Norvégiában még nem rezzennek össze a Lajos név hallatán

Hogy miért beteg a magyar futball, arra boldogult Végh Antal anno még tudhatta a választ. A kérdés mára okafogyottá vált, mivel a honi nemzeti sporton egyre jobban kiütnek a kicsattanó egészség jegyei. Az eredményeken ez egyelőre mérsékelten látszik (négyeseket, ötösöket kasszírozunk a világbajnoki ezüstérmes hollandok ellen, akikkel a sors kegye folytán nyakra-főre összekerülünk), ám ahogy Csányi MLSZ-elnök nyilatkozta első komplett üzleti évének záró sajtótájékoztatóján: „Eredményes esztendőt zárt... az MLSZ.” És ez már három éve így van. Csoda, ha a Népszabadság szakírója csaknem dührohamot kapott?

Hogy világosabb legyen, miről beszélünk: az MLSZ mint félállami szerv, szervezet, gazdasági és jogi egység, mint székház, mint testület egészséges és működőképes. Maga a hazai futballjáték kukacos, mint a Végh Antal úr által gyakran hivatkozott szabolcsi léalma. De egy bankelnök módszeresebben gondolkodik erről is, mint mi, mezítlábas szurkolók. Nézi a főkönyvet, vizslatja az üzleti mérleget, hány profi labdarúgó szerepel az NB I.-ben, hány fiatal kezdett focizni az új naptári évben, miként viszonyul mindez a kitűzött célokhoz. És lassan elszenderedik: jól mennek a dolgok, mint mindig.

Persze az sem közömbös, hogy a főkönyvi adatok szerint milyen évet zárnak a klubkasszák. Hogy pontosan könyvelik-e a bevételeket és kiadásokat, miként viszonyul mindez a reklámdíjakhoz (a magyar futball köztudottan pompás reklámmédium), a jegybevételhez (ott általában bajok vannak) a közvetítési jogokhoz, a rendfenntartás költségeihez (gyilkosságok például alig esnek a hazai stadionokban, a szurkolói sérüléseseket pompásan ellátják a közkórházak traumatológiai osztályai), szóval az „eredményesség” komplex dolog. Ennek alapján, ha jól nem is állunk, fejlődést mutatunk.

És most nézzük kizárólag a pénzt.

A gombamód szaporodó hazai stadionokat az állam finanszírozza és emelteti, ahhoz a szervezetnek nincs köze. Ma olyan, valaha névtelennek tűnő dunántúli kisközségek is acélos profi klubokat működtetnek, mint az 1789 lelkes Felcsút. Olyan üstökösök tűnnek fel hazai futballunk egén, mint a Tállai András belügyi államtitkár által támogatott Mezőkövesd, Matyóföld csillaga. Igaz, átmenetileg bedőlt az egri kísérlet, évtizedek óta nincs futballcsapata a 170 ezres Szegednek, a másodosztályban senyved Nyíregyháza, olyan virágzó futballcentrumok dőltek ki a sorból, mint a Tatabánya, arra már nem is emlékszünk, hogy Salgótarjánnak, Dunaújvárosnak is volt valaha NB I-es csapata.

Annál biztatóbb képet mutatnak a sajtóban is elérhető adatok. Itt azért lennének kérdéseink is. Hogy miből áll össze az éves bevétel, az úgy-ahogy érthető. Közvetítési és reklámjogokból, szponzori pénzből, minimális jegybevételből (40-50 millió), a tulajdonos befektetéseiből. Hogy egy futballvállalkozás, mielőtt nyereséges lenne, átmenetileg veszteséget termel, az is elfogadható. Mi még ebben a fázisban vagyunk.

------------------------------

A magyar futball csillagai közül vitathatatlanul a Videoton érte el a legmagasabb üzleti bevételt 2012-ben. Alig többet, mint kétmilliárdot, köszönhetően – gondoljuk mi – a Mol Rt. egyre dinamikusabb támogatásának. Kár, hogy mindennek ellenére 887 milliós veszteséggel zárták a 2012-es évet, miniszterelnökünk odaadó támogatása ellenére, aki még olyan hazai meccsekre is elkíséri csapatát, mint a Vidi–Kaposvár vagy a Vidi–Pápa. Fájdalom, még az ő érces, nemzetébresztő hangja is kevés a légi fölény kiharcolásához a nemzetközi kupákban.

