Pénzkultúra

A Financial Times szavahihetőségi listáján az utolsó helyre tették. Bántja ez?

– Azt gondolom, hogy a lap értékelése torzít – különösen ebben a kategóriában. A hitelességet a tízéves államkötvények hozamával mérték. Kétségtelen, hogy egy ország pénzügyi stabilitását a piac tényleg beárazza ilyen módon. Ám egy adott miniszter teljesítménye sokkal inkább mérhető azon, hogy milyen állapotban volt az ország, amikor elkezdte a munkáját, és milyen állapotba került az értékelés időpontjára. Az állampapírhozamokban például jelentős csökkenés állt be, amióta pénzügyminiszter vagyok.

Azért volt az ön számára kellemesebb fejlemény is az utóbbi napokban. Az IMF gratulált a kormánynak, és küldöttei azt is közölték a Fidesz vezetőivel, hogy ne is álmodozzanak hét és fél százalékos hiányról a jövőre. Érez diadalt?

– Nem. Természetesen fontos, hogy a mi állításaink helyességét az IMF és az Európai Bizottság visszaigazolta, ám számomra ez nem a politika színterén vívott csaták miatt érdekes. Azokat én másodlagos jelentőségűnek tartom. Szerencsétlen dolog, persze, hogy a politikai kommunikáció ennyire torzít, és ennyire eltérő számokon kell folyamatosan vitatkozni. De szerintem sokkal fontosabb, hogy a piacnak mutatta meg az Európai Bizottság és a Valutaalap rólunk kialakított véleményét: azt, hogy helyes politikát folytatunk.

Mondja, nem lehet-e, hogy mire a kormányváltás megtörténik, addigra a fogyókúra eljut arra a szintre, hogy mindenképpen hatalmas állami pénzeket kell bedobni a gazdaságba? Nem úgy van ez, hogy a verseny következő szakaszára teljesen kiéheztetett lovakkal érkezik az új kormány?

– Nem. Éppen fordítva: pénzügyileg ennyire stabil és fenntartható állapotban soha nem volt még az ország választási évben. Olyan költségvetési pályán jár majd 2010-ben, amit csak folytatni kell. A választásokig a nagy pénznyelő cégeknél, a BKV-nál és a MÁV-nál is elindul az átalakítás, aminek az lehet az eredménye, hogy nem az adófizetők pénzéből kell majd a tartozásaikat visszafizetni, hanem ezeknek az állami cégeknek kell olyan gazdálkodást folytatniuk, hogy önmaguk tudják kitermelni adósságaik rendezését.

Csakhogy nehéz ebből a gyönyörű irodából megítélni, hogy a működőképesség meddig tartható fönn. Nekem a BKV-nál egy vezető poszton álló ember mondta: nagy szerencse, hogy az utóbbi időben nem volt a cégnél tömegszerencsétlenség a műszaki állapotok miatt. Vagy tudjuk, hogy a kórházak ide-oda küldözgetnek embereket a mentőautókban...

– Hál’ istennek azért olyan nagyon sok időt nem töltök ebben az irodában. Elég sok helyen járkálok, és korábban cégek élén dolgoztam. Nagyjából arról is van tapasztalatom, hogy hogyan működteti a MÁV vagy a BKV az érdekérvényesítési potenciálját.

Zsarolásra is alkalmas potenciálját?

– Hát igen, hiszen mindig fel tudják mutatni azokat az égető problémákat, amelyek óriási politikai botrányokat okozhatnak, ha nem kapnák meg a kért pénzt. De az, hogy a műszaki állagmegóvásra szánniuk kell bizonyos összeget, még nem jelenti azt, hogy máshol is annyi pénzt kell elszórniuk, mint amennyit pillanatnyilag elszórnak. És ez a kórházakra is igaz. Nekik is biztosítani kell annyi pénzt, amennyiből a szükséges egészségügyi szolgáltatást el tudják látni. De ezt a jelenleginél hatékonyabb intézményi rendszerben kell megtenniük.

Borítékolható, hogy a költségvetést elfogadja a parlament.

– Úgy legyen.

Elégedett vele?

– Azt gondolom, hogy ez egy fegyelmezett, pénzügyileg nagyon tudatos költségvetés, amely kellő kulturális irányt mutat...

Még kulturális irányt is?

