Nem drágább a buci

- Kinek az ötlete volt a rezsicsökkentés?

– A Fidesz választási programjában szerepelt, hogy segít az emberek megélhetésén. Maga a rezsicsökkentés később került be a kormányprogramba.

– A koncepció kié?

– Nyilvánvalóan a miniszterelnöké. Ő gurította el az első követ.

– Úgy tudni: Habony Árpád és csapata brainstormingolt.

– Nem hiszem, hogy a miniszterelnöknek ilyen esetekben mankóra lenne szüksége.

– Kampányszempontból jolly joker az elképzelés.

– Olyan téma, amelybe bele kellett nyúlni.

– Hoppál Péter Fidesz-szóvivő az EU elleni szabadságharc során a minap kérte a kormányfőt: „Tartson ki a magyar elszántság mellett.” Milyen az a magyar elszántság?

– Ilyen. A rezsicsökkentés nem a kampány miatt van. Ez a Fidesz politikájának sarokköve. Az emberek körében a rezsicsökkentésnek magas az ázsiója, támogatják a közszolgáltatási rendszer újjáépítését. Én magam tizenötezer emberrel találkoztam lakossági fórumokon és máshol, és a hozzám így eljutó információk is azt mutatják, jól tettük, hogy belevágtunk.

– Nem sokat lacafacáztak: a december 15-i kormányrendelet január elsejével kellett a cégeknek végrehajtaniuk. Közben karácsony, szilveszter – nem sok idő maradt az előkészítésre.

– Megérett az idő a döntésre.

– Karácsonykor?

– Akkor sem áll le az élet. Miért lenne ez problematikus?

– A cégek reakciói alapján az volt.

– Kit érdekelnek a cégek reakciói? A háztartásienergia-ellátás, az áram, a gáz és a távfűtés területén a kormánynak joga van dönteni. A kormány a családok terheit enyhítette.

– Hová siettek ennyire?

– Ha kivárunk, szétdumálják az egészet. Az Elmű például már az elején bejelentette, nem érdekli a rendelet, őt semmi nem kötelezi a rezsicsökkentésre.

– Pontosabban a cég vezetői azt mondták: nincs jogszabály, amely kötelezné őket a díjcsökkentésre.

– Aztán lett jogszabály. Pont a munkacsoportomnak köszönhetően. Hozzám futottak be ugyanis az első lakossági bejelentések arról, hogy még a telefont sem veszik fel az Elműben. Ez elfogadhatatlan.

– Ahogy az is, hogy egy ilyen horderejű döntést két hét alatt kötelezően bevezetnek.

– Mondom, ha pepecselünk, a szolgáltatók elsírták volna magukat, hogy így meg úgy tönkremennek, ezért meg azért nem lehet a rezsit csökkenteni. Nem lehetett már hagyni azt sem, hogy az önkormányzati cégek a multikkal szövetkezve elképesztő közbeszerzéseket írjanak ki. Több vidéki szemétszállításról az derült ki, hogy míg eddig egy ház hetvenliteres kukáját kéthetente ürítették, most a százliterest hetente, ami mégis többe kerül. Az indok az, hogy a kormány új szemétszállítási politikájában ebből a pénzből valósítja meg a szelektív hulladékgyűjtést. Pedig a vidékiek ötszáz éve szelektíven gyűjtik a szemetet. Ezek a közszolgáltatók azt hiszik, aki a piacon erős, bármit megtehet. Az új világrendben ezt kell megszüntetni, a rezsicsökkentés erre tökéletesen alkalmas. Hosszú csata lesz, soká ér véget. Most persze jöhetnek a fenyegetések, hogy majd jól nem szállítják el a hulladékot, de egy lépést sem fogunk hátrálni. A közszolgáltatásnak teljesítményarányosnak, tisztességesnek és megfizethetőnek kell lennie.

– Fenyegetésben önök sem gyengék. Lásd: a már említett Elmű-„feleselésre” visszakézből megalkotott jogszabály.

– Ők meg levelet írtak a fogyasztóknak arról: nem tudják biztosítani a szolgáltatást az áramdíjak leszorítása miatt, és el akarják bocsátani a dolgozóikat. Lehet ezt hagyni? Nem. És kijáróembereikhez fordultak, akik a minisztériumokban és mindenhol máshol ott vannak.

– Kik ők?

– Azok, akik lediktálják a szabályozóknak, mit tegyenek.

– Diktálhatják?

– Nem.

– Hát akkor?

