Mol: vadász vagy zsákmány?
Már egy hete mélyrepülésben van a Mol-részvények árfolyama a tőzsdén, ami az egész indexet lehúzza. Az OMV elleni győztes csata a jelek szerint egyelőre a magyar cégnek ártott, és nem javított helyzetén a horvát olajtársaság megvásárlására tett konkrét ajánlata sem. Ez utóbbiról Zágrábban várhatóan szeptember közepén hoznak döntést.
A horvát tőkepiaci felügyelet szerdán további dokumentumokat kért a Moltól, a magyar olajtársaság INA-ra szóló vételi ajánlatával kapcsolatban. A horvát felügyelet előreláthatólag a teljes dokumentáció átvételétől számított tizennégy napon belül közli véleményét. A Mol a múlt héten adta be kérelmét az illetékes horvát hatóságnak az iránt, hogy nyilvánosságra hozhassa vételi ajánlatát a horvát INA olajtársaság nem állami részére. A nyilvános ajánlat a nyilvánosságra hozatalától számított 28 napig lesz érvényes.
A Molé az INA 25 százaléka plusz egy részvénye - ezt 2003-ban vette 505 millió dollárért -, és most a horvát kormány kezében lévő 44,84 százalékon felüli, több mint 30 százalékos részesedésre pályázik. Ezek részben horvát háborús veteránok tulajdonában vannak, részben a zágrábi tőzsdén forognak. A pénzügyi szolgáltatásokra felügyelő horvát hatóság korábbi tájékoztatása szerint a Mol augusztus 14-ig adhatta be, az esetleges versenytársak szeptember elejéig adhatják be ajánlatukat, illetve ellenajánlatukat a horvát INA olajtársaságra. Az eljárás szeptember közepéig lezárulhat, hacsak nem lesz ellenajánlat a Mol ajánlatával szemben. Ha ellenajánlat is lesz, a folyamat elhúzódhat október közepéig.
Ami az esetleges vetélytársakat illeti, a Mol feletti ellenőrzés megszerzését feladó OMV közleményben jelezte, hogy érdekelt az INA privatizációjában. Kérdés, mennyit ér meg neki, hogy revansot vegyen a magyar cégen a közelmúltban elszenvedett fiaskóért. Lehet, hogy lépésével csak az INA részvények árát akarta felverni. Korábbi horvát sajtóhírek szerint az osztrákokon kívül a legnagyobb orosz magán-olajtársaság, a LUKOIL szintén az érdeklődők között lehet.
Az ügynek erős politikai dimenziói is vannak. A két olajcég összefonódása a két ország közötti stratégiai kapcsolatok szempontjából is fontos lépés. A két kormányfő személyesen is beavatkozott, mikor júliusban közölték: hónapokon belül megállapodás születhet a Mol és a horvát INA olajtársaság közötti részvénycseréről. Akkori horvát lapértesülések szerint a kétoldalú megegyezés lényege az volt, hogy a horvát kormány 14 százaléknyi INA részvényt átadna a Molnak, a magyar társaság részvényeiért cserébe. A horvát államnak az ország 2011 körül lehetséges európai uniós csatlakozása előtt 25 százalékra kell csökkentenie az INA-ban meglévő részesedését, de Zágráb nem szeretné elveszteni ellenőrzését a cég felett, ezért jön jól az együttműködés és az esetleges részvénycsere a Mollal.
Mindezek fényében racionális érvekkel nem magyarázható, miért esik folyamatosan a magyar cég részvényeinek árfolyama. Oknak kevés, hogy az OMV-Mol egyesülésére játszó spekulálók most inkább kiszállnak, és az sem elegendő indok, hogy az INA-ügylet ijeszti meg a befektetőket. Elképzelhető, hogy a háttérben esetleg az osztrák cég kellemetlenkedik eladásokkal, de arra is esély van, hogy más, a Molt megszerezni akaró erők figyelmeztetnek. Naivitás lenne ugyanis azt hinni, hogy a Mol csak az OMV számára csábító falat.
