Nem Soros, inkább az oroszok érdeke a menekültáradat, Magyarország keményen megfizethet az Orbán-kormány blöffjéért

– Nem szabad komolyan venni olyan embereket, akik kiejtik a szájukon azt a kriminális szóösszetételt, hogy Soros-terv.

Amikor kormányzati döntéshozók visszasüppednek az 1992-es és ’93-as évek csurkista lábszagába, és érvelés helyett a klasszikus magyar szélsőjobboldal agyrémeit hozzák elő, akkor ezzel már nem szabad foglalkozni.

Kérdésünkre így fakadt ki Lattmann Tamás nemzetközi jogász, aki egyébként maga is elismeri, hogy a főtanácsnok elemzésének vannak olyan pontjai, amelyeket a bíróságnak érdemes alaposan megfontolnia. A szlovák–magyar érvelés két irányból támadta a határozatot. Az egyik a hatáskör vélt hiányát, az eljárás állítólagos hibáit célozta, a másik a határozat tartalmát minősítette, mondván, hogy az alkalmazott megoldás nem bizonyult megfelelőnek a válság leküzdéséhez.

A menedékkérők áthelyezésének jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek az a passzusa, amely szerint „ha egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a tanács a bizottság javaslata alapján (…) átmeneti intézkedéseket fogadhat el”. Pozsony és Budapest álláspontja szerint erre a cikkre hivatkozva nem lehet olyan határozatot hozni, amely más jogszabályokat módosít. A dublini rendeletet például, amely előírja, hogy a kérelmeket az első olyan uniós országnak kell elbírálnia, amelybe a menedékkérők megérkeztek. A főtanácsnok szerint viszont szükséghelyzetben, meghatározott időtartamra el lehet térni a menekültügyi jogszabályok előírásaitól.

Forrás: Yves Bot Twitter-oldala

Lattmann Tamás szerint pikáns, hogy a dublini rendeletet beadványukban ép­­pen olyan országok védelmezik, amelyek a gyakorlatban nem tartották be, de a főtanácsnoki érvelést logikusnak tartja. Igaz, szerinte más logikus érvelések is adódnak, így érdeklődéssel várja, hogy ebben a pontban hogyan dönt majd a bíróság.

Szintén kényes jogi problémát érintenek a felperesek akkor, amikor emlékeztetnek: 2015 nyarán az Európai Tanács résztvevői, az uniós állam- és kormányfők abban egyeztek meg, hogy a menedékkérők elosztásáról egyhangúlag kell dönteni. Ehhez képest a Belügyminiszteri Tanács később négy ország ellenszavazatát figyelmen kívül hagyva hozott többségi határozatot százhúszezer ember áthelyezéséről.

A főtanácsnok szerint a két dolognak nincsen köze egymáshoz.

Az Európai Tanács határozata egy másik projektről szólt, amelynek keretében negyvenezer ember önkéntes átvételéről döntöttek, olyanokéról, akik esetében már eredményesen véget ért a menekültügyi eljárás. Az állam- és kormányfők tanácsa ráadásul olyan politikai, stratégiai fórum, amely nem fogad el jogszabályokat. Ez az illetékes miniszterek részvételével működő intézmény, az Európai Unió Tanácsának jogköre. A két intézmény között nincsen alá-fölé rendeltségi viszony.

Utólag könnyű okosnak lenni. Így reagált Yves Bot arra az érvelésre, hogy százhúszezer menedékkérő átvétele édeskevés, semmit sem old meg, amikor minden héten újabb tízezrek érkeztek, ráadásul az Európai Bizottság a kedvezményezett országokkal együtt sem tudta hatékonyan végrehajtani a műveletet. A főtanácsnok rámutatott, hogy a jog nem így működik, a döntést a meghozatalának időpontjában fennálló helyzet alapján kell megítélni. Egyébként is: az egész művelet azért sem volt hatékony, mert azt – más országokkal együtt – a felperesek sem hajtották végre.

Az Európai Unió Bírósága az esetek 70 százalékában a főtanácsnoki állásfoglalással egybehangzóan dönt.

Bot Magyarországgal kapcsolatos javaslatai­­nak találati aránya eddig százszázalékos volt, de természetesen elképzelhető, hogy a bíróság most az övétől különböző következtetésekre jut.

Július 25-én például a testület Eleanor Sharpston brit főtanácsnok javaslatát figyelmen kívül hagyva megerősítette a tagországoknak azt a jogát, hogy a menedékkérőket deportálják abba az uniós országba, ahová először beléptek. A bíróság két afgán nővér és egy szíriai férfi ügyében döntött; azt nehezményezték, hogy Ausztriából, illetve Szlovéniából visszatoloncolták őket Horvátországba, ahol megengedték nekik 2015-ben, hogy regisztráció nélkül továbbmenjenek.

Valki László nemzetközi jogász erről úgy nyilatkozott a 168 Órának, hogy ez a döntés sem a hazai gyakorlatot támasztja alá, mert

annak idején Magyarország is elősegítette, amit most a bíróság kifogásolt, így tízezrek anélkül haladtak át az adott ország területén, hogy regisztrálták volna őket. Valki szerint a jogszerűség próbáját az sem állja ki, hogy a magyar hatóságok ma naponta csak néhány ember kérelmét hajlandók megvizsgálni.

