Orbán és az orosz gáz

Szelestey Lajos sajtószemléje

Szinte minden fontos sajtóorgánum bő terjedelemben írt a múlt heti magyarországi eseményekről. Ezekből az újságcikkekből válogatottunk.

Deutsche Welle
Orbán Viktor és a Fidesz veszprémi veresége azt jelezheti, hogy hanyatlik a 2010 óta hatalmon lévő párt közkedveltsége. Pedig a város hagyományosan konzervatív körzetnek számít. A kormánypárt a múlt év óta kénytelen szembenézni népszerűsége zuhanásszerű hanyatlásával. A bírálók autoriter irányzattal vádolják a miniszterelnököt, és úgy látják, hogy a politikus Putyinhoz törleszkedik.

Der Standard
A baloldali ellenzék győzelme főleg azért lényeges az eddigi Fidesz-erődben, mert ily módon elbukott a Fidesz kétharmada. Azaz mostantól nehéz lesz Orbán helyzete, ha ismét hozzá akar nyúlni az Alaptörvényhez. A választás kimenetele megfigyelők szerint azért is figyelmeztető a politikus számára, mert a múlt héten nagyvonalú kormánydöntéssel uszodaközpont építését határozták el Veszprémben. És Tapolcán újabb kudarc fenyegeti a miniszterelnök pártját.

Financial Times
Egyre inkább veszély fenyegeti az unió részéről a Roszatommal aláírt nukleáris megállapodást. Európai illetékesek szerint a paksi szerződés több technikai akadályba ütközik, és lehet, hogy ellentétes az uniós joggal, mivel a megbízást közbeszerzés nélkül ítélték oda az orosz cégnek. Ha Brüsszel megvétózza a szerződést vagy büntetést szab ki, az hatalmas vereség lenne Orbán Viktor számára. A kormányfő ugyanis szorosabb politikai és gazdasági kapcsolatokat akar Moszkvával, és e stratégia központi elemének tekinti a beruházást, noha a Nyugat Ukrajna miatt kiközösíti Moszkvát. A szerződés ellenfelei a pénzügyi kockázatokat hangsúlyozzák és azt emelik ki, hogy az ügylet súlyosbítja az ország energiafüggését. Azonfelül Brüsszelben és az elutasítók táborában gyanút keltett, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva titkosították az egyezmény bizonyos részleteit. Az EU részéről az Euratom egyelőre nem adta áldását a fűtőanyag szállítására, éspedig műszaki és pénzügyi megfontolásokból, de a tárgyalások zajlanak. A közösségi versenyhatóság pedig az állami támogatásokat és a megállapodások törvényességét vizsgálja, hiszen nem volt tender. Itt azonban van lehetőség arra, hogy Magyarország – még az eljárás korai szakaszában – alkut kössön az unióval. Mivel elmaradt a versenykiírás, az Brüsszel szemében fokozza a félelmeket, hogy a Moszkvához fűződő szoros kapcsolatok miatt a magyarok nem csatlakoznak az újabb szankciókhoz. Orbán a múlt héten jelezte, hogy az energiapolitika az állami szuverenitás kérdéskörébe tartozik, ami azt jelzi, hogy Budapest kész szembeszállni a közösséggel. Egy magyar kormányszóvivő pedig azt közölte, hogy a bizottság megpróbál burkoltan beavatkozni az ország energiapolitikájába, és óvott attól, hogy az EU energiauniót hozzon létre, mert az szerinte a tagállamok függetlenségét fenyegeti.

