Orbán magánminisztériuma
Orbán Viktor kormánya az Országgyűlés elé akarja terjeszteni a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) megerősítésének a törvénytervezetét: a népiesen és nemzetiesen jobboldali szervezet a miniszterelnöktől teljes befolyást kaphat a honi kultúrára, annak finanszírozására is. Mindemellett a Fekete György kulturális presbiter elnökölte MMA tulajdonába kerül a Pesti Vigadó mellett a Műcsarnok is, a kortárs képzőművészet meghatározó intézménye. A döntés ellen jobboldaliak is tiltakoznak. Igaz, csak magukban. Nyilvánosan megszólalni egyikük sem mer. SZTANKAY ÁDÁM írása.
Fekete György felkent kultúrideológus helyettesét, a Magyar Művészeti Akadémia alelnökét, Zelnik Józsefet nyáron kérdezte a 168 Óra: ugyan miért van szükség két akadémiai rangú intézményre? Az MTA mellett az MMA-ra? Zelnik szerint „a sztálinizmus betegsége” az egy ország, egy akadémia. Hozzátette: „Sok kritikát lehet mondani a jelenlegi kormányzatról, de azt talán maguk sem tudják: eddigi legbátrabb tettük az volt, hogy hivatalos rangra emelték a Magyar Művészeti Akadémiát. Ez persze csak évtizedek múlva fog kiderülni, ha az intézmény működése során bizonyítja, valóban kiérdemli az akadémiai rangot: képes lesz a ma általam is hiányolt nyitott szellemi párbeszéd megkezdésére, életben tartására.”
Amikor a minap kiderült, hogy az MMA ajándékul kapja a Műcsarnokot is, Gulyás Gábor, a kiállítóhely direktora lemondott. Így indokolt: „A Műcsarnok működési rendjének megváltozása nem teszi lehetővé, hogy a munkámat szuverén módon folytassam tovább, erkölcsi kötelességem a megbízatásomról lemondani.”
A konzervatívan liberális filozófus szavaiból sejthető: ő maga is úgy érzi, nem a párbeszédet jelzi, inkább ugyancsak egyfajta betegség tünete, hogy az MMA tulajdonosi szerepbe léphetett. Erre az új kórra utal az új törvényjavaslat is, amely az MMA kultúrstratégiai szerepének a megerősítéséhez szükséges módosításokat tartalmazza. Ami – Hiller István, az MSZP kultúrpolitikusa, korábbi kulturális miniszter szerint – tényleg letűnt időket idéz. A pártok a rendszerváltás idején ugyanis hallgatólagosan megállapodtak: sem az állam, sem az állam patronálta politikai gyülekezet nem próbál stratégiai helyzetbe kerülni a kultúrában – hiszen az sérti a terület autonómiáját, természetes sokszínűségét.
Mindent visznek
A Fidesz-kormány ezt az elvet vágta sutba. Az MMA tagjai esztétikailag ugyan többféle irányzatot képviselnek, ám deklaráltan a népiesen, nemzetiesen jobboldali ideológia mentén szerveződtek. A Makovecz Imre-féle egykori magántársaságot Orbán Viktor belecikkelyezte alaptörvényébe, s felmagasztalta köztestületté. Az MMA ideológiai-stratégiai szerepének kormányzati megerősítése most olyan helyzetet teremt, amelyben elsorvadhat a kultúra egésze.
Merthogy a törvényjavaslatból az is kiderül: az MMA az összes művészeti ág, valamint a Kossuth- és a Széchenyi-díj szakmai bizottságaiban is jelen lesz. Sőt olyan jogosítvánnyal, hogy az említett testületek csak az MMA jóváhagyásával választhatnak elnököt. Vagyis: az MMA mindent visz, megkerülésével egy fillér állami pénzt sem lehet elosztani a kultúrában.
De vajon milyen szempontok számítanak majd?
A Műcsarnok körüli történések inkább a kulturkampfos igyekezetet bizonyítják.
