Milyen botrány?

- Csalódtam önben.

– Tudom, kicsit megcsúszott a program.

- Súlyosabb a dolog. Aki térdig a Balatonban tart sajtótájékoztatót, később bankárkormányozik, pontosan tudja, milyen fontos a kommunikáció. És most hallgathatja a baltáskormányzást – hogy sikerült így elszúrni?

– A döntést vagy a kommunikációt?

- Nyilván a döntés határozta meg a kommunikációt.

– Szerintem a döntés helyes volt. Következetesen tartottuk magunkat ahhoz a gyakorlathoz, amelyet eddig folytattunk. Azt, hogy határon kívül és belül vannak olyan erők, amelyek a kormány minden lépése után hitelteleníteni próbálnak bennünket, eddig is tudtuk.

- Számoltak ekkora botránnyal?

– Mi az, hogy ekkora? Az Európai Parlament szerint jóhiszeműen, a nemzetközi jognak megfelelően jártunk el, a német kormány ugyanezt mondja, egyedül Örményország vitatja ezt.

- A világsajtó a ballépésünkről cikkezett, Amerika ugyancsak felháborodott.

– Az amerikai nagykövet valóban közölte velem az álláspontjukat, én pedig mint egy szuverén, demokratikus ország képviselője közöltem vele a miénket.

- Felmondták a külügyi intézet sorvezetőjét, a „Merjünk buták lenni” címűt.

– Nem olvastam ilyesmit. A tények alapján kommunikáltunk: a vonatkozó nemzetközi jogszabály alapján jött egy kérés, mi a jog alapján eljártunk, az elítéltet pedig megfelelő garanciák fejében átadtuk büntetés-végrehajtásra.

- Csak épp nem volt megfelelő garancia. Nemzetközi jogászok szerint csupán általános tájékoztatást kaptak.

– Szerintünk meg nem.

- Nekik lett igazuk.

– A közigazgatási minisztérium apparátusa hivatott az ilyen kérdések elbírálására, bennük jobban bízunk, mint az idézőjeles szakértőkben.

- Navracsicsék ellenezték a lépést.

– A miniszter írta alá.

- Mert Orbán utasította.

– Dehogy. Mert betartotta a nemzetközi jogot.

- Mert Orbán utasította. Közjogi értelemben is megtehette, hiszen ő a kormány vezetője. Akkor miért nem lehet ezt vállalni?

– Garanciát kaptunk, ezért nem volt ok arra, hogy változtassunk az eddigi gyakorlatunkon, amelynek keretében 2010 óta hetven elítéltet adtunk át, köztük három gyilkost.

- Mérlegelhettünk volna.

– Megtettük: fennálltak az átadás jogi kritériumai, ezért emellett döntöttünk.

- A bevett gyakorlat volt az egyetlen érv, amely az átadás mellett szólt?

– A teljesen egyértelmű jogszabályon kívül minek kellett volna még emellett szólnia?

- Na látja, ezt sokan szeretnék tudni.

– Minden alkalommal ez szólt mellette. Megfelelő jogi lépések mellett ez a gyakorlat automatizmus.

- Ellenérv azonban számos volt. A történtek fényében az előző kormányok jól döntöttek, amikor az azeri lobbit már informálisan tájékoztatták arról, hogy nem fogjuk átadni Safarovot. Ezért nem is kezdődött sosem formális tárgyalás.

– Ezt tőlük kell megkérdezni.

- Elmondták már, Kovács Lászlótól Balázs Péterig.

– Az ő bírálatuk az, hogy miért nem kezeltük az azeri kérdést egyedi esetként. A válaszunk az, hogy nem akartunk belefolyni semmilyen konfliktusba.

- A közepén ülünk.

– Ha fordítva cselekedtünk volna, akkor a másik fél részéről lennének ilyen bírálatok.

- Nyolc évig nem adtuk ki, és nem volt nagy visszhangja.

– Mert nem volt ilyen kérés.

- Hogyne lett volna, folyton kérték, erről beszéltek a diplomaták.

– Az, hogy Kovács László mit mond, számomra érdektelen: hazudtak már eleget. Kettős mércét alkalmaznak velünk szemben. Az elmúlt két évben csak azt hallottuk, hogy nem tartunk be ilyen-olyan jogszabályokat, most meg az lett a baj, hogy betartottuk.

- Akkor is betartottuk volna, ha nem adjuk ki.

– Nem szegtünk meg semmilyen normát.

- Kiéleztünk egy konfliktust.

– Ebben Magyarországnak nincs szerepe. Az örmény reakció – a diplomáciai kapcsolatok felfüggesztése – aránytalan, túlzó és sajnálatos.

- Pedig a hírek szerint még Kövér László is kiakadt a Fidesz elnökségi ülésén.

– Erről az ügyről a párt elnöksége nem tárgyalt.

- Attól még szóba kerülhetett. Informátorok még azt is mondták az Origónak, hogy Kövér Bayer Zsolt publicisztikáját idézve osztotta Orbánt.

– Az informátorok sok mindent tudnak, de keveset jól: nem történt ilyesmi.

