Megírom

„Tudatom, hogy Orbán Viktor miniszterelnök Magyar Krónika címmel új havi folyóirat indítását szorgalmazza, melynek megalkotásában – mint szerzo? – személyesen maga is közremu?ködne. Miniszterelnök úrral egyeztetve tisztelettel felkérem, hogy e szellemi vállalkozásban – mint szerzo? – írásaival Ön is vegyen részt” – kezdődik Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott és Bencsik Gábor főszerkesztő száz, többnyire fideszes közélőhöz eljuttatott felkérő levele.

Nem bírjuk ki, hogy ne idézzük a folytatást.

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond. A Magyar Krónika jelszava: keresd a jót. Legjobbjaink a gondolkodás négyzethálóját rávetítik a jelenségekre, s ha jót lelnek, megírják...”

A levélen egy ország röhögött, még a jobboldalt is megosztotta. Később Kerényi egy televíziós interjúban azt állította, eleve viccesnek szánta az írást, tudta jól, hogy „jön a médiacunami”.

A finanszírozásról, ami nagyjából évi százmillió forint, azt mondta, „ebben egy fillér közpénz sincs”. Hanem: „Van a Polgári Magyarországért Alapítvány, a főszerkesztő ír egy levelet a Polgári Magyarországért kuratóriumának, és megkéri, hogy legyen a lapgazda, és adja ki a Magyar Krónikát. Erre össze fog ülni a kuratórium, és meg fogja szavazni a pénzt.”

Így megy ez.

A fideszes médiabirodalom vagy inkább médiabirodalmak megszületése hosszú, kitartó menetelés eredménye.

Első kormányra kerülésekor a párt nyomban nekilátott a „médiaegyensúly” megteremtésének. Orbán 1998 szeptemberében világosan fogalmazott: „A médiában megkezdődik az erőviszonyok átalakítása... Olyan változások kellenek, amelyek az új világhoz igazodva biztosítják a hiteles és kiegyensúlyozott tájékoztatást... Lehetőséget kell teremteni, hogy mindkét gondolatvilág egyenlő mértében meg tudja magát mutatni a sajtó nyilvánossága előtt.”

Elkezdődött a lappiac szisztematikus átrendezése.

2000-ben a Nemzet Kiadón keresztül összevonták az alacsony példányszámú Napi Magyarországot és a Magyar Nemzetet. Utóbbinak a Szerencsejáték Zrt. olcsón eladta a népszerű Sportfogadást, amely attól kezdve a Magyar Nemzet mellékleteként jelent meg. Vagyis nemcsak pénzt, hanem olvasótábort is kapott a jobbos magáncég.

Ebben az időben kapott „puszira” egy Andrássy úti ingatlant a szélsőjobboldali Demokrata, és tápdús állami öntözővizet a Heti Válasz. A lap 2000. szeptemberi alapítása százmillió kormányzati forintból történt, és bár nem győzték hangoztatni a lap függetlenségét, a szerkesztőbizottságban helyet kapott több kormánytag, a főszerkesztő pedig – egy idő múlva – a kabinet szóvivője, Borókai Gábor lett. A Heti Válasz tetemes veszteségeit egy alapítványon keresztül folyamatosan finanszírozta az állam.

Mindezzel együtt a Fidesz 2002-es választási vereségéért Orbán egyebek mellett „a baloldali médiatúlsúlyt” okolta. Szeptemberben a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör megmozdulásán javasolta, hogy a médiatörvény módosításával hozzanak létre két egyenrangú közszolgálati csatornát: az egyiket a polgári erők, a másikat a kormány felügyelje. Medgyessy Péter miniszterelnök úgy válaszolt, hogy egy ország van, melyet egyetlen közszolgálati médiumnak kell kiszolgálnia. „Akinek pedig saját tévére van szüksége, az vegyen magának egyet.”

Talán maga sem hitte, hogy Orbán ilyen hamar megfogadja a tanácsát.

