Mindenki ártatlan!
Helyzetkép jogszolgáltatásunk mai tűrhetetlen helyzetéről. (2008. június 5.) „A bűnök elévülnek. Hagyják, hogy kislisszoljanak a törvény hatálya alól.” „A jogszolgáltatás gyanúba kerül, lejáratódik és leértékelődik.” Hozzáteszem: akik tehetnének ellene, azok saját ügyeikkel, saját hatalmi harcaikkal foglalják el magukat.
A hatalmi ágak megosztása, függetlensége egy kellemetlen és elkerülhetetlen mellékhatással járt: minden szervezet a másikra mutathat. Rendőrség: hiába a bizonyíték, a tanúvallomás, az ügyészség nem hajlandó vádat emelni. Ügyészség: hiába indítványozom a gyanúsított előzetes letartóztatását, a bíróság szabadlábon történő védekezés mellett dönt. Bíróság: nem mi hozzuk a törvényeket, csak végrehajtjuk, tessék egyértelmű és minden részletre kiterjedő jogszabályokat alkotni. Parlament: a törvények jók, csak a végrehajtás nem megfelelő.
És ez a másikra mutogatás végiggördül az egész közéleten. Figyeljük meg a helyi vagy országos közéleti szereplők nyilatkozatait. Kilencvenkilenc százalékuk a következő szerkezetű:
1. megoldásra váró feladat megnevezése;
2. saját illetékességen, hatáskörön kívül álló hivatal, szervezet megjelölése;
3. költségvetési pénz kérése.
A rendszerváltás nyertesei a bűnelkövetők. A jogszolgáltatás minden fázisában paragrafusok százai védik jogaikat, biztosítják a kibúvókat, az időhúzást, a felfüggesztett ítéleteket, a házi őrizetet, az óvadék ellenében való szabadságot. Köztörvényes bűnözők zavartalanul írják emlékirataikat, filmek készülnek róluk, könyveket adnak ki csínytevéseikről, tekintélynek örvendenek. Ha valaki nem vonul be a börtönbe a jogerős, szabadságvesztésre szóló ítéletének végrehajtására, az nem minősül fogolyszökésnek. Országos körözést adnak ki ellene, aztán majdcsak lesz valahogy.
Ha egy banknál egymilliárdos hiányt fedeznek fel, akkor a bankigazgató feljelentést tesz ismeretlen tettes ellen, utána nyugodtan hátradől foteljában, mint aki jól végezte a dolgát. A jogszolgáltatás szemszögéből senki nem felelős semmiért. Különben is az ártatlanság vélelme minden mást felülír, még a józan észt is. A társadalom túlnyomó többsége tisztességesen él, soha nem kerül szorosabb kapcsolatba az igazságszolgáltatással. Hány paragrafus védi az érdekeit? Igaz, vannak kivételek. Például a személyiségi jog védelme érdekében a személyi szám általános használatának megtiltása, amely annak idején tizenkétmilliárd forintba került az új számrendszerek bevezetése következtében (jogosítvány, taj szám, adószám, személyi igazolvány, közüzemi nyilvántartások stb.). Igaz, így az azonosítás igen bürokratikus és időigényes dolog lett (hány Kovács Jánosunk van?), de a személyiségi jogok „über alles”.
Kinek volt jó ez, ki kérte ezt? Kérem, jelentkezzen.
Előre is megköszönve:
Láng Róbert
Budapest
