Ózdi remények

– Annyi mindent hallani, valaki nyáron kitalálta, hogy amnesztia lesz, és mindenki elhitte!

Bánszállásra, Ózd tizenhat szegregátumának egyikébe gyorsabban jut a pletyka, mint a busz. Napi hat járat, ha elzötyög a telep bejáratáig, oda, ahol az út már csak folt hátán folt, de még látszanak az Ózdi Acélművek kéményei.

Pálmafa és kutyaól

A telep házai előtt deszkákból, hullámpalából eszkábált kerítés, mögötte kutyaól és a nyomor. Villany van, víz nincs, UPC-antenna is csak pár falon lóg. Az egyik kibelezett épületben még ott a megkopott, pálmafás szobaposzter. Úgy jár itt a ház kézről kézre, mint a pohár – így a helyiek.

Kiss György kezében még ott a távirányító, a polgármester bemutatkozását nézte a helyi tévében.

– Városőrség lesz, meg szigorúság, azt mondta. Fotózkodott egy Hitler-hasonmással is. Minek, ha tudja, hogy népirtó?

– Azt mondta, már régen volt! – veti közbe valaki.

– Most is az a nyakkendő volt rajta, hát sose cseréli? Nem szereti ez a cigányságot.

Kiss Györgyé a telep első háza. A cigánygyilkosságok óta jobban figyelik, ki hajt be ide. Akkoriban el is torlaszolták az utat.

– Itt is vannak suhancok, akik megölik az időseket, kell a közbiztonság – mondja a szomszédasszonya. – Köztünk is vannak jók, meg a rosszak.

Az itt lakók inkább az előző, fideszes polgármesterre, Fürjes Pálra szavaztak, mert adott munkát. Közmunkát. Aki nem került be, szüretelni jár, most épp többen almáznak. Havi hetvenezret is lehet keresni vele. Kell a pénz, mert a telepen, a helyiek szerint, drága a bolt.

Berki Dezső mutatja az utat a kis ábécéig. A fiú most tizenhat, azt mondja, ma nincs suli, azért lődörög az utcán pénteken délben. Kedvence a foci meg az RTL Klubon futó Éjjel-Nappal Budapest. Kőműves szeretne lenni, az almázást utálja.

A bolttal szemben falaira csupaszított egykori imaház. Korábban egy doktornő tartott itt gyerekfoglalkozásokat, aztán nem jött többet. Azt mondogatta, a gyerekeket tudja nevelni, a szülőket nem. Ági néni, aki a boltot évtizedek óta viszi, arra is emlékszik, hogy harminc éve a bányásztelepülésen nem volt kert, ahol ne nyílt volna rózsa, az ábécével szemben kerthelyiség állt tekepályával, az ózdi elit is ide járt bulizni. Aztán a bányát bezárták, aki tehette, elment.

– Ózdon el sem tudják képzelni, hogy élnek itt. Én is megjövök a városból, aztán behúzom az ajtót, nem akarok tudni semmiről.
A bolt kisebb erődítmény, ajtón-ablakon rács, de ez is kevés. Korábban a nádtetőn keresztül próbáltak betörni, azóta rendőrségre bekötött riasztó van. Ki kell bekkelni a nyugdíjig.

– Nem értik, hogy ha száz forintért veszem a lisztet, nem adhatom kilencvenötért, mint a Tescóban.

Száznegyvenötért adja. Boriska, egy alacsony cigányasszony párizsit, kenyeret, cukrot vesz. Amikor Ági néni mondja neki, hogy a kampányról beszélgetünk, visszakérdez: mi az a kampányolás? A boltos szerint ő is, mint sokan, megpróbálják eladni a tüzelőutalvány, mert fa van az erdőben, a pénz viszont kell.

Egy utcával lejjebb üres mosóporos flakont cipel egy kislány. A közkútból hozza a vizet, most bőséggel zubog, nem úgy, mint másfél éve, amikor a rekkenő hőségben szűkítőket szereltek fel.

