Önkorlátozás?
Az országgyűlési választás után találkoztam a zseniális megállapítással: a Fidesz addig szekírozta a magyar népet, amíg meg nem választották. Gondolom, legyen már békesség alapon – pedig tudomásul vehetnék a bízók: nem lesz békesség, ha a Fideszen múlik.
A jobb- és a baloldali értékek egyaránt fontosak, tisztelendők, egyik sem előbbre való, ez látható az egyén életében is: váltakozva, egymást kiegészítve föltételezik egymást.
Ebből következik, hogy egy egészséges társadalomban megoszlásuk a fifti-fifti közelébe esik, ha eltolódás van, akkor az a társadalom betegségére utal: valami antidemokratikus „simli” (megtévesztés, erőszak).
Ha tehát kiöblítenénk a mindkét oldali löttyös indulatokat, görcsös hisztériákat, nem maradna ok a felezéstől való eltérésre.
Ebből az következik, hogy egy igazán demokratikus erőben, ha többsége 60 százalék feletti, működésbe kell hogy lépjen az ösztönös önkorlátozás. Érdekes, hogy eddig önkorlátozásra csak az „utódpártinak” csúfolt baloldal mutatott példát. S nemcsak Hornra gondolok, de a mániákusan érvelni, vitázni akaró Gyurcsányra is.
Kóbor György
Dunakeszi
