Nem a párttagkönyv színe számít – Szigetvári Viktor: Ha közösen írunk programot, furcsa kulimász lesz

– A Népszabadság likvidálása hogyan hat az ellenzéki együttműködésre?

– A politikai döntés, amellyel megszüntették ezt a fontos lapot és szellemi műhelyt, folytatása a hideg polgárháborúnak. Egyre kevésbé hiszem, hogy a szabadságkorlátozó rezsim eltávolítása erőszak nélkül menni fog. Csak az ellenzék felelősségét erősíti mindaz, ami történt.

– Miért nem álltak ki közösen akár egy sajtótájékoztató keretében a Nép­­szabadság mellett?  Most aztán erőt, egységet sugározhattak volna.

– Én már azt is eredménynek tartom, hogy néhány pártvezetővel legalább beszéltünk egymással a hétvégén, és szemben a korábbiakkal, nem tört ki kezdeményezésverseny. A Népszabadság kapcsán a folyamat elején vagyunk, nem a végén.

– „Ellenzék gyakorlatilag nincs, ami van, az meg direkt azért, hogy a megfelelő pillanatban megfelelően hülye legyen” – írta minapi publicisztikájában Uj Péter.

– Azt is állítja, hogy Orbán ellen szemernyi remény sincs. Se a sajtó, se az elit, se az ellenzék nincs olyan állapotban, hogy képes legyen fellépni az elnyomó rezsimmel szemben.

Fotó: Bazánth Ivola

– Ön mit gondol?

– Valóban nem könnyű sem a politikusoknak, sem egy szabadelvű újságírónak, sem egy civil szervezetnek. A kritika jelentős részét viszont csak pszichoterapikus szempontból és nem a valóság felől tudom nézni. A magyar ellenzéki érzelmű elit szo­­ron­­gás­­te­­rá­­piá­­j­­ának a része mindez. Mára elfogytak a tartalékaink. Egyesek emigrálnak, mások belehalnak a rákba, alkoholizmusba menekülnek vagy épp gúnyba mártják a tollukat. De közös pont, hogy a politikusokon verjük le közös bajaink. Mert az olyan kézenfekvő.

– Milyen terápiát javasol?

– Mindenki önmagán kezdje a szorongás feloldását, méltányosságra törekedve, árnyaltan. Ugyanis az idézett szöveg részigazságok mellett sok részhazugságot is tartalmaz. Tetszetős, nyilván számos Facebook-like-ot hoz. Csakhogy ez politikusellenes rasszizmus.

– Az milyen?

– Olyan, mint a cigányellenes rasszizmus, csak erkölcsileg kevésbé súlyos. Ugyanolyan nyelvi leleményekre épül, leegyszerűsít és sztereotipizál. A valóság árnyalt megismerésének igénye nélkül kollektíven minősít. A szorongás miatt eltávolítja a problémát és a felelőst önmagán kívül keresi. Amikor azt állítják, hogy a cigányok bűnözők, az pont ugyanaz a mondat, mint hogy minden ellenzéki politikus Orbán Viktort legitimálja. Szorongás szülte becstelenség.

– Nem tűnik alaptalannak, hogy Orbán mozgat számos ellenzéki politikust. Ön érti, pár év alatt miért töredezett ennyire szét az ellenzék?

– Generációváltás kezdődött a politikában, minden pártban új arcok jelentek meg. Miközben Orbán sokat tett érte, hogy ledarálja az ellenzéket. A pártok egyre nehezebben jutnak pénzhez, a támogatók félnek. Arról nem is beszélve, hogy a hivatalos szervek akadályozzák a korrupcióellenes harcot. Az ellenzékkel szembeni elvárások jogosak, de a kudarcok a mindannyiunkat érő elnyomás következményei is.

– A korrupciós ügyek szinte karcolást sem ejtenek a Fideszen. Miért?

