Nem döbbenek meg a politika, a politikusok metamorfózisain
Tisztelt Debreczeni Úr! Armás című írásában a következő mondatok szerepelnek: „Orbán akkoriban nem mondott ilyeneket, akkor merőben más dolgokat mondott. Merőben más politikus és merőben más ember volt.” És: „Látjuk a régi arcokat s a maiakat. A különbségek megdöbbentőek.”
Én is töprengem azon, mi a magyarázata annak, hogy pártok egyik ideológiából a másikba, politikusok egyik pártból a másikba galoppoznak át. A 120 évvel ezelőtt született Hikádé Aladár „a párt és a munkásmozgalom régi harcosa” volt. Az 1919-es Tanácsköztársaság idején miniszter, a rendszer bukása után Moszkvába kellett menekülnie a bebörtönzés, a fehérterror elől. A Kremlben fordítóként, tolmácsként, irattárosként tevékenykedett, Sztálin dolgozószobájától kétajtónyira. Olykor beszélgettek, együtt vacsoráztak. Aztán jó szokás szerint valaki súgott a generalisszimusznak.
1938-ban Hikádét letartóztatták, és még aznap egy „bíróság” 17 évi kényszermunkára ítélte. Néhány hónap után levelet írt Sztálinnak a szibériai lágerből: „Letartóztattak, valami tévedésről lehet szó, kérem a segítségét.” Sztálin válaszolt: „Bírósági ítélete jogerős, nem tehetek semmit az érdekében.”
1955-ben tért vissza Magyarországra, 1956 októberében találkozott a Corvin közi felkelőkkel. Magyarázta nekik, hogy a sztálinizmustól valóban meg kell szabadulni, de nem szabad, hogy a forradalom a szocializmus bukásához vezessen. Persze a fegyveresek rá se hederítettek.
Hetvenötödik születésnapján, 1963-ban egy ajándékkosárral küldöttséget menesztett a Fővárosi Tanács a lakására, zöldfülűként én is ott voltam. Valaki megkérdezte, hogy az ártatlanul eltöltött börtönévek után hogyan őrizhette meg elveit. „Nem értitek ezt, gyerekek. Más a politika, és más a világnézet. A politika igazságtalanul meghurcolt, de ettől még a világnézetem nem változott meg.”
Nem állítom, hogy Hikádé példaképe lehet ma bárkinek, vagy hogy akiknek csak politikai céljaik vannak, azok rossz emberek. De vannak honfitársak, akiknek világnézete a tapasztalatok, a családi kötődések, a történelmi tények alapján alakult ki. És ezen nem változtat az, hogy van-e vizitdíj, 14. havi nyugdíj, vagy hogy ki a miniszterelnök, és mit mondanak a pártok elnökei vagy az utcai szónokok.
Tisztelt Debreczeni József! Örömmel és egyetértéssel olvasom írásait, elemzéseit, könyveit. De nem döbbenek meg a politika, a politikusok metamorfózisain.
Változatlan nagyrabecsüléssel üdvözli:
Láng Róbert
Budapest
