Mindennap csattrészegre kell innom magam?

„Keresünk fizetett alkoholfogyasztót! Havi nettó fizetés: 180 000 Ft” – áll az egyik hirdetési újságban megjelent felhívásban. „Féléves időtartamra keresünk 30 darab önkéntes alkoholfogyasztót szakdolgozat kutatásának véghezvitele céljából. Sajnos mi nem vehetünk részt a kísérletben, ugyanis félünk, hogy pontatlan eredmények kerülnének rögzítésre”.

Az biztos. Az alkohol már csak ilyen.

„Amit kínálunk: Jobbnál jobb magyar és külföldi italok, korlátlan alkoholfogyasztás fél éven keresztül, baráti hangulat, összetartó közösség kialakulása a fél év végére. Teljes mértékben az alkoholfogyasztó igényére szabjuk a kísérletet (ha csak száraz pezsgőt szeretsz, akkor csak azt kapsz)” – folytatódik a hirdetés.

A feladat nem túl bonyolult: az egy napra előre kért italmennyiséget másnap reggel nyolckor kézbesítik. Elfogyasztása után a tapasztalatokat kell rözgíteni, és „este maximum 23:59-re el kell küldeni a megbeszélt e-mail címre. Kamerát biztosítunk, mert el kell mondani a tapasztalatokat. Lesznek közös programok is hétvégenként”.

Persze ömlenek a jelentkezések, és a kérdések:
„Pénzünk honnan van erre, ráadásul „csak” egy szakdogára? Egy tudományos diákkonferencián voltunk Zürichben, ahol felvettük a kapcsolatot egy égetett szeszt forgalmazó világcéggel, akik érdeklődtek a kutatásunk iránt. Szabad kezet kaptunk, és szabad anyagi erőforrást a kutatáshoz” – kapjuk a magyarázatot a hirdetésben.

„Tehát minden nap halálra, vagy csattrészegre kell innom magam?” És a válasz: „Nem! Sőt ellenkezőleg! Mindig a kedvednek megfelelően kell innod! Nem kell minden nap alkoholt innod, ha nem akarsz! Lesznek feladatok, de nem mennyiségi fogyasztásra”.

– Érdekesen hangzik – jegyzi meg Zacher Gábor toxikológus, a Péterfy Sándor utcai Kórház Klinikai Toxikológiai osztály vezető főorvosa. – Egyetemisták összejöttek egy céggel, amelyik kutatásaikat szponzorálná. Talán azt szeretnék adatokkal alátámasztani, hogy egy új ital fogyasztása milyen mértékben okoz, mondjuk májkárosodást vagy mennyire befolyásolja a szociális kapcsolatok alakulását. Elméletileg hihető történet, de ilyenkor orvosi- és laborvizsgálatokon kell átesnie minden résztvevőnek, és csak utána lehet ráereszteni az alkoholt. Gondolom, a laboreredmények alapján időnként ellenőrzik, hogy hetek, hónapok alatt paramétereik hogyan változnak az alkoholfogyasztás következtében – magyarázza Zacher doktor.

A hirdetésben megadott e-mail címre küldjük el saját kérdéseinket, amelyekre egy napon belül válaszokat kapunk. Hogy kitől, nem tudni.

„Elnézést szeretnék kérni, amiért nem tudok névvel és fényképpel szolgálni, tudom, hogy ez a hitelességünket veszélyezteti. Sajnos a szponzorral kötött keretszerződés rendkívül szigorú a titoktartás tekintetében. Már jó egy hete kezdeményeztük, hogy az egyetemek és a témavezető a nyilvánosság elé léphessen, de nem érkezett még válasz”.

Egyelőre nem világos, miért a nagy titkolózás, hisz az aktuális egyetem és nyilván méltán tisztelt témavezetője éppen hogy segítené a kezdeményezést. Talán a világmárkák, talán a konkurencia miatt, nem tudni.

A levélből megtudjuk azt is, hogy az ötlet már régi: egyetemi évfolyam- és csoporttársak, barátok és ismerősök próbálták eldönteni, „hogy az alkohol, mint kulturális hagyomány megtűrhető-e vagy egyszerűen kábító méregről van szó”. Kocsmai sörözések mellett vitatkoztak arról, mennyire keveset tudnak az ital „szociológiai és pszichológiai hatásairól”.

– Egyértelmű, hogy megtűrhető, ilyen értelemben a kutatás nem szolgál majd új felfedezéssel. A hallgatók ebben a tekintetben ugyanazt teszik, mint amikor én voltam egyetemista – jegyzi meg Zacher Gábor. – Annak idején mi is vizsgáltunk csodaturmixokat, amelyek elvileg az alkohol lebontását segítették elő azért, hogy becsapja a szondát. Tíz ember ugyanannyit ivott ugyanabból a csodaturmixból, mi meg az alkohollebontási kinetikáját vizsgáltuk, majd három hónap múlva a folyamatot megismételtük Aztán kiderült, egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Ebben az esetben más a menetrend.