The Wall Street Journal
Az energiaunió ügyében zajló vita kapcsán a bizottság illetékes biztosa azt mondta a lapnak, hogy a felügyeleti szerep segítségével el lehet kerülni a múlt hibáit, azaz hogy a szerződések időnként nem felelnek meg a közösség versenyjogi előírásainak. Orbán viszont azzal érvel, hogy az energiaágazatot profitmentessé kell tenni, mert ez esetben az európai energiaárak felvennék a versenyt a sokkal alacsonyabb amerikai szinttel. Azt is jelezte, hogy az Oroszországgal fennálló egyezmény értelmében Magyarország nem adhat el gázt Ukrajnának. Vagyis az ukránok csak olyan földgázt kaphatnak a magyar vezetéken keresztül, amelyet a szabad piacon vettek. Mint mondta, ennek az a célja, hogy a magyar fél ne zsebelhesse be az alacsonyabb orosz, illetve világpiaci ár közötti hasznot. Szerinte a kijevi megítéléssel szemben ez nem politikai, hanem anyagi kérdés.

Reuters
Beleerősített az unióellenes bírálatba Orbán Viktor. A miniszterelnök ezúttal azt kifogásolta, hogy a szövetségesek az ukrán katonai beavatkozás miatt igyekeznek elszigetelni Oroszországot, és az Európai Tanács lengyel elnökét, Tuskot nevezte meg mint e politika egyik fő támogatóját. A hírügynökség megjegyzi: az utóbbi hetekben úgy tűnt, mintha Orbán biztosítani akarná az EU-t, hogy nem áll rá a Kreml farvizére, ám a mostani kijelentése, továbbá a Putyin-látogatás során elhangzott nyilatkozata arra utal, hogy továbbra is fennmaradnak a nézetkülönbségek. Megerősítette ugyanakkor, hogy szerinte Magyarország nem érheti el céljait, ha nem működik együtt Moszkvával. Úgy értékelte, hogy ebben a kérdésben igen mély, stratégiai jellegű az árok az unión belül.

Caritas Europa
Az európai Caritas arra figyelmeztet, hogy az unión belül hat évvel a válság után még mindig növekszik a szegénység. A legveszélyeztetettebb államok között ott van Magyarország is, ahol a lakosság 33,5 százaléka van kitéve az elszegényedés, illetve a szociális kirekesztődés veszélyének. Nálunk rosszabb helyzetbe csak a bolgárok, a románok, a görögök és a litvánok kerültek. A jelentés kiemeli: súlyos hiányosságok mutatkoznak az ellátórendszerben, és nem vált be a megszorítások politikája. Ami a részleteket illeti: nálunk az emberek 26,8 százaléka súlyos anyagi nélkülözésben él. A 18 éven aluli magyar gyerekek csaknem negyede szegénynek számít.

EurActiv
A román titkosszolgálat egyik vezetője arra figyelmeztet, hogy Európát veszély fenyegeti, mivel Magyarország közeledik Oroszországhoz. Eduard Hellvig, akit Johannis államfő a külföldi hírszerzés főnökének jelölt, szintén a német kisebbség tagja. Úgy értékeli, hogy a földrész és az unió példátlan esettel áll szemben, miután Orbán Viktor rezsimje nyíltan előítéleteket hangoztat a liberális demokráciával szemben. Magyarország egyre inkább fenyegetést jelent a közös európai házzal szemben, mindinkább Moszkva befolyása alatt áll, igazából trójai faló. Az elemzés úgy folytatja, hogy a magyar–orosz viszony nem csupán a román–magyar stratégiai együttműködést veszélyezteti – ez egyébként szerinte egyre inkább kiüresedik Budapest nacionalista ellenségeskedése miatt –, hanem kedvezőtlenül hat a térségben a NATO és az EU érdekeire is. Ezért a szerző felveti, hogy Romániának vezető szerepet kell vállalnia a régión belül a demokrácia és a szövetségesek érdekeinek védelmében. Azzal érvel, hogy Oroszország a Szovjetunió utáni korszakban először agresszív katonai doktrínát dolgozott ki, amely az atomfegyverek bevetését irányozza elő hagyományos viszályok esetén is. Hellvig úgy ítéli meg, hogy az orosz „imperializmus” fő célpontját Románia, Lengyelország, Észtország, Lettország és Litvánia jelenti. Ezért sürgeti, hogy erősítsék meg a román hadsereg ütőerejét, a katonai kiadásokat pedig emeljék két százalékra.