Pedagógusok: Lázadás és ellenállás
Már huszonnégy ezren írták alá a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárainak kiáltványát. Miskolcon a szakszervezetek tüntetést szerveznek, a minap személyesen Balog Zoltán látogatott a hermanosokhoz, ahogy utóbb fogalmazott, „kemény beszélgetésre”. A miniszter oktatási kerekasztal megalakítását javasolja, ahová egyelőre nem hívták meg az aláíró tanárok képviselőit, a többi érdekvédőt, és kérdés az is, mit tegyen a szakszervezet? Szalámizás indul?
Hogy ne így legyen, ahhoz erős érdekvédelemre és az érintettek összefogására lenne szükség.
– A szakszervezetek elfogadottsága a tanárok körében nem a legjobb. Ennek több oka van – mondja Szűcs Tamás, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium Közalkalmazotti Tanácsának elnöke, a Borsod megyei PDSZ regionális ügyvivője. – Az a negyven év, amíg a szakszervezetek teljesen összefonódtak a hatalommal, nem tett jót a mozgalomnak. Nem elég erősek, amihez vezetőik hiteltelensége is hozzájárul. Ráadásul a kollégák amúgy is szkeptikusak, nem hisznek az érdekvédelemben.
Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke szerint nagyon is kiveszik a részüket az érdekvédelemből. Pláne, hogy a kormány és a minisztérium egyelőre csak a szakszervezetekkel és a Nemzeti Pedagógus Karral tárgyal.
Sokan mégis attól tartanak, hogy a szakszervezetek „elmossák a kontúrokat” és szakmai helyett politikai síkra terelik az eseményeket.
– A demokrácia velejárója, hogy megfogalmazódnak a hermanosokéhoz hasonló gondolatok. Az viszont baj, ha azt hiszik: a szakszervezet a pártpolitika irányába viszi az eseményeket – véli Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke. – Tudomásul kell venni, hogy a közoktatás sorsát befolyásoló döntések a parlamentben születnek, vagyis a politika kihagyhatatlan. Most arra kell figyelni, hogy ne hagyjuk magunkat megosztani, mert ebben profi a kormányzat.
