Orbánék titokban tartják a VIP-listákat

Ahogy az előre látható volt, az Alkotmánybíróság elmeszelte a Quaestor ügyfeleinek kártalanítását célzó sajátos törvényt. Alighanem maguk a törvényt keresztülverők is tisztában voltak azzal, hogy a jogszabály annyira diszkriminatív, egyeseket másokkal szemben előnybe hozó kárrendezést ír elő, hogy azt még a Fidesz delegáltjaiból álló AB sem hagyhatja jóvá. Nem is tette, hanem visszadobta a labdát, módosítsanak annyit, hogy átcsússzon az alkotmányossági rostán.

Ez persze még tovább tolja a kártalanítást, jellemző módon a Fidesz ezért nem a saját alkotmányellenes jogalkotását okolja, hanem a nyilvánvaló alaptörvénysértés miatt az AB-hoz fordult bankokat. Most új javaslat készül, amely a kiszivárgott hírek szerint nem a kirívó pozitív megkülönböztetést, a néhány ezer quaestoros nagybefektető harmincmillióig terjedő kártérítését szünteti meg, hanem a brókercég megnevezése nélkül olyan esettípusra teszi azt lehetővé, amely a Quaestorra és kapcsolódó érdekeltségeire volt jellemző, a többi simlis brókerügyre nem. Olyan ez, mint mikor a közbeszerzési pályázatot úgy írják ki, hogy annak csak egy konkrét jelentkező tudjon megfelelni.

Orbánék tehát továbbra is trükköznek azért, hogy az az állítólag kilencezer befektető ne a törvényben rögzített hat, hanem harmincmillióig kapja vissza a pénzét. Vajon miért fontosabbak ők a Fidesz számára, mint a többi károsult, például a BudaCash ügyfelei? Továbbra is érthetetlen az is, milyen alapon terhelik a kártérítést a botrányokban nem érintett és korrekten működő bankokra és brókercégekre. Vajon ha mondjuk egy cégnél sikkasztanak, azt az ártatlan dolgozókkal téríttetik meg?

De mindez csak vihar egy pohár vízben ahhoz képest, hogy még mindig nem tudjuk, pontosan mi és miért történhetett a Quaestornál. A botrány kirobbanásakor az akkori információk alapján kérdések sorát tettük fel e rovatban, és most, több mint fél évvel később szomorúan, de nem nagyon meglepve konstatálhatjuk, hogy azóta sem kaptunk tényszerű választ egyikre sem.

Nézzük sorra a leglényegesebbeket közülük. Mi történt valójában a Quaestornál? Hogy csaltak, adatokat hamisítottak, fiktív kötvényeket forgalmaztak, azt általánosságban tudjuk, de arról semmit sem, hogy ezt milyen módszerekkel fedezték, milyen ügyletekre használták a befolyt pénzt, hányan és miként vettek részt vagy voltak érdekeltek ebben. Egyáltalán pontosan mekkora összeg tűnt el és mi lett vele? Milyen pénzmozgások történtek és kiknek a javára? Ennyi idő után az állítólag vehemensen vizsgálódóknak már elő kellett volna állniuk valamilyen konkrét információval.

Pontosan mióta folytak a törvénytelenségek? Az akkori PSZÁF már 2010-ben, majd három évvel később is súlyos szabálytalanságokat tárt fel a Quaestor működésében: miért nem történt semmi? Miért nem akadályozták meg a felügyeleti szervek, az MNB a törvénytelenségek folytatását? Ki a felelős mindezért és azért, hogy miközben már évek óta csaltak és sok tízmilliárdos értékben adtak el fiktív kötvényeket, még három hónappal a botrány kitörése előtt is az MNB hetvenmilliárdnyi újabb kötvénykibocsátást engedélyezett? Vizsgálják-e az érintett MNB-vezetők szerepét az ügyben: felelőtlen mulasztás történt, vagy ennél többről lehetett szó? Hogyan lehetséges, hogy pont azt az alelnököt bízták meg a vizsgálatokkal, aki a hetvenmilliárdos kötvényügyletet engedélyezte, azaz maga is közvetlenül érintett az ügyben? Fél éve nem kapunk választ minderre.

Ahogy arra sem, pontosan milyen állami intézménynek pontosan mennyi pénze volt a Quaestornál, és azzal mi történt. Bizonyos dolgokat tudunk, de közel sem mindent, holott közpénzek sorsáról van szó. Egyáltalán hogy bízhattak hatalmas összegben közpénzeket egy ismerten szabálytalanul működő brókercégre, mikor a törvény szerint ezt nem tehették volna meg? Mekkora hozamot kaptak vagy mennyit buktak? Kik döntöttek erről és milyen alapon? Felelősségre vonta őket valaki?

Az egyik legérdekesebb kérdés, hogy a piacinál jóval nagyobb hozamígéretből kik profitáltak igazán. Kik azok, akik sokat nyertek – akár állami cégek, akár konkrét közszereplők és érdekeltségeik? Mi van az emlegetett VIP-listával? Ezeket az információkat a személyiségi jogokra hivatkozva titkolják: érdekes módon a Postabank botránya kapcsán annak idején maga a Fidesz is szorgalmazta az VIP-listák nyilvánosságát, és azokat közzé is tették, bárki csemegézhetett belőlük.

Miközben szerencsétlen nyugdíjasokat vegzáltak amiatt, hogy szerény megtakarításukat pont a botrány kitörése előtt vették ki a Quaestorból, vizsgálják-e, hogy a kormányzat mikor tudott a küszöbön álló összeomlásról és miért nem tett semmit? Milyen érdekeltségek, közszereplők vettek ki és mennyit az utolsó pillanatban? Honnan kapták az információt? A külügyről pontosan tudjuk, hogy bennfentes információ alapján lépett az utolsó napon – holott ez a Btk. alapján bűncselekmény gyanúját alapozza meg.

Tisztázták-e a tulajdonosi kör és a Fidesz vezetők közötti kapcsolatok mibenlétét? Köze volt-e Szijjártó és Tarsoly közismert kapcsolatának ahhoz, hogy a külügy és intézményei az államháztartási törvény ellenére milliárdokat tartottak a Quaestornál és azokat szabálytalanul mentették ki? Miért gondolta Tarsoly, hogy a cégét Orbán Viktornak levelet írva megmentheti? Alighanem kuriózum a pénzügyi csalások történetében, hogy a főbűnös magához a kormányfőhöz fordul segítségért...

Van-e mindennek köze ahhoz, hogy a nyilvánvalóan legalább százmilliárdos kárt okozó Quaestor vezetőit két hétig őrizetbe sem vették, holott hasonló esetekben ennél nagyságrendekkel kisebb gyanú esetén is azonnal láncra verve vitték el az érintetteket? (A norvég alapot kezelő cég vezetőjével is ez történt néhány milliós feltételezett szabálytalanság miatt, és mint kiderült, még az illetékes állami szervek sem találtak semmilyen hibát...) Hogyan fordulhatott elő, hogy a szabad lábat kihasználva, a felügyelő biztos szeme előtt a Quaestor tulajdonosai átrendezzék a tulajdoni viszonyokat, tízmilliárdokat mozgassanak a cégeik között, és egy büntetett előéletű közmunkást nevezzenek ki új vezérigazgatónak?

Amíg e kérdésekre nincs válasz, amíg az ország történetének legnagyobb pénzügyi csalásának háttere és részletei homályba vesznek, amíg a történtekért felelősök, beleértve az állami szereplőket, simán megúszhatják, nincs valódi jogállamiság hazánkban.