Nem hülyék vagyunk, csak szegények
Autósújságíró-kollégák ne érezzék kínosnak, ha egy komoly hetilapba szánt írásukban „csak” egy modell ismertetésével foglalkoznak. Tudniillik egy autósrovattól ennyit várok, és nem többet. Nem kötelezőek a tudósításokhoz a filozófiai vagy szociológiai bevezetések.
Szerzőnk azért lát tizen-huszonmilliós autókat a pesti flaszteren vagy a drága autópályákon, mert ma Magyarországon csak egy szűk menedzser- és vállalkozói réteg engedheti meg magának, hogy naponta vezessen, és tömje a zsetonokat a parkolóórákba.
A Rómában vagy bármely európai nagyvárosban látott, az utakat elárasztó és az eladási listákat vezető modelleket ott tanárok, diákok, bébiszitterek és hátébék használják, no meg a cool menedzserek, akiknek amúgy hathengeres lieblingjük a garázsban pihen. Egy fiatal magyar tanárnő örül, ha a rezsije mellett nem hal éhen, turkálóból öltözik, sunnyog a BKV-n, és baromira nem álmodik ötmilliós Fiestákról. De ez elmondható még vagy nyolcmillió magyarról, tessék egyszer letérni egy két- vagy több számjegyű mellékútra, ott nem eszjuvík, hanem Daciák, Wartburgok, szakadt Zsigák és uraságtól levetett Opelek kavarnak jórészt.
Nem hülyék vagyunk, csak szegények. Nagyon.
Mayer Béla
E-mail
Tisztelt Mayer Úr!
A mi szerkesztőségünk nem idegenkedik a motorizáció összefüggéseinek szélesebb körű vizsgálódásától. Úgy véljük, technika, közlekedés, ipar, kereskedelem, környezetvédelem, várospolitika, urbanizáció és szuburbanizáció, utazás, turizmus, migráció, életforma érdekkörei egymásba érnek. Semmi sincs csak magában.
A státusszimbólumok hierachiája persze a társadalom értékrendjéről is beszél, meg a gazdasági állapotokról, amint ön is írta. A vezetési stílusok a szocializáció mértékéről adnak számot. Vannak, akik a közlekedést utcai harcnak tekintik. Mások társasjátéknak. Ez utóbbi felfogás áll a miénkhez közelebb.
A lóerőket, a teszteket, a változó szelepvezérlés titkait, a felfüggesztések mechanikáit megírják a szaklapok. Egy „komoly hetilapnak” elég a maradék.
A szerk.
