Menekültek Ausztriában
Nincs könnyű dolga annak az osztrák politikusnak, aki a külföldiek befogadásával vagy éppenséggel jelenlétük elutasításával próbál több szavazatot szerezni. Az emigránsok iránti érzelmeket ugyanis nehéz felbecsülni, lehetetlen kicentizni, vajon a vélt saját érdekek, a megszerzett javak védelme vagy inkább a humanitárius szempont, esetleg a drámai sorsok miatti együttérzés, még inkább az osztrák gazdaság munkaerőigénye az, ami e kényes kérdésben döntő lehet. SZÁSZI JÚLIA bécsi tudósítása.
Az idegenek szidalmazása Ausztriában nem feltétlenül szalonképes, így e témában az előzetes felmérések sem adnak hű képet a várható irányzatról. Az persze nem vitás, hogy a legmarkánsabban idegenellenes párt az egykor Haider által sikerre vitt Szabadságpárt utóda, a nevet és az eszméket őrző FP, élén Haider klónjával. 2006-ban a párt 11 százalékot szerzett, miközben a Haider vezetésével alakult új BZ 4,1-et – vagyis ennek az eszmevilágnak számottevő tábora van. Azt pedig egyáltalán nem tudni, vajon miért szavaznak összességükben többen az idegengyűlöletet nem támogató pártokra: mert (legalábbis papíron) elutasítják ezeket az alantas eszméket, vagy mert a kormányozni képes, képzett és legalább részben megbízható politikusok náluk vannak.
Ide is, oda is
E dilemmával is magyarázható, hogy a nagy pártok (a most távozó koalíciós partnerek) mintha az „ide is egy kicsit, oda is egy kicsit” taktikáját választanák. Következetesen csak a Zöldek pártja (és a néhány év kihagyás után most ismét pástra lépő Liberális Fórum) védelmezi az idegeneket, a menedéket kérőket, követel egyenlő jogokat, humanitárius bánásmódot számukra. Persze a Zöldek nincsenek „helyzetben”, ellenzéki erőként a maguk 21 mandátumával a 186 tagú törvényhozásban nem sok beleszólásuk van az ügyek menetébe. A nagyok patthelyzete miatt ez most változhat, kérdés, mely területeken ki tesz majd engedményt a másiknak.
A szociáldemokraták és a néppártiak (akik alig két év után belebuktak a közös kormányzásba) igyekeznek ködösíteni. Retorikájukban mindenek fölé helyezik az integrációt, azoknak a beilleszkedését, akik már kiharcolták maguknak a tartózkodás jogát. E szép gesztus ideig-óráig feledteti, milyen brutális következetességgel lép fel a hatalom a családegyesítési, különösen az új bevándorlási törekvésekkel szemben. Az ilyen esetek visszatérő rendszerességgel robbantanak ki botrányokat. Például amikor Ausztriában született csecsemők kitoloncolásáról döntenek, mondván: az újszülöttre nem vonatkozik automatikusan a szülő tartózkodási engedélye, új kérelmet pedig csak a határon túlról lehet benyújtani. De az osztrák házastársukkal évek óta legális kötelékben élő idegenek se sok jóra számíthatnak, s e tekintetben szinte mindegy, hogy a belügyminiszter éppen szociáldemokrata-e, vagy néppárti.
A botrányok iránt fogékony sajtó szinte issza a hatóságok által bántalmazott színes bőrűek történeteit, ki-ki a maga beállítottsága szerint. A jobboldali média, élén a legolvasottabb Kronen Zeitunggal ilyenkor mindig emlékeztet arra, hogy a bűnözés a külföldiek rovására írható, bár a rendőrségi statisztikák nem ezt igazolják.
Ritkán ugyan, de előfordul, hogy a többség nyíltan az idegenek mellé áll. Arigona Zogaj neve majdnem egy éve fogalom Ausztriában. Az akkor 15 éves koszovói lány nem fogadta el a több mint öt éve problémamentesen egy felső-ausztriai településen élő ötgyerekes családjuk elleni kitoloncolási határozatot. Megszökött, kétségbeesett levelekben öngyilkossággal fenyegetődzött, édesanyja idegösszeomlással kórházba került.
A belügyminiszter annak ellenére sem engedett, hogy a község lakói, a kislány iskolatársai, a szülők munkatársai mind mellettük álltak, beleértve a helyi papot, aki az ellene is megindult hatósági hajsza dacára befogadta a kislányt. A tartomány elöljárója szintén védelmébe vette a lányt, s bár az édesapát és négy testvérét hazaküldték a semmibe, a belügyminiszter végül tárgyalni kényszerült. Arigona, egy szakiskola szorgalmasnak és tehetségesnek ismert utolsó éves tanulója a tanév végéig – idén júliusig – haladékot kapott, a mama a kórházi kezelés miatt szintén. A Koszovóba visszakényszerített csonka családot eleinte a rokonok fogadták be, de mára szétesett: a papa új kapcsolatában vigasztalódik, a két nagyobb fiú munka nélkül tengődik.
