Minden ötödik magyar havi 100 ezer forint alatti összegből tengődik
Hiába teljesít jobban Magyarország, nem csökken a szegények tábora, a szociális ellátások összege 2010 óta szinte nem emelkedett, miközben a fizetések duplázódtak.
Míg a második Orbán-kormány első néhány évében viszonylag nehéz gazdasági helyzetben volt az ország, 2015-16-tól gyors ütemű növekedésnek indultak a jövedelmek, de nem mindenkié: a konjunktúra elsősorban a közepes és a magas jövedelmű rétegeket érintette, az alacsonyabb jövedelműeket alig - mondta 168.hu-nak a Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke. Legújabb, KSH-adatokon nyugvó vizsgálatuk szerint a gazdasági növekedés dacára sem változott a magyar lakosság jövedelmének koncentrációja az elmúlt tíz évben.
Több mint 2 millió magyar állampolgár bevétele még a gazdasági növekedés csúcspontján sem haladta meg a létminimumot jelentő havi 101 ezer forintot, 1,2 milliónyian pedig a szegénységi küszöb alatt, vagyis a mediánjövedelem hatvan százalékánál kevesebből élnek - közölte a GKI.
A gazdaságkutató intézet adatai szerint a lakosság leggazdagabb 10 százalékának körében koncentrálódik a jövedelmek 23 százaléka. A jövedelmek 50 százaléka felett a legmódosabb 30 százalék rendelkezik. A legalsó tizedbe tartozó háztartásoknál az összjövedelmeknek csupán 3 százaléka van, az alsó 30 százalék pedig a jövedelmek 14 százalékát birtokolja.
Ugyanakkor a jómódúak, illetve a leggyorsabban gazdagodók jövedelmei csak részlegesen szerepelnek a statisztikákban. Ennek fő oka, hogy például a különféle kreatív megoldásokkal itthon “eldugott” pénzek, illetve a leggazdagabbak külföldről származó bevételei nem, vagy legalábbis nem minden esetben látszanak. “A kutatás nyomán elénk táruló kép tehát valójában még pozitívabb is, mint a valóság” - mondja Vértes András.
De vajon akarja-e csökkenteni a leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti különbségeket a hatalom? A közgazdász szerint nem mondható, hogy nincs ilyen törekvés. Példaként a családtámogatások rendszerének fejlesztését említi, ám a legrosszabb helyzetben lévőkön ez aligha segít, hiszen jellemzően azok tudnak két-három gyermeket vállalni, akik úgy érzik, vannak akkora egzisztenciális biztonságban, hogy föl is neveljék őket.
“Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Magyarországon az oktatás sajnos egyáltalán nem egyenlősítő jellegű, sokkal inkább szétszedi a társadalmat” - fogalmazott Vértes.
Abban, hogy a társadalmi olló nem zárul, nagyon fontos szerepe van annak is, hogy a családi pótlék összege több mint egy évtizede változatlan, valamint, hogy a nyugdíjminimum 28.500 forintos összege sem emelkedett a 2010-es szinthez képest. Ez utóbbi nem csak a nyugdíjasokat érinti, mivel a szociális juttatások legtöbbje a mindenkori minimálnyugdíj összegéhez van kötve.
Hogyan lehetne csökkenteni a különbségeket? Farkas Zsombor szegénységkutató néhány kivételtől eltekintve nem sok erre mutató törekvést lát a kormány intézkedései között. A szakértő úgy véli, a középosztály felemelését célzó intézkedések inkább csak erősítik a meglévő egyenlőtlenségeket.
A szociális szolgáltatások, illetve a nyugdíjminimum és a családi pótlék rendszerének fejlesztése viszont segíthetne a különbségek csökkentésében, legalábbis sokat enyhíthetne a legszegényebbek helyzetén. Hiszen egy nehéz körülmények között élő családnál a családi pótlék nagyon fontos eleme a költségvetésnek. Az évtizedes változatlanság csökkenti ennek az ellátásnak a vásárlóértékét. Ráadásul a családi pótlék azzal, hogy bizonyos számú igazolatlan óra után megvonhatóvá vált, tulajdonképpen már csak kvázi-univerzális ellátás, így az évek során a vásárlóérték mellett a társadalmi kohéziós erejéből is sokat vesztett.
A már említett nyugdíjminimum mellett a gyes rendszere is átgondolásra szorulna, mondja az ELTE szociális tanszékének munkatársa, aki szerint egy tisztességes szociálpolitika szempontjából a hazai szociális védelmi rendszerek elég gyengék. A nagy rendszerek hiányosságait még az olyan, célzottan a szegényeket segítő intézkedések sem orvosolják, mint amilyen például a felzárkózó településeket segítő program - hiszen ez is csupán lokális beavatkozás. És akkor a cigányság jövedelmi helyzetéről, leszakadásának mértékéről, illetve a velük kapcsolatos kormányzati attitűdről még nem is beszéltünk - tette hozzá. “Időszerű és fontos lenne, hogy a kormány elkezdjen garantált minimumjövedelmi rendszerben gondolkodni” - mondja Farkas Zsombor.
A nemzetközi szinten a jövedelmi egyenlőtlenségeket mérő mutatók alapján valahol Európa középmezőnyében vagyunk a szakértő szerint. Ha viszont a nélkülöző, szegény családok mértékét vizsgáljuk, mindenképpen a sereghajtók között találjuk magunkat - mondja a szakértő.
A több mint optimista gazdaságpolitikai kommunikáció fényében a szegénységkutató szerint fölvetődik a kérdés: ha jól megy az országnak, miért a legszegényebbeket segíti legkevésbé a kormány? Hiszen ha nőnek a bevételeik, a szegények is többet költenek, ezáltal az állam is több bevételhez jut.
“A kormány legfontosabb célja, hogy megtartsa a hatalmát. Ezzel önmagában nincs is baj, hiszen a kormányok általában erre törekszenek. Mindez akkor válik problémává, ha olyan lépésekkel igyekszik megtartani a hatalmat, melyek akadályozzák az ország valódi fejlődését, vagy legalábbis nem kellő mértékben mozdítják elő azt” - mondja Vértes András. A rendszer ráadásul nem csak kormányzati, hanem helyi, települési szinten is bődületesen korrupt a gazdaságkutató szerint: a közmunka rendszerével a hatalom a szegény, kevésbé képzett emberek szavazatának megvásárlására törekszik. Igazi kitörési lehetőséget viszont szinte egyáltalán nem kínál nekik - mondta a GKI elnöke.
(Kiemelt képünk illusztráció: Sebők Béla tűzifával fűt otthonában a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Hodászon 2015. január 15-én. Fotó: MTI | Balázs Attila)