– De próbálkozást én magam is tapasztaltam. Aztán jött az a szöveg, hogy az informatikai rendszerük alkalmatlan az átállásra. Érdekes, hogy a 2002 és 2010 közötti tizenöt áremelést képesek volt gond nélkül menedzselni. Szóval erősködtek, hogy majd ők megmutatják, merre van az előre. Megfenyegettek mindenkit, hogy oda az energiabiztonság, városok borulnak sötétbe, nem lesz pénz a hálózat karbantartására, és ki kell rúgniuk a dolgozóikat. Csakhogy ez nem így működik.

– A bíróság mégis az Elmű és más pereskedő szolgáltató javára döntött.

– Mégpedig rekordgyorsasággal. Nonszensz, hogy egy hét alatt ítélet született. És az is nonszensz, hogy az ellenzék ezt megtapsolta.

– Mire az Országgyűlés rendkívüli ülésen két gyors törvénymódosítással átvágta a gordiuszi csomót.

– Törvénybe kellett foglalni, hogy nem háríthatóak át a költségek, és nem hagyhatóak figyelmen kívül a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal döntései.

– Arról a Magyar Energetikai Hivatalról beszélünk, amely hirtelenjében önálló szabályozó szerv lett, élén Dorkota Lajos fideszes országgyűlési képviselővel.

– Igen. Vagyis e téren mostantól egyedül az Alkotmánybírsághoz lehet fordulni. Meg kellett védeni a rezsicsökkentés politikáját. Ma már működik ez a rendszer. A szolgáltatók is belátták, hogy nincs értelme kötözködni. Például a Tigáz 420 ezer szabálysértő, a lakosságnak eredetileg kárt okozó számlájának ügyében hatósági szerződés születhet a héten. Ezentúl a magyar fogyasztók nem fizethetnek rá egy-egy rossz szolgáltatói döntésre!

– Nem belátásról lehetett szó. Sokkal inkább arról, hogy el akarták kerülni a belengetett több száz milliós büntetést. Fenyegetésnek engedtek.

– Közszolgáltatásról van szó. Például a müncheni Stadtwerke-modellben a komplett rendszer az önkormányzat tulajdona, csak az üzemeltetést adják koncesszióba, a nyereség egy részét pedig fejlesztésre fordítják. Nálunk viszont mindent a fogyasztó fizet, miközben a szolgáltatók a 1995-ös privatizáció óta 1063 milliárd forintot vittek ki az országból nyereségként.

– A piacon azért fektet be pénzt, tudást, időt, energiát, munkaerőt egy cég, hogy profitot termeljen.

– Ez nem klasszikus piac. Ott ugyanis egyenrangú felek vannak. Itt viszont a pálya egyik oldalán a trösztszemléletű szolgáltatók játszanak – sajnos beleértve az önkormányzatiakat is –, a másikon pedig a nekik teljesen kiszolgáltatott fogyasztók. Az MSZP–SZDSZ a szolgáltatók oldalán állt, ők ezért szeretnék fenntartani a korábbi rendszert. A Fidesz viszont másként gondolkodik.

– Ezek szerint komolyan gondolja korábbi nyilatkozatát, miszerint „a közszolgálatban nincs keresnivalója a magántőkének, többségi tulajdont kell szereznie a közösségi tulajdonnak”?

– A legoptimistább verzió a közösségi tulajdon többsége, hiszen így lehet beleszólni az ügyekbe. De a tulajdonost is kézben kell tartani, hiszen láttuk, az utóbbi években mit műveltek az önkormányzati cégek. Szemléletet pedig csak szabályozással lehet változtatni. Itt ültek velem szemben olyan emberek, akik ebbe szinte beleőrültek. Egy néni azt mondta: most már inkább kiugrik az ablakon, tíz éve pereskedik az egyik szolgáltatóval. A csepeli Árpád utcai lakótelep egyik házában a helyi szocik elhitették az ott lakókkal, hogy negyven százalékkal fizethetnek majd kevesebbet az áramért, ha felújítanak. Harminc százalék önrészt kellett befizetni, hetvenet átvállalt az állam. Itt Csepelen további tizenöt százalékot az önkormányzat is hozzátett. De a háznak semmi pénze nem volt, kölcsönt vettek fel, a törlesztés miatt most havi 5500 forinttal több minden lakos közös költsége hatvan hónapon keresztül. Majd a néni kétszer nagyobb távhőszámlát kapott. Vagyis belehazudtak a képébe.

– A kormány magának akarja a közszolgáltatókat, és a mostani kiéheztetéssel ezt kívánja tudatosítani. Ahogy Semjén Zsolt mondta: „Aki a szolidaritás elve szerint elvárható feltételekkel nem ért egyet, akár el is mehet innen.” Németh Lászlóné miniszter asszony pedig így fogalmazott: a külföldi energiaszolgáltatók „eldönthetik, tovább jönnek-e velünk azon az úton, amit elkezdtünk”.