Az ügyben oly hajthatatlan belügyminiszter már nincs a helyén, utóda, a szintén kérlelhetetlennek ismert néppárti Maria Fekter már csak a választási kampány miatt is újabb haladékot adott. Arigona Zogaj, aki addig elképzelhetetlen módon nem fogadta el a kiszolgáltatottságot és a megaláztatást, s bátran szembeszállt a hatalommal, parlamenti vita-, majd kampánytéma lett.
Lábbilincs?
A bukott kormány távozása előtti utolsó pillanatban, eleve ügyvezetőként kinevezett új belügyminiszter asszony talán szerez pár jó pontot a gesztussal. Hasonló megértéssel járt el, amikor védelmébe vette azokat a menedékeseket, akiket Jörg Haider Karintiából az ország más területére próbált toloncolni, mondván: köztörvényes bűncselekményekkel gyanúsíthatók. „Álljon meg a menet! – mondta Maria Fekter. – A vád egyelőre nem bizonyított, s az ártatlanság vélelme megilleti őket is.”
De mielőtt még a könnyes meghatottság lett volna úrrá, Fekter rögtön „javított”, s szigorúbb bánásmódot helyezett kilátásba a menekültstátusban lévő bűnözőkkel szemben. Vagy-is: Fekter szerint a jogerősen elítélt külföldit mielőbb ki kell toloncolni az országból, akkor is, ha már megkapta a tartózkodási engedélyt. Az ötlet nem új, a Szabadságpárt és a BZ is ilyesmit szeretne. (Haider közben emelte a tétet: most már minden menedékkérőt elektronikus lábbilinccsel látna el – úgymond – Ausztria biztonsága érdekében.)
Miközben a politika hol hideget, hol langyosat fúj a menekültekre és az ilyen státust áhítókra, a munkaerőhiány miatt lassacskán a visszaeséssel szembesülni kényszerülő ágazatok tárt karokkal várnák őket – megfelelő kiképzés után. Van, ahol más indíték is közrejátszik a migrációs háttérrel rendelkezők új keletű körüludvarlásában. Például a rendőrségnél, amely számára a nyelvtudás, no meg a nem osztrák viszonyok között felnőtt emberek mentalitásának ismerete is vonzó. Ők egyébként már meghirdették az állásokat, s Bécsben 173-an jelentkeztek is.
A közismert demográfiai gondok, a társadalom elöregedése, a gyarapodást hátráltató munkaerőhiány a néppárti gazdasági és munkaügyi minisztert is engedékenységre készteti. Martin Bartenstein az a kormánytag, aki a legtöbbet teszi a kelet-európai munkaerő foglakoztatása érdekében, s bár az átmeneti korlátozást feloldani nem képes, minduntalan talál kiskapukat kétoldalú megállapodások formájában, vagy a hiányszakmák mesterei számára adott felmentésekkel.
A politikai erők ütközési pontja: vajon Ausztria bevándorlási célországnak tekinthető-e? Még ha némelyek hevesen vitatják is, az Osztrák Tudományos Akadémia szigorúan a tényekre támaszkodva igennel válaszol. A legfrissebb adatok szerint az ausztriai lakosság tíz százaléka külföldi útlevéllel él az országban, minden ötödik – összesen 1,4 millió – migrációs hátterű, vagyis nem tősgyökeres osztrák családban született. Ezzel Ausztria az ipari országok közül a lakosság számához viszonyítva a legnagyobb külföldi arányt mutatja fel.
A sokféleség pártja
A migrációs hátterűek nagy száma egy másik, mostanában felismert problémára is ráirányítja a figyelmet: a második és a harmadik generáció helyzetére. Az ő integrációjuk s főként a merőben eltérő tradíciójú nemzetek fiainak jobb beilleszkedése sokféle problémát rejt, hiszen sokuk már eltávolodna a hagyományoktól, ha a család engedné, s ha a társadalom jobban elfogadná őket. Bármennyire is egyre több közöttük a sikeres, sok az elégedetlen is, s a terrorszervezetek kétségkívül rájuk számítanak. Egyértelművé vált ez, amikor bíróság elé került egy Al-Káida-közeli egyiptomi származású osztrák fiatalember és felesége. Igaz, Anas Sakhef, a vallási közösség vezetője azt állítja, hogy az Ausztriában élő mintegy 400 ezer iszlám hitű közül alig pár tucat a fundamentalista eszmék híve – de ez is épp pár tucattal több a kívánatosnál.
Aki figyeli az ausztriai menekültpolitikát, s képet alkot az ottani külföldiek nem könnyű helyzetéről, nem is nagyon érti, miben reménykednek a menedékért folyamodók. Tény, hogy a hatékony ellenintézkedéseknek van „eredményük”: csökken a kérelmek száma, nem egy tartományban jóval a kvóta alatt marad. Kivétel Bécs (30 százalék többlettel), Felső-Ausztria (plusz 11) és Alsó-Ausztria (plusz 3 százalék). Jelenleg összesen 24 593 kérelmet tartanak nyilván.
A migránsok politikai érdekérvényesítése nemigen halad előre: bár egy afrikai gyökerekkel rendelkező osztrák megalakította pártjukat (Ausztria Demokratikus Sokfélesége néven). A választási megmérettetéshez szükséges 2600 támogató aláírást már nem sikerült összegyűjteni.
