Patthelyzet

Egy éve százból kilencvenkilenc magyarnak fogalma sem volt arról, mik azok az EGT/Norvég Alapok. Ma már csak kilencvennek nincs róla fogalma, azzal viszont tisztában van, hogy botrány dúl körötte.

Úgy kezdődött, hogy a büszke (és nem mellesleg gazdag) norvégok két népszavazáson is elutasították az EU-csatlakozást, de már a második referendum előtt más országokkal együtt megkötötték az unióval az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodást. Eszerint korlátozás nélkül beléphetnek az E- piacaira, hozhatják a füstölt lazacot, vagyis gazdaságilag profitáltak a közösség kínálta előnyökből. Cserébe vállalták, hogy pénzzel támogatnak uniós célokat. Ekkor hozták létre Izlanddal és Liechtensteinnel együtt az EGT/Norvég Alapot is, hogy segítsék az új tagországok felzárkózását. Amikor Magyarország 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, bekerült ebbe a körbe.

A konfliktust az robbantotta ki, hogy a magyar kormány az intézményi struktúraátszervezés lázában egyetlen tollvonással megszüntette az addig a Norvég Alapokat is kezelő Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget (NFÜ). A norvégok ezt zokon vették, mondván, a magyar kormánnyal aláírt szerződés értelmében erről egyeztetni kellett volna velük. Azt is kifogásolták, hogy az NFÜ-utód Széchenyi Programiroda – szintén ütközve a szerződéssel – nem része a központi államigazgatásnak. Ezért felfüggesztették az aktuális összegek folyósítását.

Ezzel egy időben, 2014 áprilisában a magyar kormány nekiesett a Norvég Civil Alapnak.

És itt álljunk meg egy pillanatra.

Igen, a Norvég Civil Alap az EGT/Norvég Alapok része. Az adományozó országoktól 2009 és 2014 között 150 millió euró érkezik Magyarországra, összesen 12 program céljaira. Ebből kilencet az állam, illetve a három kormány között szerződésben rögzített „nemzeti kapcsolattartó”, azaz az NFÜ felügyelt. A teljes, 150 milliós keret tíz százalékát kitevő Civil Alapot viszont – egy pályázatot megnyerve, 2008 óta immár második körben – az Ökotárs Alapítvány által vezetett konzorcium működteti.

A kormány a norvég front megnyitásával azt állította: az Ökotárs régi zöldkapcsolataival visszaélve nem a deklarált célokra, hanem az ellenzéki LMP finanszírozására használja a norvég pénzeket.

És bár a Civil Alap elvileg a magyar kormánytól függetlenül működik, mégis rászabadította a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (Kehi) az Ökotársra és az eddigi nyertesekre. Válaszul számos támogatott civil szervezet megtagadta az együttműködést a Kehivel.

A minap Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára azzal állt ki a sajtó elé, hogy a norvég kormány által egy, az Ernst & Youngnál (új nevén EY) megrendelt vizsgálat szerint a „Norvég Alap forrásainak elosztásánál nem biztosított a bíráló bizottságok függetlensége...” Csepreghy egy Heti Válasz-cikkre hivatkozva azt is megpendítette: előfordulhat, hogy sikkasztás gyanújával nyomozás indul.

Móra Veronika, az Ökotárs vezetője közleményben cáfolt: „A 2011 elején lefolytatott audit – amelyet a Kehinek adtunk át a helyszíni ellenőrzés alkalmával – végső konklúziója az volt, hogy »a projekt kiválasztási eljárása átlátható és információtechnológiai eszközökkel megfelelően támogatott«. Ezzel együtt – ahogy az egy program minőségbiztosítására irányuló jelentéstől el is várható – valóban tettek megjegyzéseket és javaslatokat egyes fejlesztendő pontokra vonatkozóan. Ezeket a tanulságokat a Finanszírozási Mechanizmus Iroda fel is használta a következő támogatási program tervezésekor.”

