Nincs mit szépíteni rajta

Vannak akik azt mondják, hogy az SZDSZ kampánya volt rossz. Ezek a bukásért elsősorban a kampányt hibáztatják. Szerintem viszont nincs ebben igazuk. Az SZDSZ kampányát nevezte a neves PR szakember is egyedül profi kampánynak a magyar pártok közül. Szerintem is így volt. Például az SZDSZ kisfilmje messze verte üzenetértékben és minőségben a többiekét. Az SZDSZ kampányáról beszéltek az országban a legtöbbet, ami szintén csak azt erősíti meg, hogy az ingerküszöböt ez érte el leginkább. Tehát a kampányért felelős Horn Gábort, nincs miért keresztre feszítenie az SZDSZ-nek.

Viszont nem is volt tökéletes a kampány. Úgy gondolom, lényegesen több szavazót lehetett volna akkor szerezni, ha a plakátokon és a médiában több szereplési lehetőséget kap Szent-Iványi István és Konrád György, akiket a demokraták többsége szeret, hitelesnek tart és tisztel.

Sokan arról beszélnek: az SZDSZ ott rontotta el, hogy nem lépett ki időben az MSZP mellől a koalícióból. És valljuk be, akik ezt mondják, azoknak ebben már lehet nem kis igazságuk. Magam is úgy vélem, ha az SZDSZ Molnár Lajos lemondásánál kilép a koalícióból és akkor vagy a szakértői kormány vagy az előrehozott választások mellett áll ki, megerősíthette volna magát. Elhibázott lépés volt a koalíciót a végsőkig erőltetni. Még akkor is, ha hitelesnek hangzó magyarázat erre, hogy az SZDSZ azt remélte, talán lesz majd egy olyan kompromisszum, ami mögül a szocialisták nem hátrálnak ki, így az ország megmenthető a gazdasági és társadalmi összeomlástól. Nem volt ilyen. Minden reformot a szocialisták megállítottak. És sajnos ezt előre lehetett látni, sejteni.

Van olyan aki nem a kilépés időpontját nevezi meg oknak, sokkal inkább azt, hogy a kilépés után az SZDSZ nem foglalt állást elveinek megfelelően az előrehozott választások mellett, hanem inkább mentőövet dobott a szocialistáknak, megmentve őket ezzel a biztos bukástól. Ebben is lehetnek igazságok. Bár nagyon sok hiteles és reális érv szólt és szól ma is amellett, hogy egy válságkezelő kormány támogatása az ország szempontjából a kisebbik rossz választása. Az biztos, hogy a Bajnai kormány felállását megelőző sasszézások az SZDSZ részéről nem tettek jót a párt megítélésének.

Vannak akik a bukást azzal magyarázzák, hogy az SZDSZ "elárulta" a szocialistákat, amikor kilépett a koalícióból. Ebben én nem hiszek, ez szerintem butaság, mert ez maximum azoknak a szocialistáknak fájhatott, akik amúgy sem szavaztak volna soha ortodox létük miatt az SZDSZ-re.

Megint mások az SZDSZ kétarcúságát okolják a bukásért. Mert van a párt és van a frakció, ami gyakran igen ellentétes módon politizált. A Kóka-Fodor párharc látszólag egy időre leállt az SZDSZ-ben, de valójában a színfalak mögött ez folytatódott. A párt inkább Fodor mögött állt, a frakció meg Kóka mögött.

Súlyos hiba volt a frakció részéről például támadást indítani az EP lista 2. helyezettje /Béki Gabriella/ ellen, mert az máshogy szavazott, mint a frakció. Ugyanezért estek neki megmagyarázhatatlan módon és indulattal Gulyás Józsefnek, Velkey Gábornak, miközben mindenki tudta, hogy nagyon sok liberális szavazó vélekedik hozzájuk hasonló módon.

De hozzá járulhatott ezen vélemények szerint a bukáshoz az is, hogy Kóka János végig ragaszkodott az SZDSZ szokásjogával szemben ahhoz, hogy ő vezethesse a frakciót. Ez azért volt rossz döntés részéről, mert az elnök után a legtöbb szereplési lehetősége a frakció vezetőjének van, és nem jó üzenet, ha az szerepel sokat a médiában, akit a liberális választók jelentős része elutasít, aki a politikusi népszerűségi listák végén cammog. Nagy részben saját hibáján kívül, de ez nem változtat a tényeken. A Fodor elé kirakott lábak, végül is az SZDSZ-t ejtették pofára. Van aki azt mondja erről, hogy talán ez is volt a cél.

