Palya Bea kitárulkozik
Ha jól értem, Palya Bea új lemeze bemutatkozás. Palya Bea kívánja bemutatni, hogy mit tud: hogy bármit és az ellenkezőjét is képes eldalolni, hogy tud angolul énekelni, hogy tud dalszöveget és muzsikát írni. És még azt is megmutatja, hogy vannak jó zenész barátai, akikkel (majdnem) mindezt együtt tudja tenni.
Ha jól értem, Palya Bea új lemeze megmutatkozás. Palya Bea megmutatja magát: kitárulkozik. Mint korongja címe (Adieu les complexes) mutatja, búcsút int francia komplexusainak, és skrupulusok nélkül dalol, énekel angolul, ír dalszöveget és – jó zenész barátaival együtt – muzsikát.
Néha talán bonyolultan fogalmazok, de ha jól értem, Palya Bea új lemezével valami bajom van. Igaz, elsőre, másodszorra, harmadszorra és sokadszorra is kellemes, de ezt nem nevezném meglepőnek. Hiszen bármit énekel is, Palya Beát mindig kellemes hallgatni. De ami most talán zavar, az az izgalom majdnem teljes hiánya. Mert ez a korong kicsit olyan, mintha egy kivételes tehetségű, de a nagyvilágban még ismeretlen énekes nemzetközi meghallgatására készült volna. Vegyes ízelítő, amelyből a reménybeli producer kiválaszthatja a kedvére való énekeskaraktert. Amit másként úgy mondanék: e lemez zenei anyagából hiányzik a sajátos íz. Azt nem mondanám, hogy unalmas, mert túlzás lenne: elszórva sok izgalmas zenei megoldást találni ugyanis. De ha más mondaná, megérteném. És nemcsak azért, mert mindent megértek. Megértem, ha valaki búcsút szeretne inteni a komplexusainak, és megértem (bár nem könnyen), ha valaki versben (meg dalban) mondja el: egy csinos arab kalauz kalauzolta, aki beszélt egy pici madjarul, amitől „a szám bizony tátva maradt, mert szegény magyar nő itt egyedül, jobb ha egy férfi akad” (ez nem a kalauz szövege).
Palya Bea új lemeze mégis szeretni való, programját komolyan kell venni. Mert néha tényleg nem elég csak az elfojtott vágyaktól megszabadulni – a hozzájuk kapcsolódó gátlásoknak is búcsút kell inteni. De mi van fordítva?
