Pártfordulatok

Nyilatkozta: a választások előtti ősz mindig kulcsfontosságú időszak a honi politikában.

Igen. Ez már a kampány bevezetője.

Nézzük akkor a pártos rákészülődést. Az MSZP-ben eddig kevésbé volt politikai jelentősége a párt országos választási bizottságának, most viszont Lendvai Ildikó elnök ezen a bázison teremtette meg a platformok, tagozatok „új koalícióját”. Integrálta a testületbe a különféle csoportok vezetőit: Kiss Pétert, Mesterházy Attilát, Molnár Csabát, Ficsor Ádámot, Lamperth Mónikát, Szekeres Imrét, Újhelyi Istvánt, Botka Lászlót, Burány Sándort. Úgy tetszik: ez a bizottság jelenleg maga a szocialista párt.

Az OVB eddig is fontos operatív szerepet töltött be, de most a hatalmi egyensúlyozás eszköze lett. Valószínűleg az volt a cél, hogy ne legyen belső feszültség, amely lebéníthatná a pártot. Két hónapja bizonytalannak éreztem, mit indít el az MSZP-ben a 17 százalék. Azóta eldőlt: nem lövik szét saját magukat. Kiegyezés jött létre a pártban: aki számít a vezetésben, az kapott valami feladatot. És a választási felkészülés szempontjából a pártkohézió a nulladik feltétel.

Csakhogy a „belső integrációból” kimaradt Szili Katalin. Igaz, ő már előzőleg jelezte: különutas lesz a „baloldalért”.

Szili Katalin évek óta baloldali társadalomkritikai nézeteket hangoztat, de cselekvési programmal sem most, sem előzőleg nem állt elő. Kérdés: ősszel vagy később vajon megteszi-e.

Orbán Viktor szerint Európában véget ért a neoliberalizmus korszaka, és meg kell erősíteni az állam szerepét. Ezzel szinte azonos véleményen van Szili Katalin, még ha ő „baloldali fordulatot” szorgalmaz is.

Ebben nincs semmi meglepő. Orbán az MSZP kormányzását, Szili az MSZP vezetését opponálja. A kettőből egy pontig ugyanaz következik. Az is érthető, ha egy párt – amely már hét éve hatalmon van, s eléggé megfáradt – belső ellenzéke más irányt keres. A valódi kérdés az, hogy az „ellenelit” mennyire kínál tartalmilag újat. Ezzel kapcsolatban vannak kételyeim. De az azért komoly üzenet, hogy Szili lemondott a házelnöki pozícióról.

Vehetjük úgy: „kiugrási kísérlet” az MSZP-ből?

Szili Katalin külön útja válaszút: menjen, vagy maradjon. Tíz évvel ezelőtt a német szocialistáknál, az SPD-ben Lafontaine – otthagyva Schrödert – leköszönt a pártelnöki és pénzügyminiszteri posztról, kiment a semmibe, majd saját pártot alapított.

Ez lehet Szili szándéka is?

Nem tudom a választ, csak azt: erre érdemes figyelni.

Lendvai Ildikó nemrég közleményben tudatta: az MSZP az ősz egyik legfontosabb feladatának a válságkezelői kormányzati munka folytatását tartja. Jelentheti ez azt is, hogy a szocialista párt már teljesen azonosul a Bajnai-kormánnyal?

A szocialisták ma már magáról a válságkezelésről is úgy beszélnek, hogy ez baloldali karakterű, s hozzák a példákat a krízisalaptól a bankhitelesek megmentésén át az Út a munkához programig. Mindenesetre az MSZP próbálja erénnyé kovácsolni a válságkezelés kényszerét – ha már ebbe a helyzetbe került, részben a saját korábbi hibái, részben a pénzügyi világkrízis miatt. Júliusi kongresszusuk óta nekem is az a benyomásom: immár szívesen „nevükre vennék” a Bajnai-kormányt.

Erre mondom azt: nincs ebben semmi meglepő, hiszen Bajnai Gordon valamelyest visszaállította a kormányzat hitelességét. Sikeres volt a rövid távú pénzügyi válságkezelés, hiszen – elemzők szerint – közép- és hosszú távon nem rontotta a magyar gazdaság pozícióit, ellentétben a 2006-os Gyurcsány-csomaggal.

