Mindenki hozzon magával még egy embert! - ennek jó üteme van...

– Péntek délutánra megírtam a kért kongresszusi beszédet, akkor jött a hír, hogy Orbán Viktornak nem tetszik. Túlontúl száraznak tartja. Tudni kell, péntek esténként focizni járok. Az interneten keresgélni kezdtem, és találtam egy oldalt humoros mondatokkal. Gyorsan beletűzdeltem a szövegbe, hogy „csak a döglött hal úszik az árral”, és „másként illatozik a széna a szerelmeseknek és másként a lónak”, majd elmentem focizni. Másnap a baloldali újságíróklubban egy óra hosszat találgatták, mit akart mondani ezzel a miniszterelnök.

Sztori, még 2001-ből. Előadónk, Novák Tamás két évig volt tagja Orbán Viktor beszédíró csapatának. Korábban jogot, történelmet tanult, rövid ideig rendőr is volt.

– Nem sokkal azután, hogy odakerültem, rendőrtiszteket avattak a Várban. Mondták, hogy írjam meg a beszédet. Sorvezetőnek annyi instrukciót kaptam: „Legyenek büszkék magukra!”

Mert általában ennyit vet oda a megrendelő. Vagy hogy legyen nyílt, őszinte, lelkesítő. Novák debütálása nem sikerült fényesen.

– Hőség volt, lelépve a pulpitusról egy kolléga odaszólt a miniszterelnöknek: meleg volt, mi? Mire ő: „Persze, ha ilyen szar beszédet kapok.”
Idővel azért Novák belejött a négerkedésbe. Azt mondja, megtanulta, mindenkit csak olyan ruhába szabad öltöztetni, amelyik jól állni neki. Orbánhoz például illik a humor.

A ’98-as vitában azzal überelte a fáradt, kissé zavaros Hornt:

„– Békét kötöttünk a szomszédainkkal.

– Miért, háborúban álltunk? Nem is tudtam.”

2000-ben, Medgyessyvel szemben viszont túlságosan visszafogott volt.

– Hiteltelenné vált így – mondja Novák.

Orbán akkor szerepet tévesztett, látja ezt a beszédíró is, bár a kommunikációs tanácsadás, interjúra való felkészítés másféle terep. Itt viszont az alap: ismerni kell a retorika szabályait. És a beszélő világképét, stílusát, fordulatait. Meg a hallgatóságot is. Iskolaátadás, gyáravató előtt napokkal a stáb felméri a terepet, az ott lakókat. Beszélgetnek az emberekkel, megismerik a helyi nevezetességeket, a címert, az anekdotákat.

– Aztán ezt beleszőjük a szövegbe. Máris úgy érzik, közülük valók vagyunk.

Mert a bizalom megszerzése a cél. Jó módszer erre a humor. Novák meséli, a Millenárison rendezett Álmok álmodói kiállításra megnyitóbeszédet kellett írnia. És mivel a miénk az egyetlen nyelv, amelyben csupa „e” hangzóval is kifejezhetjük magunkat, így írta meg a szöveget.

– Nem jött be. Azt mondta, kecskézni fogják, az ellenzék majd mekegni kezd, ha ő feláll a Parlamentben.

Ne lepődjünk meg a formabontó megoldáson. Nehéz hétről hétre eredeti ötlettel előállni. Novák azt tanácsolja: aki beszédírót alkalmaz, kétévente cserélje le a gárdát. Ő maga hat éve, a kabinetből való távozása óta ír március 15-ei, augusztus 20-ai és október 23-ai szónoklatokat polgármestereknek. Akadnak hasonló motívumok.

Pedig a hivatalban laptopot is kaptak, remélvén: a Duna-parton könnyebben jön az ihlet.

Segítségképp a „kötelező” is stószban állt. ’98 előtt Bibó, azután a Márai-összes.

– Bár a politikusok gyakran kezdik úgy, hogy „a minap azt olvastam”, nem olvasták. Nem az a dolguk. A beszédírónak igen. Tisztában kell lennie a történelemmel, az irodalommal, a filozófiával, de forgatja az anekdotagyűjteményeket, a viccfüzeteket is.

A végén tippeket kapunk. A szöveg legyen rövid. Ne az értelemhez, hanem a szívhez szóljon. Ha lehet, magasabb idea, mondjuk az igazság vagy a szabadság nevében. Szerencsés az erős indítás, egy odaillő idézet, s figyeljünk a ritmusra is.

– Mindenki hozzon magával még egy embert! Ennek jó üteme van – illusztrál Novák.

Elhozta Orbán 2002-es, első forduló előtt Székesfehérváron és a két forduló között a T. F.-en elmondott híres szónoklatát.