– Ez a per önmagában aligha visz kö­­zelebb az unió bonyolult migrációs problémáinak megoldásához, másért fontos – így vélekedik Meszerics Tamás politológus, az LMP európai parlamenti képviselője. Az ítélet hozzájárul ugyanis ahhoz, hogy a menekültek ügye felértékelődjön, magasabb szintre emelkedjen az uniós szabályozásban. Az dől el most, hogy ilyen kérdésekről a jövőben döntést lehessen hozni minősített többséggel. Egy-egy ország vétója tehát ne akadályozhassa meg jogszabályok elfogadását. Meszerics szerint nagy jelentőségű, hogy az Európai Bizottság ebben kemény álláspontra jutott, és várhatóan a bíróság sem enged.

Ha ugyanis az ­uniós intézményrendszer eltűri, hogy minden tagállam maga döntse el, hajlandó-e teljesíteni a minősített többséggel hozott döntéseket, ez romba dönti az egész jelenlegi döntéshozatali mechanizmust.

A kvótaperben tehát még nincs bírósági ítélet, de már reagált a magyar végrehajtó hatalom első embere.
– Ha a luxemburgi bíróság hazánk ellen dönt, a kormány akkor sem tartja be a kötelező érvényű ítéletet – így nyilatkozott Orbán Viktor június végén az EU-csúcson. Völner Pál igazságügyi államtitkár később ezt megtoldotta: akárhogyan alakul is az eljárás, nem nyithatjuk meg kapuinkat az illegális migránsok előtt.

Ez vakmerő kiállás, kurucos szembefordulás látszatát keltheti azokban, akik az ilyen gesztusokat szeretik – valójában azonban

csak blöff. Ítélet ugyanis nem várható október-november előtt, de az eredeti tanácsi határozat csak szeptember 26-ig hatályos. A bírósági ítélet tehát a menedékesek szempontjából már eső után köpönyeg, az ő életükön nem javít. Nem közömbös viszont a magyar adófizetők számára.

– A határozat szeptember 26. után sem válik köddé – hallottuk Valki Lászlótól. – Az érintett országok, közöttük Magyarország jogsértése befejezetté válik, így nagy összegű büntetés kiszabására lehet számítani. A luxemburgi bíróság büntetési tételei általában harapósak: forintban könnyen elérhetik a milliárdos nagyságrendet.

Fotó: Bazánth Ivola

A bírósági határozat tehát az Európai Bizottság által már előre elindított kötelezettségszegési eljárás medrében halad tovább a nyilvánvaló végkifejletig: már búcsúztathatjuk adóforintjainkat. Az általunk megkérdezett nemzetközi jogá­­szok arra emlékeztetnek, hogy

a velünk együtt pereskedő Szlovákia viszont ügyes manőverrel kimaradt a kötelezettségszegési eljárásból. Pozsony ugyanis ki­­nyilvánította, hogy önkéntesen és a kvótáktól függetlenül kész befogadni száz menedékkérőt.

Mint Lattmann Tamás hangsúlyozta, Robert Fico nem a kötelező eljárás alapján, hanem az Euró­­pai Tanács döntése szerint cselekszik, és így még jó fejnek is látszik, miközben változatlanul jogot sért.

A magyar kormány viszont az elmarasztaló ítélet árnyékában rendületlenül sorosozik. Valki László szerint abszurd színjáték zajlik az országban, hiszen senki sem gondolhatja komolyan, hogy az amerikai milliárdos képes befolyása alá hajtani az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Bíróságot is. A magyar állítás azonban nemcsak abszurd, hanem kétségbeejtő is. Valki úgy gondolja, a magyar kormány voltaképpen antiszemita kampányt folytat, miközben a migrációs válsággal és a menekültekkel való fenyegetőzéssel próbál ismét kétharmados győzelmet kicsikarni a jövő évi választásokon. A nemzetközi jogász szerint egyébként figyelemre méltó azok érvelése, akik szerint

a menekültáradat elindításában valójában nem Soros György, hanem az orosz hatalmi elit volt érdekelt, amelynek ismert célja az unió destabilizálása.

Lattmann Tamás katasztrofálisnak tartja a főtanácsnoki állásfoglalást és az ítélet időzítését. Szerinte nagyon fontos lett volna ezt a túlpolitizált, részben ráadásul értelmetlen vitát mielőbb lezárni, hogy a tagállamok egyértelmű jelzést kapjanak a menekültek befogadásával kapcsolatos jogi helyzetről. A bírósági ítélet ugyanakkor a magyar választási kampány csúcsra járatásakor fut be, és borítékolható, hogy azt a kormánypárt arra használja majd, hogy támogassa Orbán Viktor kedvenc népmesé­jét a nemzetállamokat támadó, migránspárti Brüsszelről, amelyet Soros György finanszíroz. Lattmann szerint

a magyar kormány provokál. Szeretne egy 7. cikk szerinti eljárást maga ellen, hogy megerősítse: itt a haza elleni támadás, amit meg kell állítanunk. Az eljárásnak közben nincs igazi veszélye, hiszen Magyarország és Lengyelország az illetékes fórumon kölcsönösen megvédi egymást.

Meszerics Tamás arra is figyelmeztet: a büntetés összegéről szóló rossz hír már várhatóan csak akkor fut be, amikor Magyarországon lezajlottak a választások, így azt a kormány könnyedén vállalja, ha a hatalmon maradásának költségeként veheti számba.

A Fidesz pedig régen belenyugodott nemzetközi imázsának, érdekérvényesítő képességének korhadásába, miközben pártcsaládjában még mindig el tudja játszani,

hogy ő a Jobbik egyetlen alternatívája Magyarországon, tehát ő védelmezi az Európai Uniót a szélsőjobboldal ellen.