Ne hagyd elveszni
Nemzeti kegyeleti dal-mennyiségben meghaladjuk az uniós szintet. A múlt pénteki parlamenti „koncertsorozat” koraesti záróakkordja a Székely Himnusz eléneklése volt. Nem hiába jelezte a 89 éves korelnök, a Fideszes Horváth János bácsi (1921), hogy a „határon túli magyarok tekintetében” olyan lépések várhatók, melyekkel rég adós a nemzet. Hogy mire számíthatunk, azzal az ülésvezető adós maradt.
Az alaphangot a Jobbik adta meg a Székely Himnusz előadásával. A trianoni utóhatásra született mű – Mihalik Kálmán bárzongorista és Csanády György költő 1921-ben született alkotása – azonnal toplistás szám lett. Eredetileg nem himnusznak szánták, tömegrendezvényen mégis gyakran énekelték, de a vendégkör kérésére kávéházi zongoristák is népszerűsítették. A költő-szövegíró – Csanády György – a székely egyetemisták egyik önsegélyező egyletének „nagyáldozati ünnepére” írta a verset. Megzenésítve Aquincumban adták elő, 1922-ben. A Székely Himnusz műfaját a szerzők „kantátaként” határozták meg. Erdélyben 1989-ig tiltott gyümölcs volt, éneklését büntették. Kicsit „rozsdás”, nehézkes dallamvezetése miatt Erdélyben nem volt népszerű, bár a hazai cserkészmozgalomban énekelték. A kutatók szerint amerikai magyar emigránsok kedvelték meg igazán, főként ’45 után. Ma emlékszobra áll Szegeden.
Amikor a Jobbik privát éneklésbe kezdett, a Fidesz frakció követte, az MSZP-sek zavarodottan tébláboltak, zümmögtek.
A parlamenti szószék önmagában érdekes volt. A veterán korelnök 1944-ben a Gestapo és a nyilasok vendégszeretetét élvezhette. Horvát urat halálra ítéltek, de börtönéből megszökött. Most megkapó látványt nyújtott négy ifjú – szellemében Árpád-sávos – Jobbikos korjegyző mellett. Létrejött a nemzeti egység.
