Nem támogatjuk az EU szankciókat a lengyelek ellen
Továbbra is előkelő helyen szerepelnek az Orbán Viktorról szóló hírek a lengyel sajtóban. Ezúttal a közrádiónak pénteken adott interjújából idéznek és összevetik a lengyel kormány lépéseit a magyar „mintával”.
„Az Európai Uniónak nem volna szabad gondolkodnia bármilyen, Lengyelország elleni szankcióról, mert ez teljesen egyforma véleményt igényelne, Magyarország pedig soha nem fog támogatni semmilyen szankciót Lengyelország ellen”- emeli ki az összes lap az interjúból, amelyet a magyar kormányfő szokásosan a közrádiónak adott, két nappal azután, hogy a PiS elnökével, Jaroslaw Kaczynskivel tárgyalt. Felszólított „védelmi vonal építésére” az északi görög határnál.
A Gazeta Wyborcza megírta, hogy Orbán szerint „a lengyelek nagyobb tiszteletet érdemelnek”. A Kaczynskivel való találkozóról a magyar miniszterelnök elmondta, hogy „két régi barát találkozója” volt, amellyel „meg akarják tartani a szoros együttműködést a Visegrádi Csoport keretében, a nehéz kérdésekben pedig kialakítani a közös álláspontot”. Ebben az interjúban Orbán úgy értékelte, hogy a migrációs krízis miatt „egy új védelmi vonalat” kell építeni, mert az EU nemrégiben Törökországgal aláírt szerződése nem elegendő, hogy több százezer bevándorlót megállítson.
Orbán szerint a németek, akik a múlt évben egy millió migránst beengedtek, „a józan ész” irányába haladnak, hogy csökkentsék a bevándorlókat. Arra is felszólított, hogy az uniós szerződésekben változtatásokat kell eszközölni, és kritizálta a „brüsszelizmust”, amely szerinte egy titkos módszer arra, hogy a tagállamoktól elvegye a hatalmat.
Lengyelország orbanizációjáról ír kommentárt az onet.pl, és felteszi a kérdést, félni kell-e ettől?
A szerző elemzi, hogy milyen gazdasági körülmények között került hatalomra a Fidesz 200-ben, amikor egy veszélyes gazdasági válság spiráljában volt és az IMF segítségére szorult, a világgazdasági válságot a legjobban megérző 3 ország között volt. Orbán három új alappillére helyezte a gazdaságot. először is harcot kezdett a monopóliumokkal és az azokat támogató cégekkel – amelyek a munkahelyeket teremtették. Kormánya elhatározta, hpgy maximálisan megterhelik a bankokat, a nagy cégeket, a biztosítókat, a telekommunikációt, a hipermarketeket, hogy ne a polgárokra hárítsák a terheket – a fő árat azoknak kellett fizetniük, akik a magyar átalakulásból a legnagyobb hasznot húzták. Az egyik leginkább megkérdőjelezett döntés a válságadó bevezetése volt. Tavaly az EU arra kényszerítette Magyarországot, hogy függessze fel a hipermarketekre kiszabott válságadót.
A szektoradó az egyik, amit a Jog és Igazságosság kormánya át akar venni a magyaroktól, csakúgy, mint a bankadót. Februártól a bankoknak és a biztosító társaságoknak évi 0,44 százalékot kell fizetniük eszközállományuk értéke után.
A magyarok a kisvállalkozásokat és a munkahelyteremtést is támogatni akarták, erre 2,5 millió dollárt szántak, amelyet 19 százalékos adóval terheltek – amilyen Lengyelországban kötelező. Ugyanakkor a 27 százalékos ÁFA a legmagasabb Európában – ez volt a második gazdasági pillér.
Lengyelországban nincs ilyen szándéka a PiS-nek, sokkal többet beszélnek a rendszer hiányosságainak betöméséről és az adók jobb hasznosíthatóságáról. A kormány szándékai szerint ez egy év alatt 19 milliárd zlotyt jelentene.
Az Orbán-kormány harmadik pillére a családbarát politika volt, Lengyelországban is tervezik 500 zloty kifizetését gyermekenként.
Nem minden sikerült azonban Orbánnak, nem csupán az ellenzék és a nemzetközi intézmények bírálják politikáját, egyértelmű megítélése problematikus minden demokráciát szerető embernek. – még a PiS sem fogadta el minden lépését: amikor Orbán Putyinnal szerződést kötött Paks ügyében és azt nyilatkozta a két vezető, hogy stratégiai partnerek, még a szimpátia ellenére is Varsó – és a PiS – kétségeit fejezte ki.
A Rzeczpospolita című konzervatív lap a Politico internetes kiadása alapján beszámol arról a hasonlóságról is, amely Orbán-kormányát az új lengyel hatalomhoz köti – ami a médiát illeti. Ennek címe: Orbán média tankönyve most Lengyelországba kerül. A brüsszeli hetilap – amelyet a lengyel idéz – megállapítja, hogy az új lengyel kormány tevékenysége a közmédiát illetően az újságírók, az emberi jogok védelmezői és a szólás szabadság szóvivőinek teljes félelmét váltották ki a deja vu érzésével. A kritikusok azt mondják, hogy Lengyelország azt a forgatókönyvet veszi alapul, amellyel Orbán Viktor szolgált, hogy a magyarországi médiahelyzetet megváltoztassa az utóbbi öt évben, megerősítve hatalmát pártjának, a Fidesznek bírálói semlegesítésével.