– Hogyne. Ma ugyanis talán a legfontosabb kérdés egy költségvetés elkészítésekor, hogy az ország ne csak a rövid távú válságkezeléssel válaszoljon a krízisre, hanem képes legyen levonni annak tanulságait is. Tudja közelíteni a kiadások és a bevételek szintjét. Képes legyen arra a kulturális váltásra – ami egyébként a nyugati növekedési modellnek strukturális problémája –, hogy adósságokból nem tartható fenn a folyamatos gazdasági növekedés. Ezt a váltást Magyarország most meg tudta tenni.

Okos emberek szokták azt mondani, hogy még sehol sem hajtottak végre igazi reformokat, ahol nem volt háború, dögvész vagy nagyon mély válság. De mi lesz a válság után? Olyan országban élünk, ahol egy 300 forintos vizitdíj miatt népszavazást írnak ki. Ki vág bele a mostani megszorítások után az igazi reformokba?

– Máris vannak igazi reformok. Ha én csak megszorításokat teszek, akkor az idén kevesebbet költök ugyan, de jövőre „visszanő” a költés. Mi épp az ellenkezőjét csináltuk: sok olyan lépést tettünk, amely tartós átalakítást eredményez a költségvetés szerkezetében. Egy példa: nemcsak a 13. havi nyugdíjat töröltük el, de emeltük a nyugdíjkorhatárt, amely később folyamatosan nő majd, s ez azt jelenti, hogy körülbelül 2060-ig a magyar nyugdíjkiadások fenntartható keretek között maradnak.

Bár Orbán Viktor megesküdött arra, hogy mindent visszacsinál.

– Nem gondolom, hogy ez szakmai szempontból megalapozott kijelentés. Ez inkább politikai deklaráció. Bizonyára lesznek jelképes értékű intézkedései az új
kormánynak, de én bízom abban, hogy a fontos tartalmi elemeket nem változtatja meg. Nagyon rosszul járna ugyanis az ország, ha módosítaná, mert a nemzetközi gazdaság, a nemzetközi piacok, a vállalkozók most igen érzékenyen reagálnak minden kormányzati hibára.

A Bluespot zenekar szájharmonikásaként ön kétségkívül népszerűbb lett, amióta miniszter. De nem gondolja, hogy menedzseri karrierjének viszont árthat ez az államigazgatási kitérő?

– Egyáltalán nem.

Most nagy valószínűséggel Fidesz-éra jön, és már készülődik Balsai István, akit egyes publicisták inkvizítori szerepben láttatnak. Ő emlegeti a Sukoró-ügyet is. Nem fél attól, hogy kikezdhetik?

– Hogy politikailag megpróbálnak támadni, az máris tény. Ám én azért bízom abban, hogy a racionális döntéseket hozó üzleti élet ebben nem sok tartalmat lát. És nem kerültem olyan ügy közelébe, amely miatt engem ki lehetne kezdeni.

Látjuk: van egy határozott szándék arra, hogy a jelenleg kormányzó elitet ellehetetlenítsék.

– Ha ilyen szándék van, az aggasztó. Mert azt gondolom, hogy a következő kormánynak elsősorban az akkori kormányzati munkára kellene koncentrálnia, ott eredményeket felmutatni, és nem kikerülni az eredmény felmutatásának kényszerét azzal, hogy mindent az előző időszakra hárít.

Ön is mondta, hogy nagyon szűk lesz a mozgástér...

– A mozgástér már most is szűk...

...és egy vezetéstől azt várják, hogy adjon cirkuszt és kenyeret. Ha kevés a kenyér, lehet, hogy ahelyett is cirkuszt adnak majd.

– ...tehát, most is szűk a mozgástér, mégis el tudjuk végezni úgy a munkát, ahogyan azt szerintünk el kell végezni. Remélem, ezzel arra is példát tudunk mutatni, hogy nem feltétlenül az az ideális kormányzati munka, amikor a hatalom problémákat generál, és ezeket politikai céljaira használja fel. Az ideális kormányzati munka az, amikor a problémákat megoldják.

Ön igen fiatal ember, látjuk-e még kormányzati szerepben?

– A közeljövőben biztosan nem. Most szeretnék közéleti szempontból nyugalmasabb, anyagilag pedig jövedelmezőbb állást keresni. A választások után visszatérek az üzleti életbe.