Pont az ellenkezője történt annak, mint amit Orbánék ígértek

Az első körben meghirdetett 200 ezer hektárnyi állami földből 130 ezer hektár kelt el, amit a kormány nagy sikerként állít be. Ezt biztosan nem a nyilvánosan meghirdetett elvek teljesülésére alapozza, mert arról szó sem volt, éppen ellenkezőleg. Emlékezzünk: három fő érvet ismételgettek Orbánék annak indokául, hogy a bírálatok ellenére miért kell sebtiben eladni az állami földvagyont. Az első úgymond a magyar föld védelme volt, ne kerülhessen külföldiek kezébe. Aki tehát ellenzi a földeladást, az a fideszes propaganda szerint a külföldi spekulánsok szekerét tolja és a magyar érdekek árulója.

A második érv szerint nagy a földéhség, márpedig a „föld azé, aki megműveli”, tehát a helyi, családi kisgazdaságokat kell tulajdonhoz juttatni. E logika alapján a földkiárusítás bírálói a nagyvállalkozók, zöldbárók kiszolgálói, a kisgazdák ellenségei. A harmadik indok a költségvetési bevételekkel érvelt, mondván, sok százmilliárd áramlik majd az államkasszába a licitek nyomán. Ez utóbbi érdekében legfeljebb kikiáltási vagy annál magasabb áron kelhetnek el a földek.

Nos, mindebből semmi sem lett igaz, ahogy azt előre sejteni lehetett. Kezdjük a legutóbbi állítással, amelyet a hivatalos adatok rögtön cáfolnak. Összesen 200 ezer hektárt hirdettek meg 272 milliárdos kikiáltási áron, ebből 130 ezer talált gazdára összesen 171 milliárd forintért. Gyorsan kiszámítható, hogy az átlagár nem 10 százalékkal magasabb, mint azt a kormány állította, hanem néhány százalékkal alacsonyabb a kikiáltásinál. A büdzsé bevétele is jórészt papíron létezik, mivel a 171 milliárdból 120 milliárd hosszú távú, rendkívül kedvezményes állami hitel, amelyen a költségvetés inkább bukik, semmint nyer.

A másik két érv esetében ennél sokkal kirívóbb az ellentét Orbánék ígéretei és a valóság között. Ángyán úr és csapata, valamint más elemzők sok ezer árverési jegyzőkönyvet végigvizsgálva elkészítették az első összegzéseket a vásárlók összetételéről. Az eredmény nem csupán a kormányzati kijelentésekhez, de a kritikus jóslatokhoz képest is megdöbbentő. Az elemzések szerint a teljes vizsgált földterület mintegy 30 százaléka a politikához közeli érdekeltségek, további 30 százaléka pedig közvetlenül vagy közvetve nagyvállalkozások tulajdonába került.

Ismert fideszes politikusok, kormánytagok, helyi pártvezetők és hozzájuk közismerten közel állók jutottak hatalmas birtokokhoz, nagyon sok helyen pedig strómanokkal játszották ki a szerzési korlátokat. A földek tizedénél külföldi állampolgár lett a vevő, azaz szó sem volt a magyar föld védelméről. A terület csupán ötöde jutott a sokat emlegetett helyi, tényleges családi vállalkozásoknak, jellemzően kicsi birtokterületek, ellentétben a fentebb felsorolt 70 százalékkal, ahol nagyságrenddel nagyobb az átlagos birtokméret.

Ahogy az várható volt, a nemrég haszonbérletbe adott földeknél többnyire az új bérlők lettek a tulajdonosok, élve a különlegesen kedvezményes vásárlási feltételekkel. Minden szempontból az történt tehát, amit az agrárszakértők előre megmondtak: a Fidesz igazi célja a földeladással a saját hátországának jutalmazása volt az állami vagyon terhére. Az árverések így Orbánék szemszögéből nézve tényleg sikeresek voltak, elérték azt, amit akartak.

Ennek alapja a jó szervezés volt, a legtöbb helyen előre leosztották a lapokat, ne rúghasson a kijelölt vevőn kívül más labdába. Ennek nyomán többnyire nem volt igazi licitharc, licitáló is kevés, sőt gyakran csak egy, ahol pedig mégis több érdeklődővel kellett számolni, olyan magasra tolták a vételárat, hogy az ne érje meg másnak. Eleve kevés kisgazdaság engedhette meg magának, hogy tízmilliókért vegyen mások haszonbérletében lévő földet, hatalmas adósságot vállalva úgy, hogy a vételár majd valamikor megtérül.

Ezzel szemben a tőkeerős nagyvállalkozások, valamint a politikai hátteret élvező érdekeltségek és spekulánsok könnyen vállalhattak akár sok száz milliárdos terhet, bízva abban, hogy az viszonylag gyorsan, mondjuk egy-két újabb törvénymódosítás nyomán szép hasznot termelhet. Pont azok maradtak így hoppon, akik állítólag a fő kedvezményezettek lettek volna: a földet ténylegesen művelő helyi gazdák.

Rövidesen indul az árverések újabb köre, amelyben hírek szerint némileg könnyítenek a feltételeken. Várhatóan mintegy 180 ezer hektárt hirdetnek meg, benne az első körben nem elkelt területekkel. Ez utóbbiakból állítólag több nagy egységet feldarabolnak, hátha úgy gazdára találnak – ami nem kell a nagyoknak, talán jó lesz a kicsiknek.

A magyar agráriumban hatalmas tartalékok vannak, adottságaink a legjobbak közé tartoznak Európában. Ezt sajnos nem tudjuk kellőképpen hasznosítani, annak ellenére hogy gigantikus összegű támogatást kapunk az uniótól is. Az elmúlt három évben a mezőgazdaság teljes termelési értéke nagyjából kétharmadának megfelelő pénz áramlott Brüsszelből a magyar agráriumba, jó lenne látni, mire használták fel. Egy minapi kormányzati tájékoztató szerint a 2020-ig tartó mostani uniós költségvetési periódusban összesen 5400 milliárd forintnyi mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatás áll rendelkezésünkre. Ez a várható teljes agrártermelési érték közel kétharmada, jó lenne végre hatékonyan élni vele.