– Az ellenzék néhány tagjának köszönhetően az emberek legalább már tudják, milyen mértékű a korrupció. Persze jóval előrébb lennénk, ha mindezt jogerős bírósági ítéletek is kimondanák. De odáig sajnos nem jutunk el, nem is a bíróságok, inkább az ügyészség gazembersége miatt. A mára fenntarthatatlanul sok pártra szakadt ellenzék felelőssége az, hogy kormányzóképes alternatívát állítson. Jelen elnyomóképletben ez nem könnyű, a megoldásnak része az előválasztás és a közös miniszterelnök-jelölt.

– Az előválasztást önök akarják, a magát a legerősebb ellenzéki erőként pozicionáló MSZP nem, a DK hol ezt mondja, hol azt, a liberálisok nem bíznak a vidéki képviselők felkészültségében, az LMP pedig az egészet elutasítja. Így nehéz.

– Az olasz baloldali, liberális és centrista politikai világ úgy tudott túllépni a maga megosztottságán, hogy miközben megőrizte többpártiságát, képes volt előválasztás útján kihívót állítani. Ez egy minta. Az ellenzéki szempontból elérhető választókerületek jelentős részében 2014-hez képest lehet győzni. Az Együtt eltökélt az előválasztásban. De ha a PM-en és az Együttön kívül mindenki más amellett érvel, hogy nincs értelme, ha félnek a választókerületek akár csak egy részében bevonni a választópolgárokat a döntéshozatalba, az nem teremt új erőt a Fidesszel helyben közismerten kollaboráló álellenzékiekkel szemben, a megújult ellenzéki politikusok oldalán.

– Ön is gyakran nyilatkozza, hogy jó pár ellenzéki politikus „beolvadt a NER-be”.

– Nyíregyházán például az önkormányzatban levő szocialisták nyíltan együttműködnek a Fidesszel, annak érdekében hogy ellehetetlenítsék a helyi DK-t és Együttet. A dunaújvárosi MSZP és a szocialista Tóth Csaba Zuglóban szintén együttműködik a Fidesszel, miközben országos szinten számos exszocialista kap diplomata­­kinevezést. Ez mind nagyon rossz jel. De sokszor elmondtam: nem a párttagkönyv színe számít. Másutt a Fidesszel szemben büszkén dolgozunk együtt szocialistákkal is, akik igazi ellenzékiek.

– Vezető pozícióban lévő politikusokat is emlegetett.

– Ezt a szelencét nem én nyitottam ki. Szanyi Tibor és Botka László beszélt erről nyilvánosan. Volt olyan vezető szocialista is, aki, bár ezt később tagadta, de végigjárta a pesti értelmiségi szalonokat azzal, hogy nagykoalíció kell a Jobbik ellen a Fidesszel, és ezért nem kell a kormánypártot támadni.

– Kiről beszél?

– Aki akarja, tudja, kiről van szó. Ez az MSZP felelőssége. De hadd jegyezzem meg ismét, hogy sok tisztességes politikust találni a szocialisták között és a DK-ban is, ahogy nálunk és a PM-ben is. Közöttük kellene egyes választókerületekben előválasztással dönteni.

– Optimista.

– A NASA a minap jelentette be, hogy embermissziót küld a Marsra. Ha ők erre képesek, akkor talán a magyar balliberális és centrista ellenzéki pártok is képesek lehetnek néhány választókerületben az együttműködésre, versenyben. Ha nem, akkor Orbán Viktort kétharmaddal újraválasztják. Ma az ellenzék számára az a fő kérdés, képesek vagyunk-e olyan kihívót állítani, akiben mi magunk is hiszünk. Ezért kell a miniszterelnök személyéről előválasztást tartani. A jelöltek versenye pedig a programok, víziók versenye is.

– A PM épp most állt elő a maga országjavító 11 pontos javaslatával, amiről nyilván önökkel sem egyeztetett.