Egy ház mellett óriási halom bontott tégla. Az épületet szétlopták, le kellett bontani, így biztonságosabb, de elszállítani az anyagot már nincs pénz. Erzsébet, akivel beszélgetünk, most otthon van, mert nem vették fel közmunkára. Ha dolgozhat, családi pótlékkal együtt, három gyerek után 150 ezer is összejön egy hónapban. Így csak a fele. Azt mondja, rendőrt, orvost errefelé nem látnak.

– A doktor csak akkor jön, ha fizetünk. Fél.
Épp elmenőben vagyunk, amikor közterületesek autója gurul végig a telepen.

– Ők gyakran jönnek. Engem keresnek – és már fut is a fiatalasszony, akivel jöttünkkor beszélgettünk, hátra, a kertek alá.

Itt rend lesz

A Fidesz a kampányhajrában a Fásy mulatót is Ózdra utaztatta, a névadó csak úgy zúgta, hogy „Polgármester, csak azt kérem, adjon egy kis segélyt nékem”, zenélt Bódy Guszti, autogramot osztott Zámbó Krisztián – de kevés volt. A Jobbik folyamatosan kampányolt, gyűléseket tartott, beszélgetett az emberekkel.

– Megtalálták a hangot a romákkal is. Munkát ígértek, elsősorban cigány közvetítőkön keresztül. Jobbikos vállalkozók azt terjesztették, rájuk kell szavazni, akkor lesz állás. És persze mesélnek itt is láncszavazásról, meg hogy le kellett fotózni a szavazólapot – mondja Bódis Kriszta filmrendező, aki tizenöt éve dolgozik Ózdon. Úgy véli, a helyiek is azt látják, a városban alig történt valami.

– Az iparipark-projektből semmi sem lett, pedig szinte minden tervet az aktuális szocialista vezetés ölébe tett a szakma. A jobboldal svájci pénzt nyert a vezetékes vízzel ellátatlan területek csatornázására, végül mégis a meglévők felújítására költöttek. A MaNDA- (Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet) projekt archiválási programmá zsugorodott, a roma kulturális központról ne is beszéljünk.

Bódis Kriszta szerint a Jobbik által hangoztatott rend és a rombolás megszüntetése sok romának is vágya, hiszen ők is áldozatai a bűnözésnek.

– Abban reménykednek, hogy a Jobbik majd csak azokat fogja megregulázni, akiktől ők is szenvednek. Érdekes lenne, ha az új vezetés a nyomorgó romákból élő uzsorásokat venné üldözőbe, de nemcsak a behajtókat, hanem a hierarchia csúcsán állókat is, akik között sok a nem cigány. Minden gond forrása a lakhatás megoldatlansága és az adósság. Gyakorlatilag minden szociális bérlakásban lakó család hátralékos. A legtöbbek számláján inkasszó van, vagyis ha legális munkához jutnak, a bevétel harmada máris ugrik. Sokan ezért dolgoznak inkább feketén.

Bódis Kriszta és csapata most egy olyan oktatási programon dolgozik, amely egyszerre tehetséggondozó és hátránykezelő.

– Van olyan gyerekünk, aki jó tanuló, miközben nem tud rendesen írni, szótagokat hagy ki. Csakhogy az iskola nem tud hatékonyan foglalkozni vele. Mi viszont a családokkal is törődünk, segítünk, amiben kell. És megszervezzük, hogy a gyerek akkor is ide jusson, ha nincs pénz buszbérletre.

A kardigán színe

Például a sajóvárkonyi telepről. Ami az ózdiak szerint jobb helyzetben van, mint Bánszállás, de nyilván nem véletlenül cirkál rendőrautó az úton s figyel rendőrségi segélyhívó a villanyoszlopon.

– Mindegy, ki a polgármester, el kell fogadni – mondja egy roma nő, aki decembertől féléves tanfolyamot kezd. Hogy milyet, azt nem tudja.

Bocsi Imréné Erzsébet mögött szülőháza, a kapuban botjára támasztja hetvenöt évét, úgy mondja:

– Én nem térek ki. Aki engem tisztel, azt én is tisztelem. De a kutyámat megmérgezték, a százötven éves fáimat tönkretették, aztán betörtek, elvitték az első fizetésemből vett karika fülbevalómat, az egyetlen kis ékességem. Pedig csak a postára mentem feladni a rejtvényt, és siettem is. Sötétben már belekötnek az emberbe, múltkor is három suhanc büdös kommunistázott, mert piros kardigánt viseltem.

