Paks 2.
„És hogy állnak az atomerőművel? – az újságíró (Dalia László) a 168 Órában közzétett Áramvizsga interjúalanyát, a Magyar Villamos Művek csúcsmenedzserét, Mártha Imre vezérigazgatót.
Szeretném jó előre elhárítani az atomerőmű-fejlesztést ellenző hablatyolást, ugyanakkor felhívom a figyelmet a következőkre:
1. A lőfegyverek sokkal több ember életét oltották ki, mint az atomenergia-ipar balesetei, mégsem követelték jelentős civil mozgalmak a lőfegyverek gyártásának betiltását.
2. Tény, hogy az autó a legveszélyesebb üzem hazánkban, és a halálesetek száma e téren is aggasztóan nő. Mégsem merült fel az autóközlekedés megtiltása! A statisztikák szerint két-három tízezred a valószínűsége annak, hogy valaki autóbalesetben hal meg. A reaktorok esetében alapvető követelmény, hogy a káros hatások bekövetkezésének valószínűsége nem haladhatja meg a tízmilliomod értéket, azaz a reaktorok ezerszer biztonságosabbak, mint a gépkocsik.
Az elmúlt 20-25 évben a 24 óra minden másodpercében működő monitoring jelzése szerint a szükségesnek ítélt esetben azonnal bevetett hibaelhárítási technikák sikerei bebizonyították, hogy nem az atomenergiától kell félni, hanem az emberi felelőtlenségtől, képzetlenségtől és ostobaságtól. Ha a nukleáris energiát ellenzőknek a hetvenes évek óta időnként előkerülő „érveire” visszagondolok, sajnos még Einstein híres bonmot-ja sem derít jókedvre. Szerinte csak „két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi butaság, de az előbbi nem biztos”.
A természetes energiaforrásokban szegény (vagy energiahordozók tekintetében „kimerült”) és fejlődő országoknak jelenleg nincs más alternatívájuk, mint a nukleáris energia. Hazánk (ha tagadnánk, akkor is) ebbe a csoportba, ennek élmezőnyébe tartozik. Elérkeztünk oda, hogy a négy paksi reaktor (a „maga” 1729 megawatt összkapacitásával és a villamosenergia-termelésből való 42,2 százalékos részesedésével) élettartamának, illetve üzemidejének meghosszabbítása parancsoló szükséggé lett.
Györky Zoltán
Kaposvár