Novák készült, a szemináriumokon gyakorlatot is oktat. A képzésről szóló tanúsítvány megszerzéséhez elméletből záróvizsgázni kell, majd vizsgabeszédet szerkeszteni.

Ám egyelőre még az előadásoknál tartunk. Bozóki András kulturális exminiszter a soros.

Ő elöljáróban leszögezi: jó, ha vannak értékek is, amelyeket a politikus képvisel. Ha a közjóért akar tenni, s nem egy nagyobb rózsadombi villáért.
– A politikában a beszéd a cselekvés része. Az pedig az állásé: minden képviselő a maga lovát dicséri, ismételget, nem akar gondolkodtatni. Egyetemi oktatóként ezt nehéz megszokni.

Bozóki belátja, a konferenciákon elhangzó szakszövegekkel ellentétben a protokollbeszédeket nem tudja megírni a miniszter. Nincs rá sem ideje, sem kellő háttérinformációja.

Pedig egy-két adat bizonyítja a kompetenciát. A jó fordulat színezi a monoton beszédet. Ahogy a baki is.

Bozókival megesett, hogy József Attila szülőházánál úgy indított: „Itt állunk a költő sírjánál.”

A szövegíró kicsit tévesztett.

Máskor a miniszter koncepciója volt hibás. Legalábbis a miniszterelnök szerint. 2005. március 15-ei beszéde Gyurcsány szerint „túl puha volt”.

Pedig azt maga írta. Szövegei kilencven százalékát azonban írnokai.

– Később, Hillert hallgatva már tudtam, mikor jön az első poén. Lekottázhattam volna.

A hallgatóság bőszen jegyzetel. Akad utazási irodás humánpolitikai vezető, aki csak imádja a magyar nyelvet, önkormányzati képviselő, aki tévészereplései színvonalán javítana. Salgótarjáni autóvillamossági műszerészből lett búcsúztató szónok pedig a temetési beszédein.

– Sok a munka, bányászok lakta környék.

Itt van Kavalecz Imre a MÁV-tól. Érkezett utánpótlás a Miniszterelnöki Hivataltól és még az SZDSZ-től is.

Henriett viszont egy hatodik kerületi szakközépben tanít. Hivatást váltana.

– Persze nem írnék akárkinek beszédet. Mondjuk Lendvai Ildikónak szívesen.

Közben Daróczi Dávid kormányszóvivő érkezik. Rutinosan megkérdezi: van-e itt újságíró, merthogy akkor majd „egyeztetni kell”.

Mondanivalója ugyanis nagyon kényes. Hétpecsétes titkokról lebbenti fel a fálylat. Egyebek között megerősíti: mindig a beszélőnek kell írni, ügyelve szókincsére, modorára, hanghordozására. Mondja, annyit figyelte Gyurcsány stílusát, néha már beszólnak neki, elég a fejbillegetésből, meg az „azt tudom mondani” fordulatból.

Fényezi a főnököt.

– Utazás közben telefonál, politizálunk, és csak fél szemmel rápillant a szövegre. Aztán belép a nyugdíjasklubba, és egyetlen másodperc alatt átáll a megfelelő tónusra, megtalálja az odaillő szöveget. És amit egyszer elolvasott, meg is jegyzi. A 2006-os vita után mondták az ellentáborból, milyen jól felkészítettük, még azt is tudta, hány liter tejet ad a magyar tehén. Pedig annyi történt, hogy évekkel korábban olvasta valahol az adatot.

„Premierek” idején hetekkel korábban indul az ötletparádé. A stáb témákat javasol, Gyurcsány bekapcsolódik, cetlizni kezd, így áll össze a szöveg.

Persze a MEH-ben dolgozó két-három fős stáb nemcsak tervezett beszédeket ír. Ha a médiafigyelők riasztják őket, például mert a hokiválogatott divízió egyes világbajnokságot nyer, rögvest munkához látnak. Ők szövegezik a kiadványokat is. Daróczi szerint azért jók, mert nemcsak a paneleket ismerik, hanem a mögöttük álló tényeket is.

Kérdések jönnek, hozzászólások. Valaki nehezményezi, hogy Gyurcsány gyakran túl sokat használja a pongyolának érzett „csinálni” szót.

– Pedig azt még a szövegszerkesztő is aláhúzza – bólogat a szóvivő.

Más az aktuális botrányokról kérdez.

– Néha az a cél, hogy valamiből ne is legyen ügy. Például azzal, hogy az egész témát a sűrű pártpolitikai viták terepére viszi át a kommunikátor, mert arra az emberek már csak vállvonogatással reagálnak. Tehát a meccset döntetlenre lehet hozni. Persze az a legjobb, ha kiderül, hogy az ellenfél a sáros, és megnyerhető a meccs – ilyenből meglepően sok akad.

Retorikai győzelem. Nincs is rajta mit „egyeztetni”.