szerzett férfi.” „Az elkövetők környezetükhöz képest »rendellenesen élnek«, időnként több órára eltűnnek éjszaka.” „Profi és intelligens a romák gyilkosa.” Az elmúlt hónapokban szakértők és rendőrségi vezetők sora próbálta megrajzolni az elkövetők személyiségét, nemegyszer egymásnak ellentmondóan. Áprilisban pedig Bencze József országos rendőrfőkapitány jelentette be: a gyilkosságok felderítésében az FBI profilozói is segítenek.

A Népszabadság értesülései szerint bár az amerikai ügynökök még a kislétai gyilkosság előtt elutaztak Budapestről, ennek a bűncselekménynek a dokumentumait is megkapják, ahogy a korábbi ügyek kapcsán is betekinthettek valamennyi iratba. És megdicsérték a hazai kollégákat. A rendőrség közölte: az amerikaiak szerint az eddigi nyomozás során minden, a tettesek azonosításához szükséges adatot összegyűjtöttünk.

A bárányok hallgatnak

Jót tesz ez a piros pont a rendőrség renoméjának. A közvélemény amerikai sorozatokon szocializálódó része számára az amerikai Virginia államban lévő Quantico a profi bűnüldözés fellegvára. Itt van ugyanis az FBI Viselkedéskutató Egységének főhadiszállása, így a város több népszerű filmsorozat helyszíne. A sorozat-emberevő lélektanát bemutató, Oscar-díjas, Bárányok hallgatnak című film szintén a profilozás egyik mesterének állít emléket. A filmbéli nyomozó, Jodie Foster mentorát a módszer egyik úttörőjéről, az FBI legjobb személyiségelemzőjéről, John Douglasről mintázták. Õ a hetvenes években kezdett foglalkozni a területtel. Akkoriban az Egyesült Államokban megháromszorozódott a gyilkosságok, s csökkent a felderítések száma. Kellett egy csapat, amely a különböző államok területén elkövetett bűncselekmények nyomozását összehangolja. Így jött létre a viselkedéstudományi részleg.

„Fülöp úr, magának mi is a végzettsége?” „Szociológus.” „Akkor jó lesz” – idézi fel a magyar profilalkotói egység születésének pillanatát Fülöp Gyula, aki ma már nyugdíjas profilozó. ’95-ben ugyanis egy Lyonban rendezett bűnelemző konferenciáról hazatért rendőr ezredes látott fantáziát az eljárásban, s kérte fel az ORFK akkori munkatársát a honosításra. Az amerikai, pszichológiai profilelemzésnek hívott módszert azonban teljesen át kellett alakítani.

A magyar gyakorlat a statisztikán alapul

– A tengerentúliak jártasak a pszichológiában, azon belül is a behaviorizmus az uralkodó. Puha változókkal, sokszor szubjektív elemekkel és nagyfokú empátiával dolgoznak.

Fülöp Gyula szerint az amerikai profilozás – nem kis részben a filmek miatt – szinte már művészetnek, varázslatnak tűnik.

– Én viszont nem vagyok pszichológus, nem akartam pszichologizálni. Ráadásul az amerikai módszer sorozatgyilkosságok esetén a leghatékonyabb, hiszen akkor egyre jobban kirajzolódik az elkövető személyisége. Idehaza viszont ez ritka.

A „mi” gyakorlatunk így inkább a szociológián, a matematikán és a statisztikán alapul, s ma az ORFK Elemző és Koordinációs Igazgatóságán folyik Nagy Enikő és Elekesné Lenhardt Zsuzsa vezetésével. Akik azonban munkájukról – a központ utasítása szerint – nem nyilatkozhatnak.

