MOB: Lassabban, mélyebbre, gyengébben!

Előzetesen azon bosszankodtam, hogy kizárólag olyan sportokban jeleskedünk, amely nem lépi át a világ ingerküszöbét.

Tévedtem, már azokban sem vagyunk jók. Tisztában voltunk azzal, hogy a hagyományos vívónemzetek, úgymint a franciák, olaszok, oroszok nehéz ellenfelek lesznek, de melléjük felzárkóztak az amerikaiak, kínaiak, ukránok, valamint egy-két jó versenyzőt más nemzetek is ki tudtak állítani (spanyolok, britek,románok), így lényegesen erősebb lett a mezőny annál, mint ahogy azt egy laikus előzetesen várta. Fájdalom, ezekkel az apróságokkal a szakemberek sem számoltak.

Ez persze nem magyarázat férfi kardozóink kritikán aluli szereplésére, mint ahogy arra sem, hogy sem tőrözőink, sem párbajtőrözőink nem tudtak érmet szerezni csapatban. Minaza-Nébald Ildikó bronzérme mentette meg a szakágat a teljes gyalázattól, de ilyen gyenge magyar szereplésre még nem volt példa a magyar vívás olimpiai történelmében. És ne feledjük, ez a kiutazó csapat többségében nem fiatal, és ők voltak a legjobbak honi szinten – egyetlen éremszerzőnk 39 éves.
Régóta köztudott, hogy a sportág komoly anyagi- és létesítménygondokkal küzd, de ez akkor sem magyarázat arra, hogy világ és Európa-bajnokaink miért hullanak el a legjobb 16, vagy 32 között, és nyolc csapatból miért csak a hetedik helyet szerzik meg.

Padlón a magyar küzdősportok

Küzdősportokban elviekben sikeresebbek voltunk, hiszen Fodor Zoltán remek versenyzéssel egy ezüstérmet szerzett kis hazánknak. Egy ezüst három sportágból. Ökölvívóink egyetlen győztes meccset tudtak felmutatni, cselgáncsban négy hetedik hely a dicsőséglista, holott mindhárom szakág kontinesbajnokokat és világbajnoki érmeseket vitt ki Pekingbe. Birkózásban Bácsi Péter 2008-ban speciel Európa-bajnok, Lőrincz Tamás ugyanezt két évvel korábban vitte véghez, míg Sastin Marianna EB bronzérmes. Rajtuk kívül többen felálhattak a dobogóra világversenyeken – igaz, évekkel ezelőtt, de több esetben reális lett volna egy pontszerző hely.

Cselgáncsban Ungvári, Hadfi, Baczkó Bernadett és Mészáros Anett tavaly VB bronzérmes volt, így nem csak a hazafias lelkesedés miatt vártunk érmet, vagy érmeket – ráadásul több pontszerző helyre is reális esélyünk volt, mégsem sikerült se érmet, se pontokat szerezni.

Ökölvívóink Athénhoz képest is hanyatlanak, holott az ott elért két győzelmet illett volna túlszárnyalni. De csupán egyetlen egyszer emelték magasba magyar versenyző karját – itt is ringbe léptek pedig világversenyekről érmet hazahozó bunyósok.
Látható tehát, hogy a minden sportágban jelen lévő pénzhiányt előhozni meglehetősen botorság lenne, hiszen ettől sokkal, de sokkal több volt ebben az olimpiában

Öttusában, két keréken, nyílt vízen is a vert mezőnyben

Az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó sportban, az atlétikában csupán Pars Krisztián negyedik helye, és Fazekas Róbert nyolcadik pozíciója érdemel elismerést.

Többen a futottak még kategóriában értek célba, de volt, akinek ez sem sikerült – mármint célba érni: tízpróba, gerelyhajítás és hosszútávúszás. Szintén kellemetlen meglepetést okoztak diszkoszvetőink azzal, hogy Fazekessal ellentétben Kővágó és Máté nem került be a 12-es döntőbe – ezért tényleg érdemes volt porig alázni a legmagasabb sportvezetői szinten Fazekast.

Nem csupán csalódást keltő, harem egyenesen dühítő volt Bodrogi László teljesítménye a kerékpározók időfutamában. Világbajnoki másodikként kijárt neki a a kicsiny stáb, amit kikövetelt magának az államtól, ám sokak zsebében megmozgatta az ujjakat a bicskán, amikor azzal fenyegetőzött, hogy francia színekben indul. Végül 23. lett.

Lövészetben csupán egy hatodik hely lett a jussunk Sidi Péter révén, de ismerve a sportág honi sajátosságait, nem tudunk haragudni egyik versenyzőnkre sem. Különösen nem Igaly Dianára. Az ő felkészülésében benne volt minden magyar sajátosság. Mindig is mogorván tűrtem, hogy a zaj miatti lakossági siralmak mindig zöld utat kapnak, legyen a zajforrás egyetlen nemzetközi repülőterünk, vasút, autópálya, a Sziget, esetleg egy születésnapi buli, amiből ugyebár egy van egy évben. Igaly Diana alól kihúztak egy ősrégi lőteret, majd gyakorlatilag elkergették mindenhonnan, ahol le tudott adni egy puskalövést.

Öttusázóinktól két aranyat sem tartottunk volna lehetetlennek, ezért minimum meghökkentő volt, hogy a legjobb helyezésünk egy huszadik hely – még akkor is, ha megbokrosodtak a kínai lovak.

Mi történik két olimpia között?

A MOB juszt is politikamentes, még akkor is, ha elnöke egy párt alelnöke, illetve több prominens tagja részt vesz pártrendezvényeken, vagy hitet tesz politikai véleménye mellett – ez utóbbival nincs is baj, ám hiteltelenné teszik sportvezetői minősítésben tett nyilatkozataikat, amikor azt a kormánynak címzik.

A kormánynál mondhatnák, hogy azért így is futotta úszó-edzőtáborra Dél-Afrikában, valamint azt is, hogy soha ennyi pénzt nem fizettek olimpiai érmekért, mint idén. Sőt, több pénz valószínűleg Grúziában, Romániában és Fehéroroszországban sincs – hogy Mongóliáról, vagy a szintén érmet szerző Afganisztán, Ecuador, Togó trióról már ne is beszéljünk.

Nem Gyurcsány tehet arról sem, hogy a tornász-szövetség vaksága miatt itthon maradt a magyar tornasport egyetlen fajsúlyos alakja VB ezüsstel, és Európa bajnokként. Vagy arról, hogy a kézilabdás lányok kvázi maguk döntik el, mit csináljanak – hasonlóképpen a kajak-kenus lányok is. Valamint a női tőrözők közötti marakodások is távol állnak a szocialisták érdekszférájától.

Nem igaz, hogy a jelenlegi körülmények között csupán ennyire képes a magyar sport – kis ország, kis pénz, kis eredmény. Az sem igaz, hogy kormányaink, beleértve a jelenlegit is, mindent elkövettek a tömegsportok támogatására.

Egyszer már megkérdeztem: Mit csinál a MOB? Mert siránkozásra itt vagyok én, több millió honfitársunkkal egyetemben. Keressenek szponzort, azt vigyék ki akit érdemes, és támogassák mindenben sportolóinkat. Egyszóval: csináljanak valamit!