Bajnai politikai értelemben valóban jobban teljesít, mint Gyurcsány, ugyanakkor szűkebbre is szabta magának politikai mandátumát. Gyurcsány Ferenc rendkívül ambiciózusan az egész magyar társadalmat meg akarta változtatni, ami nem sikerült neki. Bajnai azt mondta: ő pusztán válságot fog kezelni. S most Bajnai ügyesebb válságkezelőnek bizonyul, mint amilyen reformer Gyurcsány volt.

Bajnai lett az MSZP „hitelességtartaléka”?

Azért még ennek nyomán sem szárnyal Bajnai vagy az MSZP népszerűsége. De az MSZP kormányzásához képest a válságkezelő kormányzás a jobb teljesítmények közé tartozik. Ezért is gondolom azt: Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltségét nem lehet teljesen kizárni. Hiszen ha a kormánypárt kormányzati produktumot akar bemutatni a kampányban, akkor azt most leginkább Bajnai tudja prezentálni. Lendvai Ildikó azt mondta, új arcot kell keresni, „akivel jelképezni lehet a válság utáni baloldali kihívásokat”. Van olyan politikusuk, aki városvezetői tapasztalatokkal rendelkezik: Botka László. Ám ő közölte, nem vállalná a jelöltséget. Vannak a pártban olyan fiatalok is, akik szerintem még nem készek a feladatra. Úgy tűnik, az MSZP most nem tud belső erőforrásaiból „kitermelni” egy miniszterelnök-jelöltet.

De Bajnai azt mondta: ő csak egy évre vállalja ezt a szerepet.

Talán ki lehet hátrálni ebből a mondatból, bár nem könnyen. Viszont Bajnai úgy is gondolkodhat politikai szerepvállalásáról: végigviszi a válságkezelést, ezzel komoly reputációt szerez, aztán hátralép, és esetleg visszatér 2014-ben. Ha 2010-ben listavezetőként részt vállalna a szocialista kampányban, ezzel vélhetően hozhat szavazatokat az MSZP-nek, utána azonban – nagy valószínűséggel – az ellenzéki oldalon találja magát. S még csak az sem biztos, hogy az ellenzék vezetőjeként. Ez ellenérv lehet számára.

Végül is ön most kilőtte az MSZP lehetséges miniszterelnök-jelöltjeit.

Csak arra utaltam: nincs egyértelmű miniszterelnök-jelölt az MSZP-ben, s nem lennék meglepve, ha épp ezért Bajnai jelöltsége komolyan felvetődne. Mindenesetre a szocialistáknak a miniszterelnök-jelölés kapcsán – valamint az EP-választás után – arra is választ kell adniuk: miként mobilizálhatják a Fidesszel szembeni szavazatokat.

És miként?

Orbán Viktor szerint centrális pártrendszer alakult ki, a Fidesz az egyetlen kormányképes erő, a választás pedig eldőlt. Van ebben igazság. Versenyhelyzetet csak a többi párt tud előállítani, főként az MSZP. Ha képtelen komoly riválisként fellépni, a választók sem érzik majd úgy, hogy a kormányzás sorsa a tét. Ez esetben elképzelhető, hogy az MSZP-szavazók nem aktivizálódnak, és ha nem a győzelem a tét, akkor voksaikkal megpróbálhatnak számukra szimpatikus, kisebb politikai erőket életben tartani. S van még valami: az MDF Bokros Lajossal nemcsak bizonyos SZDSZ-es szavazócsoportok voksaira nevezett be, hanem elkezdték a reformpárti MSZP-szimpatizánsok „levadászását” is. Dávid Ibolya újabban nagyon hangsúlyosan használ szélsőségellenes retorikát. Ez arra utalhat: az MDF akar lenni az egyik olyan párt – sőt akár „az” a párt –, amelyik a Fidesztől és a Jobbiktól tartó szavazókat összegyűjti. Ez eddig az MSZP és az SZDSZ stratégiájának része volt, most az MDF-ben felismerték: e két párt válsága nekik „fialhat”, persze csak akkor, ha az MDF előbb leküzdi saját gondjait. Ahhoz, hogy az MSZP versenyhelyzetbe kerüljön a Fidesszel szemben, bizonyítania kellene: alkalmas a szélsőségesek elleni fellépésre, s még mindig van épkézláb mondandója a szociális biztonságról. És nyilván nem mindegy, milyen miniszterelnök-jelöltet állít. Olyat, aki szimbolikusan azt fejezi ki: a szocialisták maguk sem gondolják komolyan, hogy megnyerhetik a választásokat. Vagy olyat, akinek kapcsán úgy vélekedhetnek választóik: egész jó lenne kormányfőnek, ha jobban állna a párt.