– Ezek reakciók.

– Mire?

– Arra, hogy a közszolgáltatók a bankokhoz hasonlóan fenyegetőznek: mint amikor a béka felfújja magát a sikló előtt. Feszítik a húrt, és „minél rosszabb, nekünk annál jobb” alapon remélik, megbuktathatják a kormányt és rezsicsökkentés-politikáját. Ennek tulajdonítható az a sok külső és belső támadás, amely az országot éri. Akinek van egy marék sütnivalója, látja, mi zajlik.

– A volt Orbán-miniszter Chikán Attilának és Surányi Györgynek is több van egy maréknál. Az ő rezsicsökkentéssel kapcsolatos nyilatkozataikat figyelte?

– Meg azt is figyeltem, kivel ültek egy asztalhoz. Fodor Gáborral. Bocsánatot kérek, de a két úr politikus moderátort választott.

– A két úr véleménye teljesen független a moderátortól, akivel egy fórumon közös asztalhoz ültek.

– Ne tessék úgy tenni, mint ha nem értené. Kétfajta politika van: a másik nem a rezsicsökkentést képviseli. Attól függetlenül, hogy Chikán Attila az Orbán-kormány gazdasági minisztere volt rövid ideig, Surányi György pedig jegybankelnökként többször tárgyalt a mostani miniszterelnökkel.

– Elismert szakemberek.

– Más szakemberek meg mást mondanak.

– Kik?

– Akik a rezsicsökkentés politikáját támogatják.

– Kik?

– Mondjuk Matolcsy György. Ő nem szakember? Nyilván nem, mert a Fidesz-kormány tagja volt, sőt ma ő az MNB elnöke. Pedig címzetes egyetemi tanár több amerikai egyetemen. A másik iskola élből elutasítja ezt a politikát. Mert végre ki merjük mondani, hogy a magyar emberek fizetnek, fizetnek, a bankok, a szolgáltatók és a támogatóik meg kaszálnak, kaszálnak. Ez nincs rendjén. Októberben jön az újabb tízszázalékos rezsicsökkentés, a családok érdekében.

– Az „emberek” valóban kevesebbért kapják a közszolgáltatásokat. Viszont a Magyar Energetikai Hivatal határozata szerint a közép- és nagyfeszültségű fogyasztóknak ezután tizenkét százalékkal több rendszerhasználati díjat kell fizetniük, így számukra összességében hét-nyolc százalékkal drágul a villamos energia.

– Ez a szabad piacon van.

– De ha mások mellett a pékség drágábban kapja az áramot, többe kerül a zsemle előállítása, amit a végén a polgár fizet ki.

– Hadd javasoljam: menjen be egy pékhez, és kérdezze meg, azért drágább-e a buci, mert Orbán Viktor csökkenti a rezsit. Amúgy nem drágább a zsemle. Sőt a rezsicsökkentés következtében mélyponton van az infláció.

– Bizonyára. És annak mi az oka, hogy olyan nagyfogyasztók, mint az Audi és a Mercedes, nem kapják drágábban az áramot? Ők jó multik?

– Ők komoly szaktudást, technológiát hoznak ide jelentős foglalkoztatottsággal, rengeteg hazai beszállítóval.

– Kedvezmény ilyen alapon sok más cégnek is járna.

– Igen, de ők nem hoznak ennyi befektetést, nem teremtenek és tartanak fenn ennyi munkahelyet. Ha a magyar állami tulajdon szerepe nőni fog az energiaszektorban, akkor a magyar vállalkozásokra is kiterjeszthető lesz a rezsicsökkentés.

– Nem tart attól, hogy a nem kivételezett multik egyszer besokallnak, és kivonulnak?

– Nem, mert az komoly piacvesztést jelentene számukra. Inkább beruháznak, felújítanak majd. A közszolgáltatás rendszere a világon mindenütt hasonlóan működik.

– Amúgy hogyan került épp ön a bizottság élére?

– A miniszterelnök úr személyes választása volt. Felhívott, és megkérdezte, vállalnám-e. Igent mondtam.

– Nem kért gondolkodási időt?

– Nem. Ha a miniszterelnök valakit felkér egy munkára, nem véletlenül teszi. Akit pedig felkérnek, vegye megtiszteltetésnek.

– És miért ön?

– Gondolom, ismeri a hozzáállásomat. Míg a témában Fónagy János a kormányt, Kósa Lajos az önkormányzatokat képviseli, nekem az emberekkel kell tartani a kapcsolatot, minden háztartásban érvényesíteni kell a rezsicsökkentést. Ezt pedig örömmel vállaltam.