Nagy Enikő és Elekesné még letiltásuk előtt, 2004-ben tanulmányt írtak a profilalkotásról. E szerint a szociológiai típusú profilalkotás többek között azon az alapelven nyugszik: „Ha hasonló sértettek sérelmére, hasonló módon követnek el bűncselekményt, akkor feltehetőleg az elkövetők is azonos körből kerülnek ki.” A módszer működésének feltétele a felderített emberölések részleteit rögzítő adatbázis. Ennek alapján számítógéppel, egy program segítségével kiválogatják a jellemző szempontok szerint hasonlónak minősített ügyeket, szűkítik a lehetséges elkövetői kört. A táblázatböngészésen túl persze átnézik a helyszíni szemle során készült jegyzőkönyveket, fotókat, a szakértői véleményeket. Így készül el a profil. Amely – egyebek mellett – tartalmazza az elkövető nemét, korát, magasságát, vagyoni helyzetét, lakáskörülményeit, hogy egyedül vagy társsal él, milyen végzettségű, előre megfontolt szándékkal ölt-e, egyedül vagy csoportosan, s hogy milyen kapcsolatban állt áldozatával.

Háromezer ügynél járnak

– Az eljárás az adatbázis pontosságán áll vagy bukik – magyarázza a részleteket Fülöp Gyula. – Minden felderített üggyel kapcsolatban 256 kérdésre adott választ kell rögzíteni. Ezek harmada az áldozatra, harmada az elkövetés körülményeire, harmada pedig az elkövetőre vonatkozik. A válaszokat aztán lefordítják a számítástechnika nyelvére, s így már statisztikailag lehet velük dolgozni.

Érthető: nagyon nem mindegy, hogy az elkövető egy adatrögzítési baki folytán negyven- vagy hetvenéves, vitt-e el pénzt a helyszínről, vagy sem. Fülöp Gyula és kollégái a kilencvenes évek közepén, kezdésnek ezer esetet dolgoztak fel a 256 kérdés alapján. Ma, úgy saccolja, háromezer ügynél járhat az adatbázis.

– Akkor is, azóta is az a kérés: a kérdőívet a nyomozók töltsék ki, ne az adminisztráció. Ám ők ezt nem tartják fontosnak. Presztízskérdésként fogják föl, ki kapja el a tettest. Pedig a módszer sokat segíthet. Annak idején elkészítettem a bolti sorozatgyilkos profilját. Megmutattam egy rablással foglalkozó kollégának. Ránézett, s már mondta is, ez Erdélyi Nándor.

A találati pontosság kezdetben 75 százalék körüli volt. A 2004-es tanulmány nyolcvan százalékot említ, vagyis a profil húsz jellemzőből 16-ot teljes biztonsággal állapít meg.

S hogy ezt nyilvánosságra kell-e hozni? Fülöp Gyula szerint mindenképp.

– Támpont lehet az épkézláb lakossági bejelentésekhez. S igaz: több szem többet lát. A rendőrség nem lehet ott mindenhol, viszont jól jár, ha nemcsak 120 embere dolgozik az ügyön, de több millió szempár is figyel.

Vitatkozik vele Finszter Géza, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője. Szerinte a profil nem tény, verziói léteznek, amelyek a nyomozóknak szólnak. Ráadásul eddig egyetlen kutatás sem igazolta, hogy nyilvánosságra hozott profil alapján, lakossági bejelentés nyomán fogtak volna el valakit.

Bejött, a legenda szerint

Ám a kriminológus jónak tartja, hogy a romagyilkosságok ügyében a rendőrség ismerkedik az amerikai típusú profilozással.
– Mindkét gyakorlatnak vannak értékes elemei. Az amerikai módszertől sokan azért idegenkednek, mert gyakorlói hajlamosak csodafegyverként beállítani.

Pedig akadnak nagy melléfogások. Főleg ha a nyomozók mindenek fölé helyezik a profilt. Németországban előfordult, hogy csak azért engedték el az igazi elkövetőt, mert személyiségrajza szerint elmegyógy-intézeti kezelés alatt kellett volna állnia, noha ez rá nem volt igaz. Persze megesett az is: Brussel amerikai pszichiáter egy őrült robbantó profilját készítette el, aki 8-10 évig folyamatosan fenyegető leveleket írt. Még azt is előre jelezte, hogy az elkövető, amikor elővezetik, kétsoros fekete zakóban lesz. És bejött. A legenda szerint.

Mi itt még nem tartunk. Pedig sorozatgyilkosunk feltehetőleg már van.