Megint pajzs nélkül

Amikor tavaly átvette a pajzsot, azt mondta: szép díj, azt is kifejezi, hogy a Duna TV a hét törzset igyekszik egyesíteni, mert a nemzet televíziója. Amikor idén visszaadta a pajzsot, úgy kommentált: minél egyoldalúbb világnézetileg egy díj, annál bizonytalanabb az értéke. Hozzátette: anélkül, hogy szándékában állna a javarészt ön által is nagyra becsült kitüntetetteket megbántani, úgy érzi, kilóg a sorból, érdemtelennek tartja magát a díjra. Mi tagadás: van ebben egy-két gondolati kanyar, némi ellentmondás.

Nem hinném. Az ember egy ideig örül, ha bármely oldalról kitüntetést kap. Azt gondolom: Tőkés László, Duray Miklós, László Gyula, Szervátiusz Tibor, Szokolay Sándor, Kassai Lajos – és még sorolhatnám a korábbi évek Árpád-pajzs-díjazottait – fontos, jelentős személyiségei a magyarságnak. Megtiszteltetés volt közéjük kerülni. Csakhogy az idei díjazottak között van olyan, akivel már nem akarok egy listán szerepelni. Mert az ő kitüntetése számomra visszamenőleg is csökkenti a díj értékét.

Ha nem akarja kimondani a nevét, megteszem én: Morvai Krisztinára gondolt. Azt furcsállom: ön erős gesztust tett, ám ahogy kommentálta, az némileg csökkentette a hatását. Amíg a szélsőjobb nem jutott be az EP-be, addig lehetett azzal érvelni: ha nem mindig nevezzük nevükön a szélsőségeseket, azzal súlyukat is csökkentjük. De ma már másként van.

Nem ennyire aggasztó a helyzet. Ha úgy tetszik: különböző fokozatai vannak a politikai spektrumnak – a szellemi alultápláltságtól a szalondebilségig, a bekattantságtól a cinizmusig. Mindenesetre egy értelmiséginek, művészembernek, egy televízió vezetőjének ügyelnie kell arra, hová keveredik.

De az abnormális gondolatok díjazása a díjazót is minősíti. Tudom persze, nehéz ügy ez. Szörényi Levente zenészként generációk bálványa volt. Gondolom, amikor tavaly azt mondta, hogy a Duna TV-t a hét törzs egyesítőjének tartja, annak a Szörényi Leventének akart kedveskedni, aki ma elsősorban az ősmagyarság autodidakta kutatója.

Nagy tisztelője vagyok Szörényi Leventének, egykori zenésztársainak. Srácként őket hallgattam, rajtuk nevelkedtem. A pajzsot amúgy egy nemzetközi lovasíjász-bemutató keretében adták át, ahol a magyarokon kívül – többek közt – kínai, bolgár, amerikai, görög, osztrák vendégek is voltak Kassai Lajos csodálatos kaposmérői tanyáján. A hét törzs hasonlata nyilván a hely szellemének megfelelően jutott eszembe. Sokat beszéltek ott az ősmagyarság meg a honfoglaló magyarok egyesítő és befogadó szerepéről. Ezt nemcsak akkor értékeltem pozitívan: az alapgondolatot változatlanul szépnek tartom.

Tavaly is, idén is közvetítették az Árpád-pajzs átadását a Duna TV-ben.

Egy dolog valamit – korábbi megállapodások alapján – közvetíteni, és más dolog attól vagy annak bizonyos vonatkozásaitól személy szerint elhatárolódni.

Lehet, hogy mindnyájan egy tébolyda lakói vagyunk?

Valószínűleg.

Ha át sem veszi a díjat, nincs az egész kalamajka. Szörényi úgy magyarázta a díj jelentését: a pajzs szellemi, lelki, erkölcsi védelmet ad a kitüntetettnek. Jól meg lett védve.

