Persze, hogy a csapból is...
Persze hogy a csapból is ez folyik: nincs olyan lap – folyóirat vagy hetilap, magunk sem vagyunk kivételek –, amely ne az olimpiával a címlapján jelent volna meg. Ezt itt most nem nehezményezem, hanem sőt. Csak az elemzés igényével lépek föl. Másrészt meg persze örülök. Nemcsak azért, mert az ember (még az is, aki jártasnak képzeli magát az olimpiák történetében) rengeteg érdekes dolgot tudhat meg ilyenkor az olimpiai eszme múltjáról, jelenéről és jövőjéről, hanem azért is, mert ilyenkor újságolvasóként is számos csemegében is lehet részünk – például megfigyelhetjük, hogy melyik lap milyen megközelítésben tálalja az eseményeket.
A Rubicon például az ókori olimpiák teljes történetét és mitológiáját adja részletes elemzésekkel, magyarázatokkal. Ezzel az igénnyel lép föl a National Geographic Magyarország is, bemutatva az újkori olimpiák történetét is, persze elsősorban a magyar vonatkozású eseményekre koncentrálva. A HVG meg, hagyományait folytatva, világpolitikai kontextusba állítja a pekingi eseményeket. És akkor még nem beszéltünk azokról a lapokról, amelyek külön olimpiai mellékletekkel rukkoltak ki – magunk a Népszabadság vonatkozó mellékletét használjuk mindennap, merthogy az a teljes programot közli részletesen. Egyedülálló fotókban sincs hiány, e tekintetben az NGM jár az élen, művészi sportfotók sorozatával. (Ez a lap közli az eddigi magyar érmesek teljes névsorát is: apró és tanulságos adalék nemzeti büszkeségünk históriájához, milyen magas itt a magyarosított nevek aránya – igaz, ez a huszadik század történelméhez is fontos adalék egyben.)
S hogy minden lap külön foglalkozik a csalásokkal és doppingokkal is – az ókortól kezdve természetesen –, nos, ehhez a tényhez most ne fűzzünk semmilyen kommentárt.