- A Népszabadságnak cáfolta, hogy árnyékkülügyér lenne, sőt, azt mondta, Martonyi János volt az első, akihez bejelentkezett tanácsot kérni, miután kinevezték. Az azeri ügyről beszéltek Martonyi külügyminiszterrel?

– Személyesen nem.

- Miért?

– Ennek a munkafolyamatnak nem volt olyan része, amikor személyesen kellett volna beszélnünk.

- A miniszterelnök legszűkebb döntéshozói környezetében a külügyekért felelős ember nem beszél a külügyminiszterrel?

– Sokat beszélünk egymással. Ebben az ügyben is elmondta a külügyi tárca az álláspontját.

- Martonyi szerint nem szerencsés, ha a kormányfő külügyi tanácsadóját külkapcsolatokért felelős államtitkárnak nevezik.

– Nem így hívnak.

- Nem az elnevezésről van szó: nyilván érzi, hogy a döntéshozatalnál eltolódtak a hangsúlyok a külügy felől a Miniszterelnökség felé.

– Függetlenül attól, hogy van-e a Miniszterelnökségben külügyi államtitkár, vagy nincs, a legfontosabb ügyekben a miniszterelnök dönt.

- A Miniszterelnökség köré csoportosul a kormányfői bizalom és felhatalmazás, itt születnek a döntések, az apparátus, a miniszterek meg csak nézhetnek.

– Ez nincs így. A miniszterelnök nyilván azért választotta ezeket a kollégákat minisztereknek, és ők azért kaptak széles feladat- és hatáskört, mert jónak tartja őket, bízik bennük.

- Meglepő, hogy az igazságügyi minisztériumban kvázi forró kávéval várták a szocialistákat, amikor meg akarták nézni az azeri iratokat.

– Udvarias emberek.

- Vagy jelezték, hogy ők ellenezték a döntést, védeni akarták a szakmai becsületüket.

– Navracsics miniszter úr és Répássy államtitkár úr nagyobb formátumú politikusok annál, hogy így mentegessék magukat. A képviselők jogszabályi alapon betekinthetnek az iratokba, ennyi. Nem kellett volna megengedni?

- Dehogynem. Csak érdekes, hogy ilyen gálánsak, miközben Martonyi négy nap késéssel szólalt meg, és amikor a sajtó a véleménykülönbségekre volt kíváncsi, ő a kormány iránti lojalitásáról beszélt. Necces helyzet: vagy lojális, és akkor a szakmai önbecsülését szögre akaszthatja, vagy konfrontálódik.

– Hibás a kiindulópont. Ha az ember része egy közösségnek, tudomásul kell vennie, hogy nem mindig a személyes álláspontjának megfelelő döntés születik. Alapos mérlegelés után a konkrét ügyben is jó döntés született, senkinek nem kell szögre akasztani semmit.

- Martonyi tekintélye arra jó a kormánynak, hogy ahányszor Orbán vagy más vaskos kijelentéseket tesz, ő takarít.

– Nem kell utánunk takarítani.

- Csak egyetlen példa: az unió mint vidéki kóceráj?

– Nem rejtjük véka alá, hogy sok mindennel nem értünk egyet. Az Európai Unió demokratikus közösség: miért ne mondhatnánk el a véleményünket?

- Persze, csak a stílus.

– Szerintem a miniszterelnök kijelentései helytállóak.

- Kiknek a véleményére ad Orbán?

– Döntések előtt konzultál a miniszterekkel, megkérdezi a tanácsadókat, például külügyi ügyekben az én stábomat, belügyi ügyekben a miniszterelnökségi államtitkárt, a frakcióvezetőt.

- Vagyis az ifjú fideszeseket: önt, Rogánt, Lázárt. Generációváltás?

– Annyi történt, hogy én két évig keményen dolgoztam a kormányfő mellett többek között külügyes témákban, és mivel a válság hatására a miniszterelnökök is egyre inkább bekapcsolódnak a külpolitika végrehajtásába, joggal született a döntés az új pozíció létrehozásáról. Jánost azért választotta maga mellé, mert törvényhozási ügyekben a legprofibb, a kormányzással való kapcsolattartásból pedig látszott, hogy a koordinációs képessége kiváló.

- Utóbbi mondatokkal Navracsicsot kritizálják.

– Miért?

- Nem épp dicséret egy közigazgatási és igazságügyi miniszternek, hogy nem ő viszi a törvényhozást, és nem jól koordinálja a minisztériumokat.

– Ő a közigazgatási központja a kormánynak, és az is marad.

- Navracsics dolga lett volna Varga Mihállyal, hogy a politikai óhajnak megfelelően végrehajtassa a döntéseket. Nem ment.

– Navracsics Tibor jól végezte és jól is végzi a munkáját.

- Sok hatáskört elvettek tőle, és Lázár kapta meg.

– Dehogyis.

- Látja magát egy olyan pártban, amelyet nem Orbán vezet?

– Én ilyenre nem gondolok.

- Na.

– Tényleg nem.

- Miért?

– A valóságot szeretem, nem a sci-fiket.