Mégsem Orbán Viktor az egyetlen főgonosz

“Hamis mítosz, hogy a mai Magyarország egyetlen problémája az autoriter Fidesz lenne, melynek hatalmi eltévelyedéseit a demokratikus ellenzék erői majd megnyugtatóan korrigálják. A rendszerváltó politikai osztály egészének mélységes morális korrumpálódásáról van szó.” Micsoda, mégsem Orbán Viktor lenne az egyetlen Sátán a pokol tornácán? Ez az ellenzéki körökben mostanában nem túl gyakran hangoztatott tézis volt a felütése az Egymillióan a sajtószabadságért-csoport, a Védegylet és a Hallgatói Hálózat pénteki konferenciájának.

A Merlinben rendezett konferencia részvevői (jellemzően kutatók, jogászok, társadalomtudósok és oknyomozó újságírók) így igyekeztek is felülemelkedni a mostanában szokásos Fidesz-gyalázáson, és nagyobb távlatból nézni a problémákat - írja az

Index. Ahogy Boda Zsolt mondta, “nem igaz, hogy minden párt ugyanolyan, de a jelenlegi helyzetért a felelősség egyetemleges”. A demokratikus normák erodálása pedig nem 2010-ben kezdődött, ahogy a CEU oktatója, Miklósi Zoltán mondta.

Az alaptézis - melyet a konferencián részt vevő újságíró, Mong Attila foglalt össze, bár maga is óvatosan konyhai összeesküvéselméletnek nevezte azt -, hogy a rendszerváltás előtt a korrupció 100 százaléka egy kézben, az államnál összpontosult. Később jött a közmondásos 70-30 világa, ahol a kormány és az ellenzék, illetve a hozzájuk kapcsolódó körök mindig ilyen arányban osztoztak az ellopható javakon.

A kétharmados győzelemmel és a politika átrendeződésével aztán megváltozott a helyzet, és újra a 100 százalék felé tartunk, a Fidesz körüli csoportokon kívül most már senki nem nagyon tud labdába rúgni.

A rendszer egyik fő rákfenéje a konferencia tanulsága szerint továbbra is a pártfinanszírozás, amit nagyon sok éve ugyanúgy el lehet mondani, mégsem történt semmi az ügyben. A hatályos törvények szerint egy párt az országgyűlési választáson legfeljebb 386 millió forintot költhet, a hivatalos elszámolások szerint ennyit is költenek mindig - az embernek viszont mindössze csak a szemét kell kinyitnia minden választás előtt az óriásplakát tengerben, hogy ennek ellenkezőjéről meggyőződjön. A különbséget jellemzően baráti vállalatok állják, akiket aztán mindig bőségesen megjutalmaz a győztes párt. Hogy milyen különbségekről van szó, arról Földes Ádám beszélt a Transparency International képviseletében: számítások szerint 2010-ben a Fidesz 1289, az MSZP 1159 millió forintot költött a kampányban.

A másik alapprobléma a választási rendszer, melyről Tóka Gábor, a CEU docense beszélt, aki szerint a 89-ben kialkudott párhuzamos választási rendszert már 1990-ben módsítani kellett volna, ehelyett olyan rendszer kezdett működni, ami egyértelműen a nagy pártoknak kedvez, a kétpártrendszer pedig egyenesen vezet a Puch-Simicska kartellhez.

Szóba került a konferencián az ügynökkérdés is: Ungváry Krisztián történész szerint az elmúlt húsz évben csak rossz és hazug megoldások születtek - többek között az a 2003-as törvény, mely úgy határozza meg, ki volt ügynök, hogy az csak a mintegy kétszázezer érintett közül nagyjából kétszázra legyen igaz. A történész szerint a kérdés tisztázása azért is sürgető, mert meg lehetne szüntetni a hiszterizált közhangulatot, ami minden egyes kiszivárgott név után újra előtör.

A két kérdés pedig azért kapcsolódik össze - erről már Mong Attila beszélt - mert arról, hogy a rendszerváltáskor hogyan lett gazdasági hatalom a politikaiból, még mindig messze nincs pontos képünk, előbbi megértéséhez pedig mindenképpen szükséges lenne, hogy ismerjük az ügynökhálózatot.

Majtényi László, volt adatvédelmi biztos szerint azért egyvalamire mégiscsak büszkék lehetünk, még akkor is, ha az elmúlt húsz év a harmadik köztársaság bukásához vezetett: ez pedig a magyar alkotmányosságra. “Most viszont az egyetlen jó dolgot pusztítják, ami jó volt az életünkben” - mondta.

Mikor lesz vége ennek? A végkicsengés nem volt igazán optimista - Mong Attila szerint az elérhető pénz lehet az egyik korlát. Vagyis akkor lesz vége, ha már nem lesz mit ellopni. A másik lehetőség, ha a választók belátják, hogy ez így, pártfinanszírozásostul, aránytalan választási rendszerestül, ügynöktörvényestül nem működik, és valami más modellt választanak.