Narancskommunizmus

- Én azért azt vártam Varga Mihálytól, hogy nemzetgazdasági miniszterként átlép az „unortodoxián”, és próbálja végre növekedési pályára állítani a gazdaságot. Nem így lett. Ön érti, miért nem?

– Biztosan nem a szakmai alkalmatlanság az oka: Varga Mihály bizonyított már pénzügyminiszterként az első Fidesz-kormány idején. Ő akkor pontosan tudta, mi a koherens gazdaságpolitika.

- Elfelejtette volna mára?

– Kétségkívül, a mostani adóintézkedések csak alátámasztják: a gazdaság tényleges irányítója a miniszterelnök. Márpedig Orbán Viktor elképzeléseibe az unortodox gondolkodásmód tökéletesen beleillik. Ez egy gazdasági katyvasz – gazdaságpolitikának aligha nevezhető –, amelynek célja: mindenáron fenntartani azt a rendszert, amely ugyan ellehetetleníti a növekedést, viszont kedvez a Fidesznek. Ilyen a folyamatos hiányt termelő egykulcsos adó és a rezsicsökkentés, amely a felsőbb rétegeknek jön jól. Azaz: a kormánytagoknak és köreiknek.

- Ugyanakkor a konvergenciaprogram bejelentésekor még azt mondta Varga Mihály: nincs szükség kiigazító csomagra. Pedig már akkor látszott: valahonnan pótolni kell a büdzséből hiányzó 150 milliárdot. Majd miután az utolsó uniós korlát is megszűnt a túlzottdeficit-eljárás eltörlésével, Varga rögtön előállt egy újabb intézkedéscsokorral, amely nyilván nem tetszik majd az EU-nak. Véletlen az időzítés?

– Nem tudok felelni a kérdésre. Bármely válasz ugyanis azt jelentené, látok valamiféle ésszerűséget a lépésekben. De nem látok. Semmi logika nincs abban, hogy – mondjuk – a megtakarítások kamatai után egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. De a többi lépés sem magyarázható józan ésszel.

- Ha logika nincs is a kormányzati gazdaságpolitikában, „ideológiai” következetesség felfedezhető benne: Orbán ismét odacsap a multiknak és a bankoknak. „Harcol” ellenük.

– Orbán Viktor retteg a profittól. Még a közüzemi cégeket is nonprofit működtetné. De hogyan is van ez? Nem piacgazdaságban élünk? A jelek szerint egyre kevésbé: a Fidesz megvalósította a narancskommunizmust – legalábbis gazdaságilag. Politikailag ugyanis épp a túloldalra került. Másrészt: sokszor hiányzik a következetesség még a bankok ellen vívott harcból is. A gazdasági tárca közölte, hogy az államadósságot belső forrásból kell finanszírozni. Nos, ez működik is azokban az országokban, ahol van elegendő banki megtakarítás. Nálunk nincs. Egy héttel később a kormány már hatszázalékos ehót vetett ki a banki megtakarítások kamataira. Márpedig ez burkolt adóemelés, amellyel a megtakarításokat terhelik, minden egészségügyi ellenszolgáltatás nélkül. A pluszadó ráadásul az eddig ehomentes nyugdíjasokra és diákokra is vonatkozik. A Varga-csomag tehát a megtakarítások ellen hat.

- Közbevetőleg: éppen ezért meglepett, hogy a PSZÁF-elnök nyíltan kiáll a pénzintézetek mellett. Szász Károlyt ugyanis Orbán emberének tartják. Akkor mi történhetett? Esetleg föntről rászóltak, legalább ő játssza el a bankpárti szerepet?

– Nem hinném. Szász Károlyt jól ismerem, évekig a beosztottam volt. Azt a javára kell írnom: a szakmaiság mindig elsődleges számára. Amúgy azért fogalmazott levelet, mert a Kúria kérte az álláspontját. Ő kifogástalanul leírta, amit a devizahitelekről feltétlenül tudni kell. Kötelessége ez minden igazi szakembernek: a szélsőségesen populista politikai szlogenek ellenében is a tényeket kell mondani. Főleg amikor egyes közgazdászok és ügyvédek – perekre készülvén – olyan abszurd kijelentéseket tesznek: a devizahitelek nem is igazi hitelek. Akkor mik? Senki sem gondolhatja komolyan, hogy bármilyen bírósági ítélet kimondja majd: egy hitelt nem kell visszafizetni.

