A szabadság fantomja – Péterfalvi Attila: Én nem vagyok fönn a Facebookon

Orbán rendszere újra és újra nekirugaszkodik a digitális világ megrendszabályozásának. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke szerint súlyosan aggályos, hogy a felfüggesztett Facebook-tartalmak és -profilok esetében a felhasználónak személyes okmányokkal kell azonosságát igazolnia, ami „a hazai adatvédelmi szabályzat elveivel és a hatóság gyakorlatával egyaránt ellentétes”. A dolgot bonyolítja, hogy a Facebookra nem a magyar adatvédelmi szabályozás, hanem az egységes európai szabályozás elvei vonatkoznak. A vizsgálódás és a tiltás nem „nemzeti kompetencia”. Kétségtelen, hogy a Facebook nem a jogvédelem bajnoka, természete folytán mégis a szabad nyilvánosság bázisa. A jogvédelem mezét a NER öltené magára azzal, hogy készségesen vállalja a Facebook moderálását. Péterfalvi Attilával beszélgettünk.

2020. augusztus 27., 05:30

Szerző:

Az Országgyűlés elnöke a közszolgálati egyetemen tartott előadásában panaszolta: ez a választás sem volt tiszta, „mert a kormánypárti hirdetéseket nem engedte a Facebook, miközben az ellenzéki képviselőjelöltek arca, feje félóránként villant fel” mobilon, számítógépen. A Varga Judit igazságügyi miniszter által szervezett Digitális Véleményszabadság Bizottság ülésén ön „nemzeti Facebook-törvény” magalkotását szorgalmazta. Lényege, hogy a profilok felfüggesztése (tiltása) legyen nemzeti kompetencia.

A kérdés úgy merült fel, hogy szerintünk – a Facebook zavaros működési rendje miatt – nem csupán ellenőrzi, hanem korlátozza is az állampolgárok véleménynyilvánítási szabadságát. Erről ön is sok történetet ismerhet.

Igen, a Facebook függesztette fel Lázár János híres bécsi utcavideóját, melyben az akkori miniszter a migránsveszély közeledésével riogat. Komikus volt, mivel maga az utca tisztának és rendezettnek látszott. Az ellentmondás lényege: a Facebook bizonyos értelemben közszolgálati funkciót lát el, miközben profitra dolgozó magáncég.

Mellőzve a konkrét ügyeket, bizonyos véleményeket, profilokat a Facebook korlátozás és ellenőrzés nélkül tilthat le. Hangsúlyozom, részemről olyan mondat nem hangzott el, amely a véleménynyilvánítás korlátozását szorgalmazta volna. Ellenkezőleg, a véleménynyilvánítás szabadságát szorgalmaztam.

Fotó: Lakos Gabor

Csakhogy, mint mondják, az ördög a részletekben lakozik. Mi ösztönözte most megszólalásra?

Felhívott a Magyar Nemzet egyik újságírója, és elmondta, profilját törölte a Facebook, s mivel tiltakozott, az amerikai óriáscég arra kérte, fotózza le és küldje be személyi okmányait, bizonyítván, hogy valóban létező személy. Azt kérdezte, hogy mit szólok én ehhez.

A történethez hozzátartozik, hogy a Facebookon évente végtelen számú kamu profil keletkezik. A cég ezeket módszeresen gyomlálja.

Azt mondtam az újságírónak, hogy ez a gyakorlat szembemegy a nemzetközi adatvédelmi rendelkezéssel, a GDPR-ral, egyúttal szembemegy a magyar adatvédelmi hatóság rendelkezéseivel is. Ha efféle panasz érkezik hozzánk, át kell adnunk a Facebook regionális központja szerinti adatvédelmi hatóságnak. Mivel ez Dublinban van, az ír hatóság jár el, így a törléssel kapcsolatos adatvédelmi kérdésekről ők dönthetnek. A véleménynyilvánosság szabadságára ez nem vonatkozik, arra nézve nincs uniós szabályozás. Maga a GDPR szólítja fel a tagországokat, hogy az adatkezelési szabályokat hangolják össze a véleménynyilvánosság szabadságára vonatkozó nemzeti szabályokkal. Tulajdonképpen nemzeti jogalkotásra szólít fel.

Ennek pedig, mint látjuk, most jött el az ideje. Eddig milyen szempontok szerint lehetett egy-egy profilt, tartalmat törölni? Ki végzi, hogyan vizsgálódnak? Olvassák? Figyelik? Valamiféle algoritmus szerint működnek?

Nyilván vannak nyílt tilalmi listák. Törlendő a pedofília, a terrorizmussal kapcsolatos dolgok, a terrorizmus technikai elemei és finanszírozása, a pénzmosás, a gyermekkereskedelem.

Az antiszemitizmus?

Az is a tilalmi körbe tartozik. Csak abszolút tilalmakról lehet konszenzust kialakítani, mert mindenki másra, más módon érzékeny. Magyarországon a véleménynyilvánítás szabadsága a rendszerváltás utáni években korlátozhatatlan előnyt élvezett. Jó néhány évnek kellett eltelnie, míg az Alkotmánybíróság átengedte a gyűlöletbeszéd-törvényt.

Milyen módszer szerint kontrollál valamit a Facebook?

Tulajdonképpen nem is tudjuk. Csak sejtéseink vannak.

Fotó: Lakos Gabor

Kézenfekvő, hogy a tiltásról bizarr híresztelések kavarognak az algoritmushasználattól egészen addig, hogy Soros György olvas és tilt be egy-egy posztot.

