Orbán Oroszország felé navigálja országát
Orbán Viktor Oroszország felé navigálja országát – írja hosszú elemzésében a New York Times, két nappal azután, hogy szerkesztőségi cikkben követelte: az EU hozzon megtorló intézkedéseket az ország ellen. A riport rámutat, hogy a miniszterelnök, aki egykor szembement az oroszokkal, immár olyan vezető, aki eljutott a nyugati értékek megkérdőjelezéséhez, a nacionalizmust gerjeszti és Oroszországra tekint modellként.
Gyorsan központosítja a hatalmat, felemeli a bennfentes oligarchák kicsiny csoportját, elnyomja az elégedetlenséget. Joschka Fischer szerint ő az egyetlen putyinista, aki kormányon van az unión belül. De a pénz, a kultúra és az energia miatt a térség legtöbb más államát is ugyanolyan szoros kötelékek fűzik Moszkvához, mint Európához.
Orbán a nyáron közzé tette filozófiai látomását és egyben az igazolást, amivel a tekintélyelvűség felé hajló politikáját támasztotta alá, márpedig ez arra utal, hogy hosszú távon egészen mást akar elérni Magyarországon, mint ahogyan azt a Nyugat gondolta negyedszázaddal ezelőtt. De még 2008-ban is hevesen bírálta Putyint, mára azonban összebarátkoztak, Oroszország keményen beruház Magyarországon. Krekó Péter úgy véli, hogy Orbán populista, aki cselekszik, nem csak beszél. Az eredmény az lehet, hogy Magyarország modellként szolgálhat pl. Románia és Bulgária számára a tekintélyelvűség felé vezető úton. A különbség csak az a többiekhez képest – teszi hozzá a Political Capital igazgatója – hogy amikor a többiek a nyugathoz fordulnak, igyekeznek mosolyogni, de a magyar politikus még csak meg sem próbálja.
A szép budapesti külső mögött fiatal és küszködő művészek aggódnak, vajon megvonják-e tőlük az állami támogatást, ha nem találják el a megfelelő hangot, civil szervezeteket támadnak a közmédiában, miközben azok aggódva várják az ellenőrök érkezését. Keleten pedig a falvakban nehéz helyzetben lévő családok, sokan közülük romák, vagy küszködnek a közmunkaprogramban, vagy sóvárogva várják a gazdasági helyzet javulását. Saját beosztottjai, lásd Kovács Zoltánt, viszont azt állítják, hogy nem változott semmit, és csak baloldali fantazmagória a vád, miszerint egy diktátor bontogatja szárnyait személyében. Azt viszont még a legélesebb bírálói is elismerik, hogy az ellenfelek elnémításában meg sem közelíti Putyint. Nem vetnek senkit börtönbe, nincs nyílt cenzúra. A tüntetések elérték a netadó visszavonását. Ám a külföldi kritikák egyre erősödnek, ideértve az amerikai beutazási tilalmat.
Még Orbán konzervatív támogatói között is vannak, akiket aggaszt a hatalom koncentrációjának szintje. Ablonczy Bálint a Heti Választól úgy magyarázza, hogy ő jobboldali, de számára az a legnagyobb csalódás, hogy a kormány állandóan harcolni akar. Hogy az induláskor képviselt politikához képest Magyarország hová jutott, azt jól alátámasztja, hogy Magas László, a Páneurópai Piknik egykori szervezője, aki jelenleg a Fideszt képviseli a soproni önkormányzatban, nem volt hajlandó politikáról beszélni. Azzal érvelt, hogy a külföldiek nem értik meg az országot. A nyugati média szerinte csak Orbán ellenfeleit szólaltatja meg, pedig azok csupán elenyésző kisebbséget képviselnek napjainkban.
(Szelestey Lajos/Klubrádió)
