Mindig cáfolni kell a hazugságokat – Interjú az Egyesült Államok holokausztmegbízottjával

– Milyen célból látogatott Magyarországra?

– Az Egyesült Államok kormánya igyekszik a holokauszttúlélőknek egyfajta igazságot szolgáltatni, ezért hozta létre 1999-ben a tisztséget, amelyet jelenleg én töltök be. Az elmúlt időszakban felkerestem a közép-európai országok felelős tisztviselőit, s igyekszem nyomást gyakorolni azért, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek segítségével a túlélők és családjaik visszakaphatják a nácik által ellopott, illetve a kommunisták által államosított vagyonukat. Feladatom jórészt a kárpótlásra, a vagyonok visszaszármaztatására irányul, a magán- és közösségi tulajdont, így például a zsinagógákat és az imaházakat is beleértve. Foglalkozunk az örökös nélkül maradt vagyonokkal is. A munkám másik része a holokausztemlékezettel és -oktatással kapcsolatos. Én vezetem az Egyesült Államok delegációját a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetségben, az IHRA-ban, amelynek tagja Magyarország és sok más európai ország is. Itt megosztjuk egymással a legjobb gyakorlatokat, megvitatjuk, hogyan kellene tanítani a holokausztot, illetve védeni az emlékhelyeket, például Auschwitzot és a kevésbé ismert
helyszíneket.

– Találkozott a magyar kormány képviselőivel?

– Néhány napja találkoztam a Miniszterelnökség felelős tisztviselőivel. Magyarországon a legfőbb kérdés az örökösök nélkül maradt vagyonok helyzete. Bár már voltak bizonyos lépések, igyekszünk előmozdítani, hogy még több intézkedés történjen az ilyen ügyek méltányos lezárására. Ehhez komoly háttérkutatásra van szükség, s úgy érzem, a magyar kormány elkötelezett abban, hogy ezt anyagilag is támogassa. A konkrét ügyeket a helyi zsidó közösséggel egyetértésben kell rendezni.

Fotó: Kovalovszky Dániel

– A Tett és Védelem Alapítvány nemrég tett közzé egy felmérést, amely szerint a holokauszttagadók száma megkétszereződött idehaza az elmúlt hat évben. Mit gondol, mi lehet ennek az oka?

– Nehéz megmondani. Tény, hogy az IHRA-országok egyetértenek abban, hogy a holokauszttagadás az antiszemitizmus megnyilvánulása. A kulcs, azt hiszem, az oktatásban van. Fontos, hogy a fiatalok megértsék, mi történt, találkozzanak a tragédiával az iskolai tananyag részeként, és ami nagyon fontos, hallhassák a túlélők visszaemlékezéseit. Magyarországon még ma is él körülbelül hatezer túlélő, de nem lesznek köztünk örökké – a munkánk épp ezért olyan sürgető. Szeretnénk azt is, hogy ezek az emberek méltósággal éljenek. Úgy vélem, a holokausztot megkérdőjelezőkkel szemben mindennél hatásosabbak azok a hangok, amelyek azt mondják: „Én ott voltam! Engem is marhavagonokba tereltek, láttam, ahogy lemészárolták a szüleimet.” A szemtanúk beszámolói pótolhatatlanok.

– Mit tart hatásosabbnak: a holokauszttagadás kriminalizálását vagy a szólásszabadságot? Európa több országában büntetik ugyanis a holokauszttagadást, az Egyesült Államokban azonban nem.