Vannak olyanok is, akik arra egyszerűsítik le a bukás okát, hogy népszerűtlen intézkedéseket hozó kormányoknak választásokon nincs esélye jól szerepelni. És ebben is van némi igazság. Az SZDSZ sok esetben vállalta fel népszerűtlen dolgok képviseletét, mert tudta azok megvalósulására az ország érdekében szükség van. Kádár Magyarországán a populizmusra nagyobb tömeg vevő mint a hasznos és szükséges realitások elfogadására. Azt is tudnia kellett az SZDSZ-nek, hogy amikor romák, homoszexuálisok, drogosok, zsidók emberi szabadságjogaiért száll síkra, az nagy tömeg számára nem lesz szimpatikus, és több szavazót veszíthet általa mint ahányat nyerhetne. De én például azért maradtam az SZDSZ biztos szavazója többek között, mert azt látom az SZDSZ számára az elvei ma is fontosabbak, mint az érdekei.

Sok igazság van azokban a véleményekben, amik a bukást magyarázni igyekeznek. Ennek ellenére én a bukás okát elsősorban abban látom, hogy az SZDSZ évek óta képtelen volt érdemben megreformálni szervezését és kommunikációját. Az SZDSZ nincs jelen az emberek hétköznapjaiban, így láthatatlan párttá vált, amit nemigen szoktak támogatni. Mondanivalóját nem sikerült a köznyelv számára érthetően lefordítania, így sokan nem is igen értették mit akar és miért az SZDSZ. Amíg a többi pártnak van saját vagy "bérelt" médiája, addig az SZDSZ nem tett még kísérletet sem arra, hogy ilyent felépítsen. A kampányban tapasztalhattuk, hogy az ellenséges hangulatban ennek hiánya mennyire megmutatkozott.

Az SZDSZ nagyon nehéz helyzetbe került. A nehéz helyzet viszont nem azonos azzal az állapottal, amit sokan sugallnak, hogy vége az SZDSZ-nek. Meggyőződésem szerint az SZDSZ-nek igenis van reális esélye talpra állni. De ehhez belül és kívül nagyon sok mindenben kell változnia. Felfoghatjuk úgyis a választási pofont, hogy az SZDSZ megszabadult bizonyos béklyóitól. Most már nincs kompromisszum kényszerben, bátran és őszintén politizálhat, hiszen maximum láncait veszítheti el.

Meg kell újítani az SZDSZ-t. Elsősorban vissza kellene a pártnak térnie arra a szűkebb és kényelmetlenebb ősvényre, amiről 94-96 magasságában tért le. Újra kell az SZDSZ-nek most fogalmaznia önmagát. Hasznosnak tartanám, ha egy közösen elfogadott új elvi nyilatkozat kerülne elfogadásra. Vissza kell térni a szolidaritás politikájához. És a legfontosabb: el kell érni, hogy az SZDSZ kinyíljon a választók számára, újra jelen legyen az emberek hétköznapjaiban helyi szinteken, látható és érthető párttá alakuljon át. Nem halogathatja tovább a szervezési és szervezeti reformjait. És igen, a kommunikációját is teljesen új, érthetőbb, világosabb alapokra kell helyeznie. A választók számára népszerűtlenebb politikusoknak, ha számukra valóban fontos az SZDSZ jövője, most maguktól kéne hátrább lépniük és lehetőséget adni arra, hogy népszerűbb politikusok és közéleti szereplők jelenjenek meg helyettük. Most az SZDSZ-nek egy utolsó, mindent eldöntő megmérettetésre kell felkészülnie.

Ha sikerül megújítani önmagát, ha újra az SZDSZ szimbólummá tud válni, ha hiteles politikusok által, hiteles politikával, érthető módon képes lesz megszólítani a választókat, akkor az SZDSZ-nek reális esélye van arra, hogy azok a szavazók, akik most hibáiért megbüntették, feloldozást adjanak a párt számára szavazatuk által az Országgyűlési választásokon.

Kérdés van e megfelelő erejű akarat és erő az SZDSZ-ben a megújulásra. Kéne, hogy legyen, mert más út már nem maradt a párt számára. És egyértelműen meg vagyok arról győződve, hogy az ország alapvető érdeke, hogy a liberalizmus képviselete ne tűnjön el, mert ha eltűnik, azáltal mind szegényebbek lennénk.

Rózsa Mihály