Még azon az őszön sugározni kezdett a Hír TV, „a polgári nyilvánosság eszközeként”. Létrehozásával Borókai Gábor egykori kormányszóvivőt bízták meg, ő lett az első vezérigazgatója. A cég alaptőkéjét 2003 februárjában három új tulajdonos bevonásával húszról 376 millióra emelték. Borókai helyét – rövid átmenet után – 2004 októberétől Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet tulajdonos-főszerkesztője vette át. Mára ő a jobboldal legbefolyásosabb személyeinek egyike, Simicska Lajos főmédiaügyese.

Ahogy erősödött a „jobboldali politikai család”, úgy differenciálódott. Egyre több „nemzeti érzelmű” férfiú fektetett be a médiába.

Például Fellegi Tamás, a Danubius frekvenciáját elnyerő Advenio Zrt. egykori tulajdonosa. 1990-ben részt vett a Fidesz kampányában, 1993 és 1994 között a párt politikai tanácsadója, 1996 és 2000 között a Matáv ágazati igazgatója, majd kormányzati kapcsolatokért felelős vezérigazgató-helyettese. Cége, az Infocenter.hu Médiabefektetési Zrt. 2009-ben megvásárolta a Heti Választ, majd később Liszkay Gábortól átvette a több százmilliós veszteséget termelő Lánchíd Rádiót, végül az Advenio Zrt.-vel megszerezte a Danubius Rádió frekvenciáját. Szerette volna bevásárolni magát az RTL Klubba is, de ez nem jött össze, állítólag Simicska Lajos elégelte meg a tevékenységét.

Az Orbánnal rokoni kapcsolatban álló Vitézy Tamás viszonylag friss a médiapiacon: 2004 októberében indította Helyi Téma nevű „lokálpatrióta” hetilapját. Az ingyenes jobboldali újság csak Budapesten 723 ezer (!) példányban kerül az olvasókhoz. Ellenzékben állítólag évi kétmilliárd forint veszteséget termelt, ami nem zavarta a tulajdonost, aki egy interjúban büszkén vállalta, hogy jobboldali elkötelezettség fűti: képtelen elviselni, hogy a baloldal „hazugságaival félrevezeti az embereket”.

És itt a több mint hatvanmilliárdos vagyonnal bíró Széles Gábor is. Ő az Echo TV és a Vital TV megalapításával debütált, majd 2005-ben megvásárolta a Magyar Hírlapot, utóbb a Fejér Megyei Napilapot és a Csongrád Megyei Napilapot. „Sajtónegyede” becslések szerint ötmilliárd forintot ér, és nagyon sokat visz.

Nagy falat, de jó fogakkal megrágható a közmédia is. A Fidesz 2010-es kormányra kerülése után összevonta a közmédiumokat, így hatalmas, 77 milliárdos költségvetésű gigaholding alakult.

Alig telt el egy év, 2011 nyarán a Simicska Lajossal közös vállalkozást működtető Fonyó Károly cége megvásárolta a közel négyszázezres példányszámú Metropol újságot, a Napi Gazdaságot pedig a milliárdos állami megrendelésekkel kitömött Századvég szerezte meg.

2010 óta hirdetésekbe öltöztetve ömlik a közpénz a Fidesz-közeli médiumokba. Egyetlen példa: az Átlátszó.hu számítása szerint a Magyar Nemzetet és a Hír TV-t működtető Nemzet Lap- és Könyvkiadó csoport 2012 első felében a nyomtatott sajtóban elhelyezett valamennyi állami hirdetés 17 százalékát kapta.

Két gyöngyszem azért hiányzott a repertoárból: egy országos kereskedelmi rádió és egy szintén országos kereskedelmi televízió. De végül ezek is megérkeztek.

2009-ben, az akkor még kormányzó szocikat megmajmolva, a Sláger frekvenciáját a bal, a Danubiusét a jobb kapta, s helyükön megszületett a Neo FM és a Class FM. A kormányváltás után előbbitől minden reklámot megvontak, meg is bukott. Utóbbi viszont virágzik.