Hogy egy-egy országban a közvélemény mire érzékeny, az az illető ország alkotmányos kultúrájától függ. Egy dologban biztos vagyok: az állam szuverenitása nem sérülhet, nem engedheti meg, hogy külső szereplő véleménymonopóliumot gyakoroljon. Mindössze annyit állítok: az adott országnak kell eldöntenie, hogy a törölt profil kire nézve, mennyiben sértő. Eléri-e azt a szintet, amelynél közbe kell avatkozni. Ha a posztot jogtalanul törölték, kötelezni kell a Facebookot, hogy állítsa helyre. Ne törölhesse addig, míg a tagország hatósága, bírósága el nem rendeli a végleges törlést. Ne dönthessen egy amerikai gazdasági szervezet a hazai demokráciáról.

Megjegyzendő, hogy a Facebook a szervezet fenntartásában (pénzén) működik. A történet folytatása, hogy Varga Judit igazságügyi miniszter márciusban létrehozott egy egyletet Digitális Véleményszabadság Bizottság fedőnéven, amelynek feladata az internet megregulázása lehet.

A minisztérium ezt nyilván azért tette, mert fölmerültek jogalkalmazási anomáliák. Mint említettem, a GDPR a tagállamok nemzeti jogalkotóit hívja fel, hogy egyeztesse az adatvédelemre és a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó joganyagot.

Kövér László már említett előadásában kifejtette: a Fidesz által „korlátozottan megnyert” választások a „Facebook-hatás” miatt voltak tisztátalanok. Képes a közösségi média a választások manipulálására?

Az európai parlamenti választások előtt Vĕra Jurová eljött az európai adatvédelmi testület ülésére, és fölhívta az európai adatvédelmi hatóságok vezetőinek figyelmét arra, hogy a közösségi oldalakon keresztül igenis befolyásolhatók a választások. Az ott megjelenő személyek megnyilvánulásaiból eleve levonhatók pártpreferenciákra vonatkozó következtetések. Ezeket nyilván kutatják is. (Erről szól a Cambridge Analytica-botrány.) Elterjedt módszer a fake news gyártás. Az amerikai elnökválasztás 2016-ban visszhangzott a szaftos netes botrányoktól.

Nem is beszélve arról, hogy a járványveszély csúcspontján a hatóság naiv facebookos tartalmak miatt vett őrizetbe állítólag „rémhírterjesztő” jámbor nyugdíjasokat.

Tény, hogy valótlan vélemények terjesztésével a választások eredménye és a közhangulat is befolyásolható. A járványveszély ilyen.

Érthető, hogy a politikus a kiadós vereségek után azonnal mossa kezeit. Idő kérdése volt, hogy felbukkanjon az ideális bűnbak, a Facebook.

Nem a Facebook a bűnös, hanem a közösségi oldalakon megjelenő hamis vagy téves tartalom. Éppen ezért el kell dönteni, mikor mit törlünk. A kérdés most az, hogy ki dönthet, milyen megfontolásból.

A kísértés nyilvánvaló: a kormányok – bármilyen színűek – ösztönösen hajlamot éreznek az internet elfoglalására. Kína vagy Oroszország próbálkozik ezzel. Kétes sikerrel.

Elég átnézni az utolsó húsz év vitáit. Kezdettől nyilvánvaló, hogy szükség lenne az internet valamilyen kontrolljára. Csakhogy a játszma többszereplős. Vannak nemzetbiztonsági szempontok. Szeptember 11. kapcsán a demokratikus közvélemény hördült fel: mi lesz az internettel. Egy biztos, az internet nem lehet „jogon kívüli terület”.

Magánszorgalmú ellenőrök mindig lesznek. Egyházak, kormányok, erkölcsrendészek, más népboldogítók.

Az internet hatalmas szabadság. Veszélyesen hatalmas. Korlátlan szabadság nincs.

Javaslatán értelemszerűen felzúdultak a véleményszabadság hívei.

Senki sem bírálható azért, mert ezt a kérdést fölveti. Amit mondtam, az nem törvényjavaslat. Ötlet a véleménynyilvánítás szabadságának felelős kiterjesztésére.

Fotó: Lakos Gabor

Az ellenzéki közvélemény az ön szerepét kormányzati segéderőként értelmezi. És valóban, meglepő gyakorisággal vegzálja az ellenzéket. Hadházy Ákos például mit vétett?

Van egy lezárt esete, a „csatlakozzunk az európai ügyészséghez” kampány. Sajnos hiányzott a megfelelő adatkezelési tájékoztató. A kapcsolati adatok kezelésében is találtunk hiányosságokat. Ezért szabott ki a hatóság bírságot.

Értem. Ezeket önök kutatják ki? Vagy csak úgy lesznek.

Beadványok alapján járunk el. A nemzeti konzultációs ívekkel kapcsolatos Hadházy-féle gyűjtőakció kivitelezésébe is hiba csúszott. És bár mindvégig hangsúlyoztuk, hogy a személyes adatok nélküli gyűjtés legitim, ha szerepelnek személyes adatok, meg kell felelniük a GDPR követelményeinek. Ha anonim módon gyűjtenek íveket, annak nincs adatkezelési aspektusa. Ha úgy gyűjtik, hogy azon a feladó adatai is szerepelnek, ha postaládákból emelnek ki borítékot, más a helyzet.

Amikor ön a szakmát kezdte, nem volt Facebook, legföljebb írott sajtó. Azt sem tudtuk, mi az a digitalitás.

Változik a világ. Amikor először jártam az Egyesült Államokban, a számítógép-használat mértékén ámuldoztam. Magyarországon ennek még híre sem volt. Egyébként elárulhatom, én magam nem vagyok fönn a Facebookon.