Nem elég gondosak a magyar bíróságok menekültügyben?

A jog szempontjából a tudatosan kemény magyar politika legkényesebb részét a gyorsított eljárás alkotja. A tényállás megállapítása megbízható források szerint egyes esetekben 15-20 percet vesz igénybe, majd rögtön ki is mondják – az esetek többségében – a negatív ítéletet. Azaz a bíróságok nagy valószínűséggel nem a kellő gondossággal járnak el, állítja egy svájci jogászprofesszor.

2015. október 6., 09:40

A zürichi egyetem egyik professzora szerint Magyarország példásan elrettentő politikát folytat a menekültekkel szemben. Ideértendő a szerb határ mentén létesített kerítés, a könnygázzal és vízágyúval körített röszkei incidens, valamint az, hogy a magyar hatóságok időnként kényszer alkalmazásával vesznek ujjlenyomatot, viszont gyorsított eljárással hoznak ítéletet a menedékkérők ügyében.

A nemzetközi jog szakértője úgy értékeli, hogy a tranzit- és célországok mozgástere a mostani válságban meglehetősen korlátozott, arra terjed ki, hogy ne küldjék vissza a migránsokat oda, ahol azokat életveszély fenyegeti. Ugyanakkor a szakember felhívja a figyelmet, hogy az államok lezárhatják a saját határaikat akár szögesdróttal is, bármit is gondoljanak utóbbiról az emberek.

Ha a magyarok bebocsátják a menekülőket – akár státusuk ellenőrzésére, akár tranzitcélokból –, nem kötelesek őket továbbengedni. Viszont a szabad mozgásra és munkavállalásra csak azoknak van joguk, akiknél már megállapították a személyes üldözöttséget. A nemzetközi jog nem szavatolja, hogy mindenki abba az országba mehessen, ahová akar, és ha az uniós belügyminiszterek a migránsok elosztásáról egyeznek meg, akkor az érintettek az ellen nem tiltakozhatnak.

A jog szempontjából a tudatosan kemény magyar politika legkényesebb részét a gyorsított eljárás alkotja. A tényállás megállapítása megbízható források szerint egyes esetekben 15-20 percet vesz igénybe, majd rögtön ki is mondják – az esetek többségében – a negatív ítéletet.

Azaz a bíróságok nagy valószínűséggel nem a kellő gondossággal járnak el. Nemigen lehet elképzelni, hogy ilyen módon megbízható ismereteket lehet szerezni az alany veszélyeztetettségéről, személyes üldözöttségéről. Márpedig az elutasításnak következményei vannak, mert a szenvedő fél nem terjeszthet elő menedékkérelmet a dublini rendszer egyetlen más államában sem.

A Magyarországról érkező képek arra emlékeztetnek, hogy a második világháború idején szintén lezárták a határokat, ami súlyos morális felelősséget is felvetett. Ám a jelen helyzetben a menedékjog a legszörnyűbb drámák megakadályozását célozza, és a menekültekkel szembeni eljárásban nemigen megy túl a humanitárius minimumon.

(Forrás: Neue Züricher Zeitung – Szelestey Lajos/Klubrádió)