Nem lehet meghunyászkodni

- Állítólag ön az egyik legesélyesebb a majdani szuperszakszervezet vezetői posztjára.

– A történet nem erről szól. Akik arra törekednek, hogy a személyi kérdések kerüljenek reflektorfénybe, azok nem érdekeltek abban, hogy a három szervezet egyesüljön.

– Kikre gondol?

– A három konföderáció tagszervezetei között is vannak fanyalgók. De a szakszervezeti mozgalom egyik csoportosulásának prominense már előre dörzsöli a markát, hiszen tudja: ha belebukunk a fúzióba, ő lesz a győztes.

– Gaskó István, a Liga elnöke „aknamunkát” végez?

– Gaskóék megpróbálnak átcsábítani tőlünk tagszervezeteket ahelyett, hogy újakat hoznának létre. Ahelyett, hogy vállvetve harcolnánk a kormány munkavállalókat ellehetetlenítő politikája ellen, velünk rivalizálnak.

– Azért az egyesüléssel minden rendben?

– Időarányosan igen. Az eddigi tárgyalások során az Autonómok voltak a leginkább kompromisszumképesek. Most, hogy a bizottsági munka, az alapszabály, a vagyoni kérdések kerültek terítékre, már határozottabbak leszünk.

– Ezt hogyan értsük? Virág elvtárs egyszer majd kérni fog valamit?

– A tárgyalási pozíciónk egyértelmű: feltétlenül hiszünk a fúzióban, de nem szeretnénk, ha kisebb szervezeteink feloldódnának a majdani közösségben. Sokan kérdezik: mit akarnak az Autonómok? Hiszen ők a legkisebb szervezet a három közül. Az MSZOSZ-nek inkább a versenyszféra a működési területe, a SZEF-é a közszféra, az Autonómok tagszervezetei pedig a versenyszférát és a közüzemet együtt képviselik. Nem akarom, hogy félreértés legyen: semmilyen konszenzust nem fogunk felrúgni.

– Készíti elnökjelölti programját, Megfontolt megújulás lesz a címe. Furcsállom a konszolidált hangot. 2011-ben azt mondta a 168 Órának: „A kormányt el kell takarítani, ébresztőt kell fújni!” Hova tűnt a radikális szaki?

– Az ellenfelekkel szemben indokolt a radikális hang, a szövetségesekkel szemben nem. Azért megfontolt megújulás, mert az egyesülés hosszú távra szól. Stratégia kell, és egy olyan csapat, amelynek tagjaiban megvan a kellő tapasztalat, a megfontoltság és a hosszú távú gondolkodás. Az Autonómok legutóbbi tisztújítása után nálunk is új szemléletű elnökség kezdett dolgozni, a vezetőség átlagéletkora négyessel, míg más szervezeteknél jó esetben ötössel kezdődik.

– A minap azt mondta, az embereket közelebb kell hozni a szakszervezetekhez. Ön szerint a kutatásokból mi látszik: nőtt a szakszervezetek iránti bizalom?

– Az emberek félnek a munkahelyük elvesztésétől, ezért pajzsként tekintenek a szakszervezetekre. Az új munkatörvénykönyv rontotta a munkavállalók pozícióit, a munkanélküliséggel való fenyegetettség stresszt okoz. Az elmúlt egy évben az Autonómok több helyütt kiharcolták, hogy a régi és az új munkatörvénykönyv közötti különbségeket a kollektív szerződésekben orvosolják.

– Ám a foglalkoztatottak mintegy kétharmada a kis- és közepes vállalkozásoknál dolgozik, ott a szervezőknek beletörhet a bicskájuk, ha alapszervezetet akarnak gründolni.

– Ez igaz. Ezért az új szövetségnek más alapokon kell a „szakszervezéssel” foglalkoznia. Ez a jövőben nem az egyesült konföderáció, hanem a tagszervezetek feladata lenne.

– A szövetség kiáll majd a balos pártok mellett? Hiszen sok a közös vonás, ráadásul már zajlik a kampány.

– Nekünk szakszervezeti politikát kell folytatnunk, a pártokkal szemben elvárásokat megfogalmaznunk.

– De az új szakszervezet besegíthet például a szívéhez közel álló párt kampányába?