– Egyelőre minden párt így viselkedik.  Éppen akkor lesz ellenzéki vízió Orbán rezsimjével szemben, ha versenyben alakul ki. A populista handabandázás és indulatpolitika alternatíváját fel lehet állítani, csak ne tagadjuk le önmagunk előtt a létező problémákat. Ha közösen írunk programot, az olyan lesz, mint a kakaóval összekevert tejbegríz: furcsa kulimász. Bátor program nem így készül.

Fotó: Bazánth Ivola

– Hogyan lesz ebből a kakaós kulimászból ellenzéki együttműködés?

– Én a magam részéről a győzelmet szolgálom, és az utolsó pillanatig küzdök azért, hogy megverjük a Fideszt.

– Hogyan küzd?

– Az egyéni választókerületekben egész biztosan vissza lehet szorítani a Fideszt. Emellett az Együtt önálló listát fog állítani a megújulás érdekében, mert így lehet új szavazókat szerezni, bővíteni a tábort.

– A különalkukkal mit kezdene?

– Mi inkább dolgozunk.

– Azt hallani: az MSZP és a DK már kezdi elosztani a budapesti választókerületeket.

– Erről én is hallottam.

– Hát csak tud különalkukról.

– De remélem, nem igaz. Ha mégis azt gondolják, hogy Orbán Viktor leváltható úgy, hogy ők kész helyzetet teremtenek a komplett demokratikus ellenzéknek, akkor kellő időben reagálunk: amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. De az egyoldalú lépéseknek csak az lehet a vége, hogy 2018 után ellenzéki politikusok leszünk. Ha nem tudunk együttműködni, a választók mindannyiunkat elpofoznak az asztaltól. És a választók ellenzékkel szemben pofonra lendülő keze nem fog félúton megállni. Jobb inkább a Fidesz visszaszorítására készülni.

– Sokan talán csak a parlamenti képviselői állással járó biztos egzisztenciára hajtanak.

– Ha így van, akkor ezt valaki előbb-utóbb fel fogja írni egy óriásplakátra a versenytársakkal szemben. Mert akkor abban lesz érdekelt egy ellenzéki párt, hogy így szolgálja a megújulást.

– Egyesek szerint először minden pártnak erősödnie kellene, csak aztán jöhetne az együttműködés.

– Egy pont után csak akkor lehet erősödni, ha erre mindenki képes. Amihez előbb meg kell állapodnunk a verseny és a megoldáskeresés útjában. Az átlagválasztó mára kellően nem szereti a Fideszt, nem találja kormány­­zó­­képesnek a Jobbikot és jogos kritikával fordul az ellenzék felé. Eljött az ideje az együttműködésnek, de más formában, mint 2014-ben.

– Hogyan?

– Az együttműködés módjáról nem szeretnénk nyilvánosan vitatkozni, még akkor sem, ha ez szórakoztató lenne az újságíróknak.

– A Kétfarkú Kutya Pártot beveszik?

– Nem lehetünk süketek és vakok a legfiatalabbak, a Fidesz alatt szocializálódott huszonévesek rendszerkritikája iránt. Mert akkor elveszítjük és a kétfarkúakhoz sodorjuk őket.

– Ellenfelek?

– Nem tekintem őket ellenfélnek, de tény: remekül rámutatnak egy korosztály alapvető és jogos elégedetlenségére.

– A kvóta-népszavazási kampányban egyesek szerint a kétfarkúak többet és hatékonyabban tettek, mint az összes többi ellenzéki párt együttvéve.

– Mi Bokros Lajosékkal 15 millió forintot szedtünk össze egy 350 óriásplakátos kampányra, és végigjártuk az országot. Ez se kevés. Más pártok is kampányoltak. Vagyis ezt a kritikát nem fogadom el. A kétfarkúak is hozzájárultak Orbán kudarcához, ahogy a DK, az Együtt–PM–MoMa és a kevésbé látszó szocialista kampány is.