Értsd: az előző időszak apró adminisztrációs hibáit fújta fel a Miniszterelnökség. Amelynek a Norvég Alap brüsszeli irodája levelet írt, kijelentve: a Kehi-vizsgálat leállítása az egyik feltétele annak, hogy megszüntessék a támogatások kifizetésének felfüggesztését.

Egyébként Csepreghy Nándor hivatalosan kérte az EY-t, hogy adja át az ominózus vizsgálat dokumentációját. Ezt a cég üzleti titokra hivatkozva megtagadta.

Közben zajlanak az új pályáztatások. Például a kulturális örökségvédelmi programban egyebek mellett műemlékek helyreállítása, kastélyok, kúriák, vidéki kulturális örökség felújítása, norvég–magyar kulturális programok és a roma kultúra támogatása szerepel. Az energiahatékonysági program iskolaépületek energetikai rendszereinek korszerűsítését támogatja. Az ösztöndíjprogramban diákok és tanárok norvégiai, izlandi és liechtensteini képzésének finanszírozása van soron, a népegészségügyi programban pedig az egyik célterület a pszichiátriai szolgáltatások fejlesztése. De van már futó projektje, ráadásul norvég együttműködő szervezetekkel a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének, illetve az Országos Katasztrófavédelmi Hivatalnak is.

Csakhogy a magyar kormány épp a pályázatok kiírásával egy időben szüntette meg az NFÜ-t, és erre jött válaszul május 7-én a Norvég Alapok magyarországi kifizetéseinek felfüggesztése.

Kérdés: ha a kormány a norvégokkal aláírt, 2011-es kétoldalú szerződés aláírásakor tudta, hogy megszünteti az NFÜ-t, miért nem jelezte ezt a szándékát?

A Miniszterelnökség Fejlesztési Sajtóosztálya kérdésünkre azt írta: „A 2010-es kormányváltáskor az a döntés született, hogy a projektek zökkenőmentes lefutása miatt akkor nem nyúlnak hozzá a megörökölt intézményrendszerhez, hiszen egy teljesen új szervezet felállítása egy programozási időszak közepén jelentős forrásvesztési kockázattal járt. Viszont a 2014–20-as programozási időszakban már teljesen új intézményi alapokon áll az uniós források felhasználása, köztük a Norvég Alapok támogatása is. A norvég félnek már 2014 előtt jelezte a magyar kormány az intézmény átalakítási szándékát...”

– Az együttműködés az NFÜ-vel jól működött, sajnálatos, hogy ilyen hatalmas rendszereket egyik napról a másikra alakítanak át – kontráz megkeresésünkre Tove Skarstein norvég nagykövet asszony. – Ez a norvég gondolkodással nem fér össze. Mi úgy gondoljuk, előre kell jelezni a változtatást, egyeztetni róla, és csak utána lépni. Ráadásul a Kehi-vizsgálat erősödésével rossz irányba mennek a dolgok. Mi úgy véljük, mindkét félnek a konfliktus csillapítása volna az érdeke, hiszen minél tovább húzódik ez a vita, a magyar költségvetés annál több pénzt veszít.
A Miniszterelnökség Fejlesztési Sajtóosztálya viszont azt írja: „Az alapok donorok általi pénzügyi felfüggesztése nem befolyásolja a jelenleg nyitva lévő pályázati kiírásokat. A tárgyalások sikeres lezárásáig a projektekre megítélt támogatásokat a magyar költségvetés előfinanszírozza, azaz helytáll. A hazai irányítású programterületek esetében készek vagyunk a nemzeti kapcsolattartó személyét a Miniszterelnökségen belül kijelölni, az operatív feladatok Széchenyi Programirodákban történő ellátásáról pedig tárgyalni kívánunk a norvég féllel. Véleményünk szerint a norvég programok tekintetében is az intézményi kérdéseket egységesen, valamennyi programterületre kiterjedően indokolt újratárgyalni. Ezért kérjük a felfüggesztést kiterjeszteni mind a 12 programterületre.”

Vagyis: majd a magyar költségvetés állja a cechet a norvégok helyett.