A Kubatov Gábor képviselő és adatbankár által elnökölt Ferencváros annyi szomorú kitérő (torgyáni rémuralom, kínos Fotex-társulás, skót ingatlanbefektetői kísérlet) után rátalált végre a helyes útra. Előttünk máig is titok, mitől és ki által (kinek a pénzadományaiból) javult ugrásszerűen az FTC financiális helyzete, de tény, hogy a bevétel 2012-ben meghaladta a 748 milliót. Kár, hogy mindennek ellenére 510 milliós mínusszal zártak. Ez betudható az új igazolásoknak, a csapatépítés viszontagságainak, mert a Fradi jövőre (vigyázat, választási év jön!) a hírek szerint bajnoki címre tör. Nem hisszük ugyan, hogy ennek a mai világban bármiféle választás szociológiai jelentősége lenne, de nem árt az óvatosság, ilyenkor mindent (ezt is) be kell vetni. Szó, mi szó, a Fradinak hirtelen lett háromnegyedmilliárdos bevétele, s nem éppen jegybevétel. Ehhez képest félmilliárdot „rábukott” a negyedik helyre.

Bihar megye és Hortobágy állócsillaga, az új évezred magyar futballcentruma, a vidék Magyarországának ásza, Kósaland-Debrecen Szima Gábor tudatos építkezésének köszönheti bajnoki címeit, amelyeket a nemzetközi futballvilágban egyelőre képtelen igazolni. Norvégiában még nem rezzennek össze az ellenfelek a Lajos név hallatán. Ragyogó Lokink a kedvező sorsolás eredményeképp (Michel Platini személyes kegyéből) egyszer került fel a BL főtáblájára, hogy onnan öt perc után levegyék. A csoportkörben elért nulla egész nulla tized pontja, hat meccsen kapott húszvalahány gólja megtépázta Lúdas Matyi utódainak önbizalmát. Szegény Lokinkat úgy vágták, egyelték szerte Európában, mint a répát. De a show-nak folytatódnia kell, a Loki tavalyi árbevétele alig haladta meg a 627 milliót, az évet mégis 300 milliós veszteséggel zárta.

Nyugat Dunántúl ásza, az ETO újra élre tört, negyedik bajnoki címét kasszírozta. A hazai üzleti élet csillaga, Tarsoly Csaba 2001 óta várta, hogy Verebes mester s más nagyságok után beírja nevét a hazai futballtörténelembe. Ez 2013 tavaszán összejött, 631 milliós keresmény mellett. Kár, hogy a mérleg szerinti eredmény 522 milliós veszteséget mutat. Jegyezzük meg, van némi korreláció a siker és a veszteség között. A legkiválóbb hazai csapatok komoly pénzt kalapoznak össze, s legalább annyival többet el is költenek. Ez első pillantásra könnyelműségnek látszik a felületes szemlélő számára. Pedig ez tévedés. Miniszterelnök Urunk nemrég nyilatkozta Barcelonában, amikor elnyertük az úszó-vb rendezési jogát: a magyarok a sportbefektetést veszteségnek látják, pedig az hosszú távon tömény nyereség.

A kecskeméti üzletemberek igencsak elszántak lehettek, amikor úgy döntöttek, hogy csapatukra 327 milliót költenek (ennyi volt a bevétel), a klub mégis 273 milliós veszteséggel zárta az évet. Valami mégis azt súgja nekünk, hogy a térségben dübörgő Mercedes-gyártósorok gazdái készülhetnek valamire. Nem kétséges, hogy „magyar üzleti és politikai körök” hamarosan megkeresik őket egy kis sportcélú pumpolás végett. Tudhattak valamit az üzletemberek, akik néhány éve úgy döntöttek, hogy a térségben zöldmezős futballberuházásba fognak. A továbbiakban már csak három első osztályú futballvállalkozás adatait vesszük szemügyre. Közülük kettő (az MTK és a Honvéd) szolid nyereséggel zárt (rejtély előttünk, miből), a harmadik minimális veszteséggel. A Hemingway úr által vezetett Honvéd 2012-es bevétele 376 millió forint volt, eredménye 50 millió. Plusz ötven!