– Ausztriában, Németországban valóban bűncselekmény a holokauszttagadás, nálunk teljes a szólásszabadság, s amíg nem veszélyezteti közvetlenül mások életét, addig – legyen bármilyen szörnyű és bármennyire nem értünk is egyet vele – mindenki azt mond, amit akar. Fontos azonban, hogy ezeket a nézeteket mindig nyilvánosan cáfoljuk, mutassunk rá, hogy a holokauszttagadás hazugság. Mindannyiunk felelőssége, különösen az ország vezetőié, hogy ez ellen felemeljék a szavukat. Nem tudom, látta-e a Denial (Tagadás) című filmet, amelyet tavaly mutattak be. Ez megtörtént eseményt dolgoz fel. Egy amerikai történészprofesszorról, Deborah E. Lipstadtról szól, akit egy brit áltörténész, David Irving beperelt, amiért őt holokauszttagadónak nevezte. A professzornő megnyerte a pert, és az a tény, hogy a holokauszttagadók hazugságait, például azt, hogy Auschwitz nem létezett, a bíróság és a nagy nyilvánosság előtt sikerült cáfolni, rendkívül sokat használt az ügynek. Szerintem ez a leghatásosabb módszer. Mindig fel kell emelnünk a szavunkat, nem maradhatunk csendben, függetlenül attól, hogy kriminalizáljuk-e a tagadást.

– Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke egy beszédében felhívta a figyelmet a magyarországi antiszemitizmus erősödésére. Erről mi a véleménye?

– Mindannyiunknak vigyáznunk kell, hogyan fogalmazunk, milyen szavakat használunk. A harmincas, negyvenes években használt, erősen antiszemita felhanggal telítődött szavakat, kifejezéseket nem használhatjuk ma úgy, mintha mi sem történt volna. Sem itt, sem másutt nem vádolom a kormányt szándékos antiszemitizmussal, de a szóhasználat nagyon fontos, érthető módon erre különösen érzékenyek a túlélők.

– Sokan aggodalommal figyelik a magyar kormány aktuális Soros-ellenes kampányát, úgy érzik, annak hangneme antiszemita. Ön szerint túlérzékenységről van szó?

– Ahogy mondtam, nem állítom, hogy a magyar kormány antiszemita volna, szerintem ez nem igaz. De hangsúlyozom, a szóhasználatra mind­­annyiunknak ügyelnünk kell. A spekuláns szó például kellemetlen asszociációkat kelthet, különösen a túlélőkben.

– Az EU előtt most az egyik legnagyobb kihívás a migráció. Magyarországon a zsidóságot nem fenyegeti ilyen jellegű veszély, de Európa egyes országaiban a helyi zsidó közösségek konfliktusban állnak bizonyos bevándorló csoportokkal. Úgy tűnik, ez újabb okot szolgáltat az antiszemitizmusra, és ezzel párhuzamosan az Izrael-ellenes politikára.

– Az IHRA országai együttesen vallják: Izrael bírálatát nem szabad összekeverni az antiszemitizmussal. Izrael bírálható ország, ahogy az Egyesült Államok vagy mások is. Ha azonban Izraelt más országokhoz képest eltérő mértékű és szintű bírálatok érik, akkor az már tartozhat akár az antiszemitizmus körébe is.

– Mi a véleménye a migrációs veszélyről?

– Nagyon fontos az Egyesült Államok és a különböző európai országok rendészeti szerveinek és titkosszolgálatainak együttműködése, beleértve e körbe Magyarországot is. Ugyanakkor fontos az is, hogy ne küldjük vissza azokat, akik országuk borzalmas állapota vagy a fenyegetések elől menekülnek. Nem mondhatunk mindenestül nemet a migrációra, hiszen azzal a legkiszolgáltatottabbakat büntetnénk.

– Úgy hírlik, több ezer francia zsidó hagyta már el a hazáját a bevándorlókkal kapcsolatos konfliktusok miatt.

– Ez a téma néhány héttel ezelőtt felmerült egy brüsszeli konferencián. A számok valójában nem annyira aggasztók, ugyanakkor kétségtelen, hogy a kockázat egyre nagyobb, ezért a problémával foglalkozni kell. A magunk részéről – rendészeti és titkosszolgálati eszközök alkalmazásával – mindent megteszünk.