Nehezebb itt baloldalinak lenni

- Ma így hangzik egy szocialista helyzetértékelés: „Csúszunk lefelé a lejtőn, és nem tudjuk, ki vagy mi állít meg minket. Talán Orbán Viktor hitelvesztése?” Nagy a tanácstalanság.

– Hiba, ha az MSZP abban reménykedik, hogy a jobboldali ígéretek betartásának lehetetlen volta majd visszatéríti az elpártolt szavazókat. 2006 óta tart az MSZP mélyrepülése. Lassan elfogy a párt mögül a szavazótábor. Korábban a parlamenti kétpárt-rendszer viszonylagos kényelmet biztosított az MSZP, illetve a mindenkori nagy ellenzéki párt számára. De most két kihívó is akadt: egy szélsőjobboldali és egy zöld, félig liberális, félig baloldali alakulat. Nem szabad az ingahatásban bízni, abban, hogy miután jobbra lengett ki a mutató, rövidesen visszatér. A pártnak meg kellene újítania a szavazóbázisát.

- De nemcsak a híveit veszítette el az MSZP. A párt megszűnt közösség lenni: nincsenek élményei, liturgiái, hiányzik a közös nyelv, a jövőkép.

– Azért tegyük hozzá, hogy a politikát jellemző közösségi ethosz már a rendszerváltozás óta inkább csak a jobboldalon létezik. Magyarországon nehezebb baloldalinak lenni, mint konzervatívnak, liberálisnak. Az utóbbit a rációhoz, az előbbit a nemzethez való viszonyulás jellemzi. A szocialistáknak pedig részt kellett venniük az új rendszer felépítésében és működtetésében, ám közben nem tudták elhitetni magukról, hogy képesek megregulázni a kapitalizmust.

- Talán mert nem tisztán baloldali gazdaságpolitikát követtek.

– Így van. De amellett, hogy nem sikerült önálló gazdaság- és társadalompolitikát kialakítaniuk, még a baloldali, plebejus ideológiai arculat is hiányzott. Mindemellett tény: az MSZP a kilencvenes évek közepén és most is vállalta a válságkezelés nehéz feladatát, amivel nemzeti célokat szolgált. Meg is fizette az árát.

- Mi hiányzott az önálló politikához: a bátorság, az innovációs képesség?

– A rendszerváltást liberális forgatókönyv alapján kellett végrehajtani. Meg kellett felelni a Nyugat, a nemzetközi szervezetek követelményeinek. De nem is ismerünk más gyakorlatot a világban. Az átalakult politikai erőviszonyok között nem lehetett baloldali túlsúlyt képezni, mert az a régi rendszerre emlékeztetett volna. A szocialistáknak szűk mezsgyén kellett egyensúlyozniuk. A rendszerváltozás, a gazdaság átalakítása, a nyugati integráció feltételeinek megteremtése nemzeti ügyek voltak, ám ilyen körülmények között nehéz volt baloldali identitást kialakítani. Egy ideig még élt a szavazókban a baloldalhoz tartozás érzése, de a 2000-es évek végére lassan eltűnt.

- A rendszerváltozáskor friss levegőt hoztak a reformkörök, a népi baloldal. De az innovációra képes csoportok azóta eltűntek, felmorzsolódtak.

– 1990 után a baloldaliak morálisan jobb helyzetbe kerültek. Aki akkor vállalta az identitását, nem karriervágyból tette. Abban bízom, hogy 2010-ben is ez lesz a jellemző: ma nem sikk baloldalinak lenni, miért ne legyek az?

- Az MSZP-ben mintha az egyének elnyomták volna a közösséget: előtérbe kerültek a korrupt politikusok, a kiskirályok.

– Ez túl sommás ítélet. A szocialista pártban sok becsületes ember dolgozik. Az viszont igaz, hogy a párt immunrendszere meggyengült. Kiszolgáltatott a mostani elit. Azok a fiatalok, akik a rendszerváltozáskor a politikában csináltak karriert, most nem találnak visszautat a civil életbe. Sokan megélhetési politikusok lettek. Ez így nincs jól. Jobb lenne, ha a politika mögött civil energiák működnének.