Az MTK teljesítménye a legszenzációsabb, 303 millió forint bevétele volt, s 87 millió forint nyeresége. Igaz, a kék-fehérek, megannyi romantikus kaland után, kiszálltak a légiós befektetések színes világából, a hazai lehetőségekhez alkalmazkodva ifikre építik a jövőt. Nevelik, szerződtetik, néha adják-veszik őket. Így lettek enyhén nyereségesek, annak ellenére, hogy a klub hazai átlagnézőszáma alig haladja meg az 1300-at, és még ezzel is veri a kiesett Siófok 953-as átlagát vagy a szintén kihulló Eger 350-es rekordját. Igaz, az Eger – pálya híján, s ez is hazai unikum – otthonától 120 kilométerre rendezte hazai meccseit.

Az MTK példája mutatja, hogy a magyar futball sajátos üzleti termék. Az érdeklődés, a fogyasztási kedv és a bevétel között összefüggés nincs. Az MTK helyzete semmivel sem katasztrofálisabb, mint a népszerűségben második Diósgyőré. Ha csak a népszerűség számítana, a Fradi lenne az örökös bajnok, bár korántsem hisszük, hogy a Ferencváros szintén gyászos, 6100 fős törzsközönsége eltarthatna egy belga másodosztályú klubot.

A Paksnál titokzatosabb klub alig van a mai magyar futballpalettán. Két szimpatikus (de névtelen) fiatal vállalkozó irányítja az egyesületi tulajdonban lévő csapatot, a Zsolti és a Juci (Haraszti Zsolt és Balogh Judit), így az ő nevükhöz kötődik a szenzációs üzleti eredmény, az erőteljes, 524 millió forintos bevétel és a mindössze kilencmilliós mínusz. A megfigyelők energetikai befektetők jelenlétét sejtik a háttérben, akik korántsem arab olajsejkek, inkább magyar elektrosejkek.

Ha egy primitív gombelemes számológép segítségével összegezzük a hazai futballbevételeket (öt és fél milliárd), mellé téve a mínuszokat, láthatjuk a káoszból kibontakozó harmóniát, a magyar futball egészséges fejlődését, a bevételek és kiadások vaskemény, önszabályozó rendszerét. A nagy semmire elvert (nem akarunk gyurcsányi nyersességgel fogalmazni!) pénz és az anyagi-társadalmi veszteség arányát. Ha a nyereség, csak a föntebb említett csapatok körében, 5 milliárd 536 millióra rúgott 2012-ben, ehhez 2 milliárd 346 milliós veszteség társul.

Értelmezésünk szerint tehát klubjaink keres(het)nek öt és fél milliárdot (persze el is verik, különben miből élnek, miből fizetnek pályabérletet, világítást, karbantartást, rendfenntartást, labdarúgó- és edzői béreket?), miközben költenek öt és fél milliárd plusz még 2 milliárd 364 milliót. Zseniális konstrukció. Nincs olyan felelőtlen, slampos háziasszony, alkoholista családfő, aki ezt akár rövid távon is megengedhetné magának. Magyarországon ez a műfaj csak pénzügyminiszterek és sportvállalkozók privilégiuma. Persze, hogy mi a dolog reklám-, PR-, érzelmi, kulturális és kapcsolati hozadéka (ha van ilyen), mit hoz a konyhára, szemben azzal, amit forintban elvisz, az más kérdés.

A magyar futball nem beteg. Ennyi pénzből ennyire (ekkora veszteségre) futja. A bosnyák liga is költséghatékonyabban működik, ha az ottani hatodik helyezett úgy csapja ki a kupaselejtezőből kis hazánk futballkrőzusát, a Vidit, hogy csak úgy porzik. A magyar futball nem beteg. Ilyen. És ezen nem segít kétszer ennyi pénz sem. A felcsúti Puskás Akadémia adatait átmenetileg nem találjuk. Nem is csoda. A hajdani téeszcsapat korábban sosem játszott az NB–I.-ben. Ez a történetük még csak most kezdődik. Acélos kis gárda (vasgárda) lehet Felcsút, ha az NB–I. nyitófordulójában hősies döntetlent ért el a hazai zálogcsillagok által pénzelt Lombard Pápa ellen. Amelynek bevétele tavaly 205 millió volt, 16 milliós veszteség mellett. És még csak ki sem esett...

(A hazai futballklubok pénzügyi adatait a Napi Gazdaság gyűjtötte össze. Az OTP Bank Liga nézőszámaival kapcsolatos adatok számos portálon – NB1.hu, Wikipédia, MLSZ – hozzáférhetőek.)