Amikor Levente megkeresett, azt mondta: olyanokat akar kitüntetni, akik sokat tesznek a nemzetért, a magyarságért. Azt gondoltam: nagyszerű. Hiszen valóban őrült országban élünk. Állandó acsarkodás, gyűlölködés közepette. A politikai ellenfelek még véletlenül sem tudnak összekacsintani, összeröhögni. Ahogy az a nálunk műveltebb Nyugaton, de már a Balkánon is szokásban van. Azon a Balkánon is észre tudtak térni, ahol nemrég még valódi háború folyt. Azt hittem: a díj alkalom lehet, hogy mifelénk is józanodjanak az emberek. Javasoltam Leventének: legyen sokszínű a kitüntetettek köre, ajánlottam például egy hagyományápoló baloldali képviselőt is. Azt mondta: jó gondolat.

Felpajzsozott baloldali politikust nem sikerült felfedeznem a listákon.

Eddig nem is kapott díjat. De nem azon van a hangsúly, hogy politikus. Egy képviselő számomra nem feltétlenül politikus. És azért a kitüntetettek többségét továbbra is nagy érdemű személyiségnek gondolom.

Akik a díj elfogadásával, megtartásával legalizálják a díjat nyert szélsőségest. Aki amúgy sokmilliós uniós jövedelemért ekézi majd az uniót. Vicces. Vagy téboly ez is?

Morvai Krisztinát, képviselőtársait, pártjukat is a sokmilliós jövedelem teszi majd bizonyos fokig szalonképessé. Uniós képviselőknek a brüsszeli komilfó szerint kell viselkedniük. Ott nem lehet feketepiaci, kínai gyártmányú díszgúnyában masírozgatni komoly politikusok között.

Csak az jár a fejemben, nem lett volna karakánabb, ha nem próbál Szörényivel udvariaskodni, és azt mondja: azért adom vissza a díjat, mert vállalhatatlan? Mert gáz az egész.

Miért kellene keményebben verbalizálni azt, ami egyértelmű. Végül is elmondtam a lényeget. Miért bántanám azt, aki kitüntetett? Inkább kínos az egész. Szörényi gesztusa méltányolandó. Ugyanakkor gyermeki léleknek tartom, aki nem ért a politikához. Hibát követ el, amikor olyanokat is díjaz, akik a szélsőjobbhoz tartoznak. Politikailag taszít ezzel egyet mindazokon, akiket eddig kitüntetett. Püspökön, szobrászon, festőművészen, zeneszerzőn, mindenkin.

Vissza is adhatták volna a díjat. Ahogyan ön.

Mások nevében nem beszélhetek. Ez egyéni döntés kérdése. Még az is lehet, hogy én veszítettem el a stílusérzékemet... Ki-ki önmagáért feleljen.

Általában úgy tűnik: az értelmiség gyáva. Legalábbis függőségek kényszerében él. Tévedek?

Az értelmiség... hát, egy kicsit gyáva. Túldimenzionálja a politikát ahelyett, hogy kordában tartaná a politikusokat. Húsz év alatt sem tudtunk megszabadulni az egypártrendszer hatásmechanizmusaitól. Mindennek egyenes következménye: pártjainkban, képviselőikben kialakult a hajlam a hol burkolt, hol nagyon is nyílt fenyegetések megfogalmazására. Amelyeket olykor tettek is követnek. Nem európai módon mennek nálunk a dolgok. Minden politikai változáskor elkezdődik a vendetta.

Ön nem tart ettől? Hiszen már pajzsa sincs.

Azért tettem le a pajzsot, mert én abban hiszek: nem kell háborúzni.

Értse is így mindenki.

Ki értené másként? Ne beszéljünk rébuszokban!

Akik például a Jobbikot emelnék pajzsra. De érthetik így Szörényi-fan fideszesek is. Akik hatalomra jutva elhajthatják önt a Duna TV éléről.

Előbb-utóbb az valakinek úgyis sikerülni fog. Ha meg nem, akkor a mandátumom jár le amúgy is. Meg fogok élni akkor is. A lényeg: engem valóban megvédett valamitől Árpád pajzsa.

Mitől?

Attól, hogy olyan társasághoz tartozzam, amelyben van számomra vállalhatatlan nézeteket valló is. Ilyen Morvai Krisztina. A pajzsot mindenesetre futárral fogom visszaküldeni. Sértetlen. Nem hadakoztam vele. Szép ötvösmunka. Jövőre odaadhatják másnak.