Megkésett felhívás
A Fidesz értelmiségi holdudvara nem háríthatja el magától a felelősséget a néhány nappal a választások előtt közzétett felhívással a Jobbik nagyarányú előretörése miatt, amelyért a Fideszt is súlyos felelősség terheli.
Elég emlékeztetni a néhány esztendeje bűzlő sátortáborrá züllesztett Kossuth tér eseményeire, amikor is a Fidesz egy balkáni „agorát” telepített oda, hogy szónokai egymást váltva harsogják kormányellenes gyújtó-lázító beszédeiket, folyamatos izgalomban tartva a főváros lakosságát. Minden kormányellenes személy szót kapott, még olyanok is, akik most – minő meglepetés! – egyetértettek a választókhoz intézett felhívással.
Neves építészünk, aki egyik aláírója a felhívásnak, képletesen maga is felállt arra a szószékre, amelyről a gyűlöletet szító szónoklatok elhangzottak az idegenszívűekről, a nemzetidegenekről, a nemzetükre rárontókról, a hazaárulókról. Ezek a szavak ma a Jobbik szókincsében jelentős helyet kaptak.
A kormánynak adott 72 órás Orbán-ultimátum, a kordonbontás, majd a parlamenti ülésekről történt kivonulások – mind-mind hozzájárultak a Jobbik felnövekedéséhez.
Az Orbán Viktor évértékelésein részt vevő konzervatív intelligencia ne érzékelte volna a radikálisok fenyegető mozgalmát? Alig valószínű. Mialatt áhítattal hallgatták vezérük hangzatos szólamait, nem hallották meg a bakancsok utcai csattogását? Vagy hittek a majdan lekeverendő két pofonban, oszt jó napot?
Miért csak a választások előtt néhány nappal kaptak észbe? Miért most kezdtek felelősséget érezni a nemzetért? (Hiszen a Jobbik egy évvel ezelőtt sem vallott mást, mint ma. Kirekesztő, szélsőséges nézeteit nem a választások előtti napokban fogalmazta meg.)
A köztársasági elnök sem volt hajlandó meghallani az erkélye alatt dübörgő gárdacsizmákat. Más alkalmakkor is jellemző szelektív hallgatásai ugyancsak hozzájárultak társadalmunk mai politikai arculatához.
A jobboldali magyar konzervatív értelmiség a politikai államvizsgán megbukott. Tudják-e?
(Név és cím a szerkesztőségben)