– A mai túlpolitizált helyzetben ezt nem tartanám helyesnek. A világban különböző stratégiák léteznek a pártokkal való együttműködésre. Ausztriában a szakszervezetek hagyományosan a szociáldemokrata párttal dolgoznak együtt, és bizonyos törekvéseiket így tudják érvényesíteni a parlamentben. A lengyel Szolidaritás a nyolcvanas-kilencvenes években, kiélezett helyzetben jó szakszervezeti pozíciót harcolt ki magának. Később koalíciós partnerré vált, majd szétesett.

– Mégsem tartanám abszurdnak, ha a szakszervezeti tömörülés besegítene az ellenzéknek. Hiszen a SZEF-vezető Varga László fia és testvére is szocialista képviselő, Pataky Péterék konföderációja mindig is közel állt az MSZP-hez, ön pedig az Együtt 2014-be integrálódott Szolidaritás társelnöke volt, igaz, a pártosodás láttán kiszállt. Ha ön lesz az új szövetség elnöke, mit lép?

– Biztosan nem kötnék együttműködési megállapodást semmilyen párttal a választásokra. A munkavállalók érdekében a politikai pártokkal szemben muszáj világos elvárásokat megfogalmaznunk. A hármas szövetség tagjai között jobb- és baloldali szimpatizáns is van. Nem lehet ezt az új konglomerátumot – az országhoz hasonlóan – a szövetségen belül kettéosztani.

– Miért csúsznak a megalakulással? Korábban október 23-ai rajtot ígértek, mégis csak decemberben lesz a kongresszusuk.

– Nem könnyű a feladat. Sok részletkérdést kell tisztázni ahhoz, hogy senkiben ne maradjon rossz szájíz. A változás mindig sérelmekkel jár: nemcsak vagyoni, finanszírozási ügyeket muszáj tisztázni, az emberi sorsokkal is törődnünk kell. A három szervezet három különböző alkalmazotti struktúrával rendelkezik. Ügyelnünk kell arra, hogy senkit ne érjen hátrány. Lényegében 64 tagszervezetet kell jól működő szövetségbe tömörítenünk.

– Pedig már most rengeteg kérdésben hallathatnák a hangjukat. Például még októberben megkezdődnek az egyeztetések a jövő évi bérekről. Néhány szakszervezet már jelezte: 104 ezer forintos minimálbért tartanak szükségesnek. Van már közös álláspont?

– Konkrét ügyekben lehet és kell közös álláspontot kialakítani a jelenlegi struktúrában is. Ilyen például a bérek kérdése. Ebben egyetértés van a szakszervezetek között. Szükséges a széles körű bérmegállapodás. Ahol volt esély az érdemi párbeszédre, ott – az Autonómok tagszervezeteinek jóvoltából – 3 és 5,5 százalékos béremelést hajtottak végre már az idén is. Ez jelentősen meghaladja más konföderációk átlagát.

– Emellett állást kellene végre foglalniuk a közmunkás-szakszervezet követeléseiről is. Az MSZP, a DK, és az Együtt–PM már jelezte: egyetért azzal, hogy a közmunkások kerüljenek vissza a munkatörvénykönyv hatálya alá, részesüljenek például a gyermekek után járó pótszabadságból, és a nyolc órában foglalkoztatottak kapják meg a nettó minimálbért.

– Elfogadhatatlan, hogy a közmunkások a minimálbér alatt keresnek, és nem jár nekik pótszabadság. Fontos, hogy erőteljesebben fogalmazzuk meg ezeket a szakszervezeti követeléseket. Emellett integrálnunk kell a közmunkás-szakszervezetet, és segítenünk, hogy a követeléseik napirendre kerüljenek.

– Ezért hiba a késlekedés.

– Nézze, sokan azt mondják, már régen lépni kellett volna. Nekem úgy tűnik, most jött el az idő. Meg kellett tanulnunk, hogy ezzel a kormánnyal csak kétféleképpen lehet tárgyalni: vazallussá válunk, ahogyan a Liga tette, vagy erőt mutatunk. A helyzet persze sokakat frusztrál. Mivel a fúziónak van jövője, vannak ellendrukkerei is. A szövetséget azért kell megkötni, hogy ne kerülhesse meg semmilyen kormány. De meg is kell újulni, a munkavállalókat közelebb hozni a szakszervezetekhez. Igaza van: ki kell kényszeríteni, hogy érdemi egyeztetések legyenek Magyarországon. Ez ma még nem működik. Nem lehet meghunyászkodni, de nincs értelme hőbörögni sem. Ezért van szükség megfontolt megújulásra.