- Elemzésében azt írta, a szocialista politikusok úgy érezték, hogy az ideológia-, elméletalkotás teher a politikának. De hiszen mást sem tettek az utóbbi tíz évben, mint programokat, röpiratokat gyártottak! Vitányi és Hiller irányításával pártprogram készült. Gyurcsány a dolgozatában mert baloldalinak, harmadikutasnak lenni. Szili az írásaiban még inkább balra húzott. A probléma inkább az, hogy a népdalok helyett műdalok születtek.

– Valódi szellemi innováció nem történt. Az utolsó nívós szocialista program 2000-ben készült. Azóta volt egy harmadikutas kísérlet, amely a polgári baloldal felé igyekezett eltolni a szocialista pártot. De az MSZP mögött álló plebejus tömegek csak a személyi szimpátiák miatt azonosultak vele, az iránnyal nem értettek egyet. Nem sikerült olyan modern baloldali arculatot találni a pártnak, amely a fiatalok számára is vonzó lehet. Már korábban is mondtam: újra kell szocializálni, társadalmasítani a politikát, a kultúrát. Eddig nem sikerült.

- A Fidesznek viszont igen. Polgári körök, klubok csatlakoznak hozzá.

– A szocialisták mentsége: más ellenzékből felépíteni egy ilyen rendszert, mint védekező pozícióban. A baloldal folyamatosan védekezik. Bizonyos értelemben így tesz már 1968 óta. Egy ideig az eszméit óvta, aztán az államszocializmust, majd a jóléti államot, és védekezik a globalizáció ellen is. Kormányzati pozícióból nehéz szocialista népmozgalmat létrehozni.

- Egy kudarcos kísérlet azért akadt: rövid ideig működtek a Sikeres Magyarországért Egyesületek. Aztán gyorsan elhaltak.

– Ez igaz. Ma a magyar értelmiség jelentős része úgy gondolja: hátrányos számára, ha részt vesz a közéletben, inkább egy szűk rétegre hagyja a politika formálását. Polgári körök ide vagy oda, ezzel a jelenséggel a Fidesz sem tudott megbirkózni.

- Hogyan lábalhat ki a baloldal a saját válságából? Ebben a történetben talán már nem is az MSZP a legfontosabb.

– Szerintem három verzió lehetséges: kettészakad az MSZP, marad minden a régiben, vagy megújul a párt. Vannak, akik azt mondják, nem érdemes sok energiát fektetni a szocialistákba, hiszen a pártjuk hitelvesztése miatt már nagyon nehezen tápászkodhatnak fel. Erre én azt mondom: szakítani, ha kell, akkor lehet, ha balra fúj a szél.

- Most viszont jobbra leng a zászló.

– Tudjuk, hogy nemsokára megváltozik a széljárás, de ennek még nincs itt az ideje. Az sem elhanyagolható kérdés, hogy szabad-e lemondani több millió ember politikai érdekképviseletéről.

- Kongresszuson értékel az MSZP. Még nem tudják a helyes utat.

– Valódi helyzetelemzésre van szükség. Személyi változások kellenek, ezalól a jelenlegi képviselők, a parlamenti frakció sem kivétel. Meg kell újítani, mozgékonyabbá kell tenni a szervezetet. Gazdaság- és társadalompolitikát kell alkotni, választ találni a cigányság és a szegénység problémáira, sőt, a nemzethez való viszonyát is meg kell újítania a pártnak.

- Először is az MSZP-nek újra kellene értelmeznie a kifejezéseit. Például: mit jelent számára ma a szolidaritás?

– 1995-ben, a Bokros-csomag idején javasoltam a baloldali minimum fogalmának a bevezetését. A válságkezelésnek ugyanis van ideológiai tartalma. Rögzíteni kell, mely társadalmi csoportok lehetnek a megoldás ügyvivői. Nekik még azt a lehetőséget is meg kell adni, hogy javuljon a helyzetük. Ezt sem ’95-ben, sem ma nem gondolták végig a szocialisták. Nemcsak a legszegényebbek, hanem a progresszív társadalmi csoportok érdekeit is meg kell jeleníteni. Enélkül az MSZP bezárkózó párt lesz.

- És az MSZP elitje képes arra, hogy a rossz beidegződéseit feladva részt vegyen a párt megújulásában?

– A kongresszusnak nem az a feladata, hogy meghirdesse az egységet. Hanem az, hogy harcba hívja azokat, akik képesek a változtatásra.