Orbán újra háborúba megy

Szelestey Lajos sajtószemléje

Der Standard
A magyar menekültellenes politika – Orbán háborúban címmel a lap elemzése megállapítja, hogy a kormányfő legalább olyan egyszerű, mint amennyire populista választ ad a jelenlegi válságra: azaz internálni, bűnözőnek nyilvánítani, a szükségállapot felhatalmazásával irányítani az országot. A törvénycsomag, amely várhatóan a héten kerül az Országgyűlés elé, az unión belül példátlan beavatkozási joggal ruházza fel az orbáni rendszert: például a rendőrség engedély nélkül átkutathat lakásokat, ha úgy gondolja, hogy ott menekültek rejtőzködnek. A miniszterelnök számára az áradat nem szociális, rendőri és európai gond, hanem éppenséggel háborúval ér fel. Az állami propaganda azt szajkózza, hogy a tömeges bevándorlók támadják az országot. És a háború megkívánja a szükségállapotot, amit azonban Orbán nemcsak arra használ ki, hogy még jobban meggyötörje a védtelen migránsokat, hanem főként arra, hogy tovább korlátozza saját polgárainak demokratikus jogait. Rettenetes terveiért az EU-t is felelősség terheli, hiszen az csak igen halkan reagált a demokrácia eddigi leépítésére. A nem létező európai menekültpolitika – láthatólag – szabad kezet ad a magyar autokratának, aki azután élvezettel kiaknázza a Dublin 3. kudarcát.

The Washington Post
A parndorfi tragédia a menekültpolitika felülvizsgálatára készteti Európát, mert bírálók szerint a 71 ember halálában közrejátszott, hogy a mostani rossz rendszer egyre inkább az emberkereskedők karjaiba hajtja a kétségbeesett menedékkérőket. Talán egyetlen más államra sem érvényes jobban ez a megállapítás, mint Magyarországra, amelyet jobboldali nacionalisták vezetnek, és amely mindinkább a legkeményebb akadály lesz a rekordszámban érkező migránsok számára. A magyarok kerítést építenek az áradat feltartóztatására, az Orbán-kabinet egyértelműen bevándorlóellenes álláspontot foglal el. Megnehezíti, hogy bárki menedéket kapjon. De a menekülők azért is a bűnözőkhöz fordulnak, mert meg vannak rémülve attól, hogy a magyar hatóságok fogják el őket és döntsenek a kérelmükről. A magyar fél úgy reagál, hogy sokan az érintettek közül megélhetési bevándorlók. Orbán Viktor nemrégiben kijelentette, hogy a földrész nem lesz otthona ezeknek az embereknek, ez a mi otthonunk. Paradox módon amilyen nehéz bejutni, ugyanolyan nehéz továbbmenni – a magyar fél szerint azért, mert ügyük eldöntéséig korlátozzák a migránsok mozgásszabadságát. Ezenfelül a hatalom azt állítja: az osztrákok és a németek kérik, hogy fogják vissza az emberözönt. Ily módon azonban ezrek kerülnek csapdába. A rendőrség a minap faji alapon szortírozta az embereket a Keletiben: csak a sötét bőrűeket igazoltatta. A Pro Asyl karitatív szervezet szóvivője azt mondta: senki sem szállna fel egy hűtőkocsira Ausztria vagy Németország felé, ha vonattal is mehetne. Magyarország egyébként csupán a menedékkérelmek egy százalékának adott helyt, a németeknél ez a szám majdnem 40 százalék. A szírek esetében pedig a 90 százalékhoz közelít.

Die Welt
A szögesdrót alapvető vitát váltott ki Magyarországon arról, hogy a kerítés miként viszonyul Szent István értékeihez és a kereszténység parancsolataihoz, miután a kormány mindkettőre hivatkozik, de most tisztáznia kell a dolgot. És ha a drága pénzen emelt határzár nem hoz hamarosan eredményt, az politikailag is kínos lehet, hiszen akkor a hatalom teljesen hiába invesztált sok politikai tőkét egy igencsak kétes tervbe. Ám a vita lényege, hogy megfelel-e a konzervatív felfogásnak, ha migránsokat utasítanak el. Az államalapító király tanítása is, a kereszténység is a Fidesz értékrendjének tartópillérét jelenti, mindkettő szerepel az Alaptörvény preambulumában. I. István azonban a jelek szerint határozottan támogatta a migrációt, ugyanúgy, ahogyan azt ma a katolikus egyház teszi. A kormányoldal ezzel szemben azt mondja, hogy az uralkodó is védte a határokat, és kerítéseket húzott az ország védelmében. Az ellentét történelmi jellegű a mai jobboldali retorikával szemben, amely mindenek fölé emeli a nemzetállamot és elutasítja a multikulturalizmust. István ugyanis nem homogén nemzetállamot hozott létre, hanem soknemzetiségű országot, amelyben a különböző eredetű földesurak egymást közelebb érezték saját magukhoz, mint a parasztokat. Vagyis a Fidesz által követendőnek nevezett értékek nem okvetlenül ugyanazok, mint amelyeket a király a magáénak vallott. Hasonló a helyzet a kereszténységgel, itt is találni tartalmi ellentmondást. A konzervatív sajtó jó pár éve augusztus 20. alkalmából nemzetépítő erőként ünnepli a kereszténységet. Csakhogy Erdő Péter bíboros néhány éve kijelentette a Népszabadságnak, hogy a kereszténység már sokkal előbb létezett, mint ahogy a nemzetállam vagy egyáltalán: a nemzet kialakult. És hogy remélhetőleg túléli mind a kettőt. Vagyis a kereszténység, a nemzet és a nemzetállam nem egy és ugyanaz, és nem szabad felcserélni őket egymással. Azok az értékek, amiket a Fidesz emleget, amikor az egyházat dicséri, nem okvetlenül esnek egybe az egyház által hirdetett értékekkel.

The Guardian
A brit lap a hazai közönségnek szóló értelmetlen PR-húzásnak nevezi, hogy Magyarország kerítéssel igyekszik távol tartani a bevándorlókat. Mint a kommentár rámutat, az ilyesfajta, rövid lélegzetű intézkedés, mármint hogy falat húznak, nem fogja megoldani a mostani hatalmas menekültválságot, mert egyszerűen más utat találnak majd azok az emberek, akik annyi mindent kockáztattak már, hogy idáig eljussanak. Persze ahol megvan a szándék a migrációra, ott gyakran az akadály is megjelenik, hogy útját állja. Most nyáron a magyarok követték a spanyol és a bolgár példát. Viszont ahol fal van, ott még gyakrabban út is kínálkozik, hogy megkerüljék. Épp ezért tűnik hiábavalónak, hogy Calais-nál új kerítést akarnak emelni. Az ilyen gátak inkább mentálisan és nem fizikailag képeznek torlaszt. Naivitás feltételezni, hogy ez Magyarország esetében másként lesz. Magyar szempontból persze a leghatékonyabb, hogy Horvátország felé, illetve más irányba tereljék el az áradatot. A kerítés feladata a jelek szerint igazából az, hogy illúzióba ringassa a közvéleményt, mármint hogy itt tesznek a bevándorlás ellen, még akkor is, ha igazából nem történik semmi, mert nem is történhet. Azaz azt a megtévesztést szolgálja, hogy az olyan rövid lejáratú lépésekkel, mint a határzár, véget lehet vetni egy ekkora hullámnak, miközben sokkal riasztóbbak azok az erők, amelyek éppen az ilyen akadályok felé terelik az embereket.