Bár sokáig tagadták, a legfrissebb cégbírósági adatokból kiderült: Simicska Lajos a legnagyobb részvényese a Class FM-et üzemeltető Advenio Zrt.-nek. Az Advenio a már említett Infocenter.hu médiacsoport része, a 2010-es évet 161 millió, 2011-et 54 millió forintos nyereséggel zárta, 2012-es adózott eredménye pedig meghaladta a 910 milliót. A Szerencsejáték Zrt. 2011-ben a rádiós reklámokra szánt bruttó 707 millió forintjából 580 milliót a Class FM-en költött el.

De még mindig nem volt elég.

Tavaly júniusban Orbán azt mondta a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia lapjában: „Csak éppen Magyarországon a nagy, kereskedelmi tévék közül egyik sem magyar, mindegyik külföldi. Ezért olyan magyar, nemzeti szempontokat, amiket otthon igen, itt nem érvényesítenek. Ez sem lesz mindig így.”

Célra tartott. Márciusban a kormány bedobta a meteorológiai adó ötletét, jelezve: olyan és akkora adót vet ki bármely multira, amilyet és amekkorát akar. A TV2 német tulajdonosa, a ProSiebenSat.1 értett a szóból: bejelentette, eladná a csatornát. Ketten tettek ajánlatot: a Viasatot is fenntartó MTG multinacionális médiavállalat és természetesen az Infocenter.hu.

Eközben kreatív megoldás is olajozta a vétel előkészítését: „Június 25-én a budai Mezzo étteremben összejöttek egyes magyarországi médiavállalatok és ügynökségek vezetői, az egymással egyébként rivalizáló társaságokat a reklámadó, pontosabban annak híre hozta össze” – írta a Magyar Nemzet 2013. július 25-i száma a Médiamogulok titkos terve a kormány ellen című cikkében. Az aláírás nélküli anyag szerint „a reklámpiacon tevékenykedő ügynökségek vállalása: lehetőleg nem helyeznek el hirdetéseket a jobboldali médiumokban, illetve a közmédiában.” Sőt: „A résztvevők arról döntöttek, hogy mostantól minden politikai kérdésben saját eszközeikkel a kormány ellenében foglalnak állást, nagy felületet adnak az ellenzéknek”. A fő machinátor pedig a cikk szerint Szabó György, Sanoma-vezérigazgató volna.

Mókásnak is ítélhetnénk a cikket, ha nem tudnánk, hogy a hasábokról a kormány, pontosabban Simicska Lajos szólt. Az üzenet: aki ellenáll, legyen akár multivezér, azt sárba rántják. A botrány után a Sanoma amszterdami központja megerősítette, hogy eladná magyarországi érdekeltségét. Amelyben amúgy kétszázezres példányszámú lapok és a Story4-en futó Hír24 Híradó is található.

De vissza a Tv2-höz. Bár Simon Zsolt vezérigazgató ősszel még azt mondta, „a TV2 eladása lekerült a napirendről”, a minap „pontosított”: ő és gazdasági igazgatója, Yvonne Dederick veszi meg a csatornát. Hogy miből? Nem saját pénzből. „Magyar tulajdonosi hátterű cég” áll mögöttük. A legújabb fejlemény, hogy a ProSiebenSat.1 cégcsoport hivatalosan bejelentette: Simonék cégeinek, a TV-HU1 Kft.-nek és a TV-CEE1 Kft.-nek adta el a vállalkozást.

Simon Zsolt 2010 őszén került a cég élére. Feleségével együtt vitt budakeszi könyvesboltja 2010-ben a Fidesz hivatalos kopogtatócédula-gyűjtőhelye volt. Sokat mond az is, hogy 2011-ben maga mellé vette a TV2-höz „hírpolitikai tanácsadónak” az addig a simicskás Hír Tv-nél dolgozó Pindroch Ferencet.

Braun Róbert szocialista képviselőjelölt vásárolt egy ProSiebenSat-részvényt, hogy hivatalosan tiltakozhasson, mert szerinte „a menedzsment segédkezet nyújtott egy aljas és korrupt üzlethez”. Az a gyanúja, hogy az ügyletet eladói hitellel bonyolították le, azaz a „a magyar hátterű új tulajdonos” majd a Fidesz választási győzelme után a TV2-höz érkező állami hirdetésekből fizeti ki a vételárat.

Úgy tűnik: meglett a legfényesebb gyöngyszem.