Ormos Mária: különösen veszélyes a szélsőjobb előretörése
Nem veszélytelen a jobboldali előretörés, de az Európai Unió stabilizáló szerepe és a nemzetközi válságkezelés gyakorlata mégis reményt adhat a demokrácia híveinek - mondta az MTI-nek Ormos Mária történész. A történelemben vannak időről időre visszatérő helyzetek, motívumok: ilyen, amikor a hatalom sáncain kívül álló, rendszerfüggetlen tömeg megkísérli a fennálló berendezkedés gyökeres megváltoztatását - nem vitákkal, tárgyalásokkal, hanem radikális nyomással, erőszakkal - fogalmazott a történész. Erre a szituációra mindig is jellemző volt a kaotikus helyzet, például háborús vereség, gazdasági válság, eszmei zűrzavar, értékek és életformák válsága.
A robbanásveszélyes szituáció felerősödésének egyik feltétele, hogy a hatalom nem kínál a tömegek számára világos alternatívát, nem látszik, hogy lennének megoldási javaslatai a kialakult helyzetre. A másik feltétel egy rátermett, bizonyos értelemben tehetséges vezér, aki a tömegek élére állhat, mert elhiteti, hogy képes a változások előidézésére. Így a fennálló hatalmi berendezkedés belső tehetetlensége és a rá nehezedő külső nyomás együttesen instabil politikai helyzethez vezet, kedvez a szélsőséges, felforgató erőknek - mondta Ormos Mária.
A szélsőjobboldal két világháború közötti európai térhódításának, nagyhatalmi állami politikák szintjére emelkedésének azonban voltak olyan, arra az időszakra jellemző speciális feltételei is, amelyek ma távolról sem állnak fenn - hangsúlyozta.
Ilyen jelentős különbség, hogy nyolcvan évvel ezelőtt Európában még elevenen hatott a súlyos sérelmeket okozó Párizs környéki békerendszer, amely ma már történelem. Az első világháborút követő rendezés akkor mozgósított egyes nagyhatalmakat a status quo felrúgására. Ezek a nagyhatalmak kisebb országoknak is támogatást adtak, például a kutatások szerint az akkori rendkívül feszült magyar-szlovák viszony mögött egyértelműen a hitleri Németország állt, amely szította szövetségei között is az ellenségeskedést. Ma azonban a nagyhatalmak - főként Európában - nem érdekeltek a nemzetközi ellentétek kiéleződésében, inkább stabilizálóan hatnak a kisállamokra, csakúgy mint maga az Európai Unió - fejtette ki véleményét a történész.
További jelentős eltérés a két világháború közötti helyzethez képest, hogy az 1929-es világgazdasági válság idején gyakorlatilag nem volt nemzetközi válságkezelés.
Jelenleg azonban egészen más a helyzet - folytatta. A recesszió méretei egyelőre meg sem közelítik az 1929-ben kezdődő válság során 1931-32-re kialakult drámai helyzetet, igaz, ma még "nem látni az alagút végét".
Az uniónak - elsősorban gazdasági szempontból - konszolidáló szerepe van, ezt Magyarországnak kellene a legjobban tudnia, hiszen idén az uniós segítség nélkül igen nagy bajba került volna az ország - mutatott rá Ormos Mária. Ugyanakkor az uniónak se energiája, se eszközei nincsenek arra, hogy azokat a politikai problémákat, amelyekkel korábban sem nagyon tudott mit kezdeni, éppen a válság közepén oldja meg.
Annyit azért a demokrácia hívei az uniós politikai élet szempontjából mindenképpen kedvező jelként könyvelhetnek el, hogy az Európai Parlamentben a konzervatív pártok már határozottan leszögezték, hogy nem tekintik partnernek a szélsőséges erőket - mondta Ormos Mária.
Hozzátette, hogy mindezek ellenére Közép- és Kelet-Európában különösen veszélyes a szélsőjobboldal előretörése az össztársadalmi béke és nyugalom szempontjából. Különösen akkor, ha a demokratikus politikai erők bizonytalanok, nem kínálnak a tömegek számára vonzó alternatívát. Eközben Magyarországon a parlamenti pártok még abban sem tudnak egyezségre jutni, hogy miként reagáljanak a szélsőségek előretörésére.