- Mindenesetre Szász Károly „lázadása” már nem tart sokáig. Hiszen összevonják a PSZÁF-ot és az MNB-t. Ez jó vagy rossz?

– Ez nem jó, és nem is rossz. Külföldön mindkét koncepcióra akad példa. Persze itthon ezt sem gondolták végig. A PSZÁF feladatai közé tartozik a biztosítók felügyelete és a fogyasztóvédelem. Vajon mindezekért a Magyar Nemzeti Bank lesz a felelős?

- Visszatérve az új kiigazító csomagra: nem gondolja, hogy ez valójában pénzgyűjtés a kampányosztogatáshoz? Giró-Szász András kormányszóvivő maga mondta az M1 Este című műsorában: „Ha egy állam többletbevételre tesz szert, ami által hasznos társadalompolitikai célokat visz végbe, az nem kiköltekezés.”

– Igen, valóban elképzelhető: a fosztogatást felváltja az osztogatás. Az máris jól látszik: a pedagógusokat és az orvosokat is „megkínálják” majd életpályamodellel. Kampányidőszakban kapják a béremelést.

– Csakhogy ezek a tételek nem szerepelnek a költségvetésben. Vagyis: máshonnan kell elvenni az erre szánt összeget, különben nem tartható a hiánycél. Végső soron az is lehet, hogy a megemelt fizetés kevesebbre lesz elég. Így visszaüthet az osztogatás, nem?

– De igen. Csakhogy a Fidesz mindezt „jótékonyan” elhallgatja. A népbutítás pedig már eljutott arra a szintre, hogy készséggel elhiszi a többség: tényleg csak a bankokat és a cégeket terheli a kormány. Noha eddig minden egyes intézkedést áthárítottak az ügyfelekre, igaz, burkolt formákban. Azt pedig tudomásul kell venni, hogy minden pluszterhet a végső fogyasztó, az ügyfél, azaz a lakosság fizet meg függetlenül a hivatalos propaganda hazug torzításaitól. Ám sem az ellenzék, sem a média nem igazán hangsúlyozza azt, amire ön is rákérdezett: az osztogatásért súlyos árat fizet az ország. Kuncze Gábor mondta, hogy szükség lenne ellenzéki papagájkommandóra. Mert amíg ez nincs, a Fidesz bármilyen intézkedést a maga javára fordít.

– A kormány tényleg bármit megengedhet magának. Koncepció nélkül sarcol, ezzel hosszú távon ellehetetleníti a növekedést. Az IMF-et is „kipaterolta”. Akkor mégis: mi tartja még mindig életben a magyar gazdaságot? Hogyhogy nem mentünk még csődbe?

– Miért mennénk csődbe? Az államadósság még mindig nem nálunk a legmagasabb. Ráadásul az unió tagjait nem fenyegeti ez a veszély. S ha lélegeztetőgépen is, de Németország – a legfőbb exportpiacunk és az EU motorja – életben tartja a magyar gazdaságot is. Ám tényleg nem látszik, mikor és hogyan indulhat be a növekedés: a gazdaság kiszámíthatatlan és fenntarthatatlan pályán mozog. Már most négymillió szegény él az országban, s belegondolni sem merek, hova vezethetnek az egyre erősödő társadalmi feszültségek. A jelenlegi struktúrában gazdasági növekedésnek nem látom az esélyét, csak mesterséges beavatkozások révén, amelyek viszont tovább rombolják a gazdaság teljesítőképességét. A kormány a gazdasági növekedés piaci lehetőségeinek még az írmagját is kiirtotta. Az elmúlt három év gazdaságpolitikája felért egy háborús pusztítással. Ez az unortodoxia eredménye.