Orbánék ezt makacsul tagadják

Nehéz megmondani, mi irritálja jobban az embert a fideszes kormányzati kommentárokban: a cinizmus, az arrogancia vagy a gátlástalan arcátlanság. Eklatáns példája ennek az NGM államtitkárának a jövő évi adótörvényekkel kapcsolatos nyilatkozata, amely igazi gyöngyszem. Nem átallotta kijelenteni, hogy „bármennyire is akarja az ellenzék, mi nem fogunk megszorítani”, mert „nem vagyunk hajlandóak a családokat terhelő adókat bevezetni”. Nehéz ezeket a szavakat higgadtan kommentálni, amikor teljesen nyilvánvaló mindenki, így a szónok számára is, hogy féltucatnyi új terhet vagy tehernövelést tartalmaznak az adómódosítások, amelyek ellen napok óta tízezrek tüntetnek országszerte. Ennyire hülyének néznek minket? Komolyan azt gondolják, hogy a hatalmas felháborodás ellenére a valósággal szöges ellentétben álló szöveggel lehet előállni, vagy egyszerűen képtelenek szabadulni a saját kommunikációs hazugságspiráljukból?

Nemrég írtuk, hogy Orbánék hatalmi dölyfjének mércéje lesz, kitartanak-e makacsul a minden szempontból káros és védhetetlen internetadó mellett, vagy hajlandók lesznek feladni azt. Nos, a tiltakozási hullám ellenére egyelőre nem hátrálnak, ismét bizonyítva, hogy mindent erőből akarnak átverni, bármilyen engedményt a gyengeség jelének vélnek. Még a józan ész ellenére is mindenből presztízskérdést csinálnak, bizonyítani akarják, hogy a kétharmaduk birtokában bármit megtehetnek. Különösen igaz ez, ha – mint a hírek szerint ezúttal történt – a vezér ötleteit kell megvalósítaniuk.

Ezzel saját maguk kreálnak politikai kérdést és botrányt egy pénzügyileg nem jelentős adótételből. Pontosabban a költségvetés szempontjából jelentéktelen a várt, a kormány által mintegy húszmilliárd forintra becsült bevétel, főleg ha összevetjük a Kossuth tér átalakítására költött csaknem negyven-, vagy a stadionépítésekre szánt jóval több mint százmilliárd forinttal, más érdekes presztízskiadásokról nem is beszélve. A családok számára igenis érezhető lesz a tehernövekedés, hiába papolnak arról, hogy az érintett szolgáltatók nem háríthatják át az új adót. Ezt mondták a tranzakciós illetékről is, és maga az MNB mutatta ki, hogy azt gyakorlatilag teljes mértékben továbbterhelték a bankok (ennek ellenére az egyéb különadók miatt ötszázmilliárdos veszteséget szenvedtek el az utóbbi három évben).

A megszorításokat tagadó állítások könnyen cáfolhatók az új adók hatásának egyszerű kalkulációjával. Kezdjük az internetadóval, amely ugyebár az NGM szerint nem is létezik, mert ez a szó nem szerepel az adótörvényben, tehát akkor nincs is! Sajnos mégis van, és ha a hétszáz forintos plafonnal számolunk, feltételezve, hogy egy családban van vezetékes és mobilnet is, máris minimum ezernégyszáz forinttal számolhatunk. Ha netán ennél több eszközzel is bonyolítanak adatforgalmat, az adóteher továbbnő, sőt többszörösére ugrik, ha netán a családi (kényszer)vállalkozás nevén van az előfizetés, ami általánosan jellemző, ezeknél ugyanis már ötezer forint a határ! A legnagyobb pofont éppen a mikro-, kis-, és középvállalkozások kapják, amelyeket állítólag a Fidesz támogatni akar.

Érdemes végignéznünk a többi adómódosítás következményeit is. A munkavállalók jelentős részét közvetlenül érinti a cafetéria adójának 51 százalékra emelése. A VOSZ gyors felmérése szerint a cégek döntő többsége nem emeli – sőt egy részük csökkenti – a cafetéria bruttó összegét, azaz a dolgozók nettó juttatása kisebb lesz, átlagosan havi kb. két-háromezer forinttal. Látszólag a kereskedőket terheli, de végeredményben a fogyasztóknál csapódik le a termékdíj kiterjesztése a vegyipari termékekre, beleértve például a tisztító- és pipereszereket. Ugyanez a helyzet az alkoholtermékekre kivetett chipsadóval, valamint a drasztikusan megemelt élelmiszer-felügyeleti díjjal. Mindezekből a kormány összesen mintegy hatvanmilliárd forint többletbevételt remél, és ne mondja senki, hogy a kereskedelem majd mindezt szépen lenyeli, és nem nyúl az árakhoz.

Az adóváltozások teljes terhe egyénenként és családonként a fogyasztási szokások alapján természetesen eltérő lesz, de az átlaggal kalkulálva reálisnak tekinthető a sajtóban több helyen megjelent havi kb. nyolc-tízezer forint, még ha ez esetleg részben nem nevesítve, hanem egyszerű áremelkedés formájában jelentkezik. Ráadásul van még egy érdekes tétel, amely a megtakarításokat sújtja: a befektetési alapkezelők díjai után 25 százalékos adót kell fizetni. Ez így vagy úgy a hozamokat fogja csökkenteni, akkor, amikor egyébként is minimálisra estek a nem túl kockázatos befektetések reálhozamai.

A nyugdíjasokat az átlagosnál jobban érinthetik a többletkiadások és áremelkedések, mert a jövő évre tervezett 2,2 százalékos nyugdíjemelés jó esetben is csak inflációkövető lesz. Sok függ attól, hogy az ő fogyasztói kosarukban szereplő termékek ára hogyan alakul. Az a tény, hogy a Költségvetési Tanács szerint a forgalmi adóbevételeket nagyon magasra tervezték, arra utal, hogy a kormány a fogyasztás növekedésén túl árugrásra is számít jövőre.