„Egy professzor és a vele összerakott munkaterv, egy nemzetközi diákkonferencia és óriási szerencse kellett ahhoz, hogy szóba álljanak velünk. A tröszt, amely több nagy alkoholforgalmazót fog össze, eleve komoly összegeket költ kutatásokra, amelyeket aztán az alkoholgyárak felhasználnak. Ebbe fért bele a mi ötletünk” – áll a válaszlevélben. „A szakdolgozat pontos címe még formálódó és persze titkos is, de az alkohol csoportdinamikai hatásait vizsgáljuk kontrollcsoportos környezetben. Különös tekintettel a placebojelenségre, valamint néhány érdekes kísérletünk lesz a szponzor megbízásából: átcímkézett, más alakú, színű palackba töltött termék hatása, benyomások”.

– Magyarán az alany úgy tudja, hogy egy borosüvegből bort iszik, miközben az talán valami egészen mást, és közben figyelik, mindez mit változtat a magatartásán – véli Zacher Gábor. – Megjegyzem: nehéz a vizsgálatokat és a körülményeket úgy standardizálni, hogy abból komoly következtetéseket lehessen levonni. Pedig ez nagyon fontos, hisz az adatok csak ebben az esetben összehasonlíthatók. Szükség van alapos orvosi vizsgálatra, nincs-e az alanynak májbetegsége, anyagcsere zavara, nehogy valaki rosszul legyen, vagy akár súlyosabb következményeket produkáljon. Ha a körülményeket standardizálják és a kísérleti alanyokat folyamatos egészségügyi ellenőrzés alatt tartják, a kezdeményezés kivitelezhető – összegez Zacher Gábor. – Ezen kívül a két fél között komoly, mindenre kiterjedő szerződést kell kötni, hogy mindenki biztonságban érezze magát, ami arra is kitér, hogy az alany nem a kísérlet következtében lett beteg vagy alkoholista. Hisz a fiatalok számára ez igazán nem megterhelő munka.

Úgy tűnik, az anyagi háttér legalábbis rendelkezésre áll.

„A büdzsét pontosan nem ismerjük, a fizetéseket a cégcsoport határozta meg, a harmincfős határt is ők jelölték ki. Bizonyosan több százmillió forintot szánnak erre, bár mivel több nemzetközi cégről van szó, ez nem olyan kirívó számukra, viszont világ szinten is jelentős kutatásra ad lehetőséget. Orvosi vizsgálatok, kutatás is lesz, de ezt az ő általuk megbízott csoport készíti” – írja e-mailes segítőnk.

Hozzáteszi: fél év alatt negyvennyolcféle kutatási eredményt kell produkálniuk, amelyek egy része a marketinghez és termékfejlesztéshez fontos, miközben saját témájukra publikációs jogot kapnak, abból készül a szakdolgozat. A szerződés szerint az igazolt költségeket, a munkabéreket, járulékokat és a fölhasznált anyagokat is a titokzatos külföldi cégcsoport téríti meg.

Eddig négyezren jelentkeztek, minden társadalmi rétegből. Leginkább férfiak, de sok nő is részt szeretne venni a kísérletben. Főleg egyetemista korúak, de tekintélyes mennyiségben akad köztük a harmincas és a negyvenes korosztályból is. „Jelentkeznek gyakorló alkoholisták és egykori elvonósok is, illetve sokan hivatkoznak arra, hogy munkanélküliek”.

Persze a fizetés nagyságú komoly motiváló erő, kiemelkedő keresettel, minimum két diplomával és nyelvvizsgával rendelkező negyvenes még nem jelentkezett.

A csapat előszűrés után nagyjából háromszáz motivációs levelet küld több nyelvre fordítva a cégcsoporthoz. Ebből ötvenet kapnak vissza, akiket személyes megbeszélésre hívnak. Az ott készült videó anyag újra visszakerül a külföldiekhez a hazai kutatók által javasolt harminc személy megjelölésével, amelyre huszonöt százalékos szavazati joguk van. Kintről ezután döntenek a befutókról.

– Én még ilyen kezdeményezésről nem hallottam, de érdekes a módszertan – mondja Zacher doktor. – A résztvevők időnként találkoznak, tehát összehoznak egy mesterséges baráti, amolyan Való Világos közösséget, ami persze nyilván nem ugyanaz, mint egy valódi. Azért kíváncsi vagyok, mi jön ki belőle.