Erzsébet tényleg belépett az MSZMP-be, haragudott is rá vallásos apja. Az asszony először gyorsíróként dolgozott, aztán az ÉMÁSZ pénzbeszedőjeként, majd a kohászatban lett portás.

– 95 ezer a nyugdíjam, a Horn Gyula emelte meg.
Most mégis s jobbikosra szavazott.

– Kell a vérfrissítés! Az Észak-Magyarországban is benne volt, hogy már tárgyalt befektetőkkel, lesz munka, és a kerteket is megművelteti. Én a mai napig beszántom a kertet. A Jenő, a cigány szomszédom is rá szavazott. Bízik, hátha lesz valami.

Tom, Jerry és a vers

– Ez a fiatalember reményt árult, ráadásul nagyon olcsón – summáz Fürjes Pál korábbi fideszes polgármester. – A beszavazó show-kon felnövő emberek meg hittek neki.

Janiczak Dávid édesapja lengyel, a nyolcvanas évek elején jött Magyarországra, az ózdi gyárban lett kemencekőműves. Fia Ózdon nőtt föl, a Hír 24-nek adott interjújában azt mondja, „szerelmes” a városba. A Tom és Jerryt nézve itt született első verse, amit több, elhíresült költemény követett. 2009-ben a Magyar Gárda ózdi felvonulása után került kapcsolatba a Jobbikkal, egy év alatt helyi alelnök lett, építkezett.

Fürjes utólag azt mondja, többet kellett volna utcára menni, kezet fogni, mosolyogni.

– Én dolgoztam, amíg ő kampányolt.
Amikor meghallotta Janiczak hajmeresztő ígéreteit, már érezte, veszélyes az ellenfél.

– Napenergiáról beszél egy városban, ahol az országban szinte a legalacsonyabb a napos órák száma? Mezőgazdasági munkalehetőségről, miközben az önkormányzatnak 100 hektár saját földje van, benne egyedülálló, egymillió tőnyi bioaprítéknak valóval? Kitől veszi el a földet, ahol borászkodna? Nappali tagozatos egyetemet akar Ózdon, amikor az itteni levelező képzést is alig tudtuk megmenteni? Azt hiszi, egy csapásra jönnek a befektetők oda, ahol nincs képzett munkaerő, s három órára van a főváros, rossz a közlekedés, hiába ígérik nekünk évek óta, hogy meghosszabbítják a Hatvan–Salgótarján-vonalat?

Fürjes szerint Ózd generációkról generációkra megszokta, hogy a bányászat, a kohászat szociális biztonságot ad. A ’88-ban kezdődő sokkot máig nem sikerült kiheverni, s a választók inkább hisznek annak, aki könnyű megoldásokat ígér, mint megkérdezzék, mit tehetnek a saját sorsukért.

De a Jobbiknak azért sem lesz könnyű dolga, mert a közgyűlési többség fideszes. Fürjes szerint már most épül a kudarckommunikáció: a Fidesz bosszúból nem hajlandó együttműködni.

Rasszista-e? Ugyan

– Mekkora mocsokság, nézze! Ezt szórták szét! – mutatja a Hitler-hasonmással pózoló Janiczak-fotót Gevszki Sándor. Ózd belvárosában, szürkületkor tart a kampányértékelés a nyugdíjasok között. A korábban asztalosként dolgozó férfi autóstáskájából húzza elő a bizonyítékot.

– Meg is mutatom majd a Dávidnak! Jó polgármester lesz az. Diplomás, intelligens, szavahihető. Két évvel fiatalabb, mint a fiam, úgy is beszél, mint ő: őszintén.
S hogy rasszista-e? Ugyan.

– Huszonhét éves, honnan tudná, mi az? Mindig azt mondja, mindegy, kinek milyen a színe, ha dolgozik. És már nyilatkozta is, hogy négy befektetővel tárgyalt!

– Nem, öttel!– szól közbe István, aki korábban hengerész volt. – Az egyik négyszáz munkahelyet hozna! És ez még csak a kezdet!