Az intézmény 1896-os alapítása óta nem volt példa arra, hogy a mindenkori kormányzat megpróbálja másnak átpasszolni a birtokjogot. Az Orbán-kormány – baloldali és konzervatív vélekedések szerint is – talán azért teszi, mert ideológiailag még a saját apparátusánál is elkötelezettebb hívei gyűltek össze az MMA-ban. Másrészt viszont a köztestület elnöke, Fekete György nem tett esküt a magyar Országgyűlésnek, nem lehet interpellálni, nem tartozik felelősséggel ország-világ előtt. Még akkor sem, ha a már benyújtott törvényjavaslat szerint az MMA bizonyos egységei közalkalmazotti státusszal járnak, elnöke pedig miniszteri, főtitkára államtitkári fizetést kap. Jobban belegondolva: Orbán Viktor afféle kulturális magánminisztériumot hozna létre – Feketéstül és kormányzati felelősség nélkül.
Fidesz-közeli forrásokból tudjuk: párton belül is bőven akadnak, akik kínosnak tartják a Műcsarnok körüli történéseket. Állítólag még a kulturális államtitkárságon is vannak néhányan – nem tartozik közéjük L. Simon László államtitkár –, akik lehajtott fejjel intézik az MMA-ügyletet. Tenni persze nem mernek ellene, hiszen azt maga Orbán Viktor rendelte el. Ahogy akkor sem hallatták hangjukat, amikor hasonló tendencia szerint szerveztek ki kulturális intézményeket, de egész területeket is az illetékes minisztérium, illetve szakmai szervezetek alól. Példának okáért: a honi filmművészetnek ma egy kormánybiztos a mindenható ura. A külhoni magyar kulturális intézeteket az igazságügyi tárca felügyeli, a régészet belügyi hatáskör.
Az örökség darabja
Egyéb érdekei mellett a kormányzat kulturális elhivatottságáról is sokat elárul, hogy a kultúrában illetékes minisztériuma lényegében postázóként működik a még állami tulajdonban maradt néhány kulturális és oktatási intézmény esetében.
Különben a Műcsarnok lepasszolása abban is egyedi, hogy az intézmény része az UNESCO által elismert „világörökségi csomagnak”, amelyhez az Andrássy út, az operaház, a Millenniumi Földalatti, a Szépművészeti Múzeum is tartozik. Ahogy Hiller megjegyezte: civilizált kultúrákban nem szokás világörökségeket maszekba adni.
Az alapkérdés mégiscsak az, hogy az MMA tulajdonában az intézmény vajon eltér-e majd attól a céltól, amely már 19. századi alapításánál megfogalmazódott, és ez: a mindenkori kortárs képzőművészet bemutatása. Ha csak azt vesszük: Fekete György, az MMA elnöke felháborítónak találta a Gulyás Gábor kezdeményezésére létrejött Mi a magyar?” című kiállítást, és a nemzeti blaszfémia kategóriájába sorolta.
A giccs pátosza
Bojár Iván András művészettörténész ugyanakkor azt mondja: a tárlatot több kritikus is konfliktuskerülőnek tartotta, s tudomása szerint akadt művész, aki akkor vonta vissza a munkáját, amikor észrevette, hogy a mű nem a megfelelő kontextusba kerülne. Mert például egy téma kapcsán ironizáló alkotás sokat veszíthet jelentéséből, ha heroikus művek közé helyezik. Akkor pedig miként lehet egy, a megalkuvásoktól sem mentes kiállítást blaszfémiának nevezni? Bojár szerint vannak, akik a haza fogalma kapcsán csak a teljes pátoszt bírják elképzelni, bár valójában a giccshez ragaszkodnak.
Fekete György a napokban még világosabbá tette, milyen irányba fordulhat az MMA Műcsarnoka. Kifejtette: csak olyan tárlat várható, amely nem sérti például az egyházakat, hiszen Magyarország a keresztény kultúrára épül. Azt is említette: állam és egyház szerepe nehezen szétválasztható, hiszen maga is hívő református, presbiter, miközben a Magyar Művészeti Akadémia elnöke. Egyébként azt sem rejtette véka alá: fütyül a modern kori demokráciára, amely szerinte nem demokrácia, mert kisebbségi uralmat akar a többség felett.
Ha nem is a jelenre értette az MMA-alelnök Zelnik, alighanem igaza van: „sztálinista kórképet” idéz Orbán Viktor és kormányának „eddigi legbátrabb tette”.
Orbán-beszéd